Fezejet

 1 I    |   egyszerre megnyílt előttük az a fölséges látvány. Fényes Buda vára!
 2 I    |           esztendeig laktam meg a fölséges Vajdahunyad várát; ahová
 3 I    |        neki a várnagy.~– De olyan fölséges, mint egy templom.~Mátyás
 4 III  |        nagy állóóra, melynek csak fölséges harangkongását hallotta
 5 V    |      kegyosztó kedvében van ma.~– Fölséges úr. Hálásan köszönöm meg
 6 XI   |           ki akart térni előle.~– Fölséges úr! Én csak az igazságot
 7 XIII |          még egy pohárral abbul a fölséges borbul.~Ez már az ötödik
 8 XVIII|           Török Bálinttól.~– Nem, fölséges uram, ez igaz történet.~
 9 XX   |      vállamra azt a nehéz terhet, fölséges királyom. Ne add a kezembe
10 XXIII|    pajtást úgy fogjuk híni, hogy „Fölséges uram!”~Három napig föl nem
11 XXXV |         ijedtében.~– Jézus Mária! Fölséges uram!~– No, mit láttál?~–
12 XL   | árnyékodat. Íme, kezedbe teszem a fölséges Szolimán szultán, a mi kegyurunk,
13 XL   |   tanácsosait. Hogy addig, amíg a fölséges szultán a cseh király és
14 XL   |        rajta. Mi a te tanácsod?~– Fölséges uram! Ez az én papi köntösöm
15 XL   |    töltött medencére hinté, olyan fölséges zamatú füstöt terjesztett,
16 XL   |         tele tüdővel szítták be a fölséges füstillatot. Ez a fukar
17 XLI  |         helyéből Fráter György.~– Fölséges uram. Midőn Zsigmond király
18 XLI  |          arca Fráter Györgynek.~– Fölséges uram! – szólt indulattal
19 XLI  |      alatt tudta meg Laszkótul.~– Fölséges uram. Inkább aranyoztattad
20 XLI  |       helyett.~– Junisz bég. Te a fölséges szultán követe vagy. Téged
21 XLI  |           És hogy János királyt a fölséges szultán palástjával betakarja,
22 XLI  |          visszatérsz, s a padisah fölséges színe előtt megállsz: azon
23 XLIII|          Nyugtasd meg a lelkedet, fölséges úr. Egy csepp vér sem lett
24 XLIII|     istentelent. Hozott magával a fölséges szultán számára ajándékul
25 XLIII|           magyar”, poharát emelte fölséges szövetségeseire: Károly
26 XLV  |         lennetek falustul!~– Hja, fölséges uram, ember az ember; húsból
27 XLV  |             Nem azért jöttem ide, fölséges uram – monda nyugodtan az
28 XLVI |        összehívja.)~– Ami pedig a fölséges királyasszony panaszait
29 L    |    csókolt kezet a királynénak.~– Fölséges asszonyom. E királyi szavakban
30 LI   |     teszlek.~– Arany szavak ezek, fölséges császár! – monda Török Bálint. –
31 LI   |    mondott ellent ez önkénynek.~– Fölséges szultán, Magyarország sorsa
32 LI   |   Majláthtól a szultán.~– A tied, fölséges úr: és akinek te ajándékozod –
33 LI   |         nyavalyás tréfával:~– De, fölséges uram, ha megetted a húsomat,
34 LII  |     királynénak.~– Nem itt lesz a fölséges asszonyom lakása, ez csak