Fezejet

 1 I     |               Mihály uramat.~– No, vitéz fiam, akkor csallóközi szerencséd
 2 I     |                   Ember vagy a talpadon, fiam, hát honnan cseppentél ide?~–
 3 I     |              nagy örömet fogsz csinálni, fiam, odafenn a palotában. Ritka
 4 I     |               török fejek vannak.~– Hüh, fiam! Levágott fejek? – kiálta
 5 I     |                 van ám bízva.~– Meglesz, fiam, ne tarts semmitől, még
 6 I     |                    A bibliotékáját? Jaj, fiam! Aki oda belép, még ha kanállal
 7 I     |                meghalni. Nekem még lehet fiam is.~S e szónál olyan gyöngéden
 8 I     |                jött fel a lépcsőn.~– No, fiam! Hát mi történt veled? De
 9 I     |         Budavárban.~– Dehogy mégy ahhoz, fiam! Dehogy mondasz te annak
10 II    |              Most aztán meg kell válnod, fiam, a lovadtól, mert azt a
11 V     |               fog-e emberkort érni az én fiam?~– Bizonyára, az egész ország
12 VI    |                beszélni.~– Igen jól van, fiam; tehát miután mindent elértél,
13 XIII  |                  beszél. „Nincs már több fiam. Nincs több Utyessenovics
14 XIII  | figyelmeztetésben fejezé ki.~– Jaj, édes fiam, ha ezt az aranyláncot meglátják
15 XIII  |               áldást mondott a fejére.~– Fiam! Egyetlenegy fiam! – zokogá
16 XIII  |              fejére.~– Fiam! Egyetlenegy fiam! – zokogá az öreg. A búcsús
17 XIII  |              pohár bornál.~– Látod, édes fiam. A Márton bátyádat is megölték
18 XIII  |                múlt éjszaka mind a három fiam megjelent előttem: fehérben
19 XIII  |              grófleány volt. Három derék fiam volt. A negyedik te vagy –
20 XIII  |              száll az mind nap nap után, fiam. Te vagy az utolsó fiam.
21 XIII  |                  fiam. Te vagy az utolsó fiam. Milyen dalia! Mekkora levente!
22 XIII  |                  Ez nem beszéd. Megállj, fiam. Nem bocsátalak el. Fél
23 XIII  |         életemben. Bizony utoljára, édes fiam. Megnyugodtam már. Lesz
24 XIV   |                     Oh, drága, kedves jó fiam! – sivalkodék Anna asszony,
25 XIV   |             orrát, száját.~– Tudod, édes fiam, én már ideszoktam; itt
26 XIV   |                  hiszen, tudod mit, édes fiam? Nem vagyok még olyan igen
27 XXVII |              másik apródnak:~– Eredj ki, fiam, a ház elé. Állj lesbe,
28 XLII  |                biztatta:~– Ne szégyelld, fiam! Jézus vére hull a férfi
29 XLIII |              németet) az én legkedvesebb fiam!” Most már tudod, hogy micsoda „
30 XLIII |           mégiscsak a legjobbnál is jobb fiam énnekem”. – Mert tudjátok
31 XLVIII|              állt: egész emberré lett.~– Fiam van! Vajha megláthatnám
32 LI    |                  hű szolgáim, feleségem, fiam rimánkodására hallgattam
33 LI    |                  fájdalmas bágyadtság.~– Fiam, úgy fázom – mondá a körülötte
34 LI    |                Borbélyt hívassak?~– Nem, fiam. Papot inkább. De az nincs