Fezejet

 1 I    |       keresem, nemzetes Szentelaki Szente Mihály uramat.~– No, vitéz
 2 I    |       Levágott fejek? – kiálta fel Szente uram. Már ő meg volt rökönyödve. –
 3 I    |        fogja kioltani – jegyzé meg Szente uram.~Szente uram elöl ment,
 4 I    |            jegyzé meg Szente uram.~Szente uram elöl ment, s hagyta
 5 I    |       egyenlő volt a kapitányéval. Szente uram végigvezette a káplárt
 6 I    |         egy nagy terembe, amelyről Szente uram azt állítá, hogy az
 7 I    |         által helyettesíttetett, s Szente uram ebben az egy opusban
 8 I    |        Vagyok olyan ember! – monda Szente uram. S azzal a bámuló katona
 9 I    |            kincseit nagy halommal.~Szente uram pedig büszke volt a
10 I    |           is megtette a védencével Szente uram, hogy megmutatta neki
11 I    |         közeledik a templom felől. Szente uram felvezette a katonáját
12 I    |        hítták, hogy Ambrus mester.~Szente uram odavezette hozzá a
13 I    |            pohár bakatorra – monda Szente uram az ifjúnak, s nem lévén
14 I    |             Quid tulisti?~(Azt már Szente uram elmondá Györgynek,
15 I    |          szinte beleüté a homlokát Szente uram menteláncába, aki szembe
16 I    |      visszafelé fordítva a mondást Szente uram. – Meggárgyultál, te
17 I    |          ballagott fel a lépcsőkön Szente uram, jó messze eltartva
18 II   |             Elébb azonban belépett Szente uram a trónterembe, ahová
19 II   |           pedig ugyan eloldalogtak Szente uram közeléből, ki hasztalan
20 II   |       udvarmester ezután azt mondá Szente uramnak:~– Kegyelmed pedig,
21 II   |      tétetvén.~Az utóbbi parancsot Szente uram akképpen hajtotta végre,
22 II   |       kissé megnyugtatta Györgyöt.~Szente uram aztán utasítást adott
23 II   |    gebéivel és tyúkteleltetőjével.~Szente uram helyeselte György szándékát,
24 II   |          lovak előtt a sáros úton.~Szente uram levele a Zápolya tiszttartójának
25 XVI  |      kocsijával, lovaival rendesen Szente uramhoz szálla meg, akinek
26 XVI  |        estenden visszatért a várba Szente uramhoz egy „Szent János
27 XVI  |       közben feloldódván a nyelve, Szente uram –, hogy valahára egy
28 XVI  | Bizonyítékul odadobott az asztalra Szente uram egynehány ilyen szemérmetes
29 XVI  |      megvan a ranghoz való hágcsó.~Szente uram kitalálta a vendége
30 XVIII|            a várnagy fülébe, amire Szente uram azt felelte, hogy „
31 XIX  |      melynek védelmére talpra állt Szente uram száz főre becsülhető
32 XXXIV|     szultánt a királyi várban csak Szente uram fogadta, az öreg várnagy,
33 XL   |            a várnagyot.~Még mindig Szente uram viselte ezt a hivatalt;