Fezejet

 1 I     |     Minálunk így szokás.~– No, hát mármost csak hordd el az irhát!~
 2 II    |            súgta fülembe, hogy no, mármost fogjam be a számat, mert
 3 VI    |            ekként azt hitték, hogy mármost mindettől a gonosztól megszabadulának –
 4 X     |     intézte Fráter Györgyhöz:~– És mármost a három egyházi atya közül
 5 XII   |            lengyel királynak:~– És mármost megyek az én hazámba vissza,
 6 XIII  |  olvasatlan hagyta az öreg. No, de mármost ő kívánja a látásodat. Azt
 7 XXII  |     elhatározás után a királynak:~„Mármost küldje el felséged Brodaricsot,
 8 XXX   |       megszerette a barátot.~– Hát mármost elviheti kegyelmed magával
 9 XXXIII|           lehet vesztegetni.)~– De mármost nézd meg te az én lovaimat –
10 XL    | tanácsadást, s aztán rábízta, hogy mármost csak intézze el az egész
11 XL    | megcsókolták egymásnak az arcát.~– Mármost ismerjük egymásnak az igazi
12 XL    |          mondá Fráter György. – De mármost arra kérlek benneteket,
13 XL    |        eddigi szép segítségért, de mármost nem kérünk többet a besliákból
14 XL    |    bográcsából!~De mit csináljanak mármost a szultán agyonütött kengyelfutójával?~
15 XL    |      nyomott három mázsánál.~– Hát mármost mondjátok el ti is, hogy
16 XL    |            fordult támadóra.~– Hát mármost én kérdezem tőled, János
17 XL    |           Gritti tovább beszélt.~– Mármost tudni fogja felséged az
18 XL    |     Erdélyi ötvös készíté azt.~– S mármost, Nádasdy uram, mehet ezzel
19 XLI   |    utasításom szerint tetted.~– És mármost instálom fölségedet, hogy
20 XLI   |        Szép utazásuk lesz. – Tehát mármost mondjuk azt, hogy „fitymássánt”.
21 XLI   |     parancsolta nekik Laszkó, hogy mármost egész Késmárkig kísérjék
22 XLI   |       legjobban értem németül. Hát mármost nem szükség a királynál
23 XLIII |      Ferdinánd fiával ölre kapott. Mármost csak dulakodjanak vitézül.
24 XLIII |          Fráter Györgyhöz.~– Hanem mármost arra felelj meg nekem, édes
25 XLV   |            meg nem gyónt a papnál. Mármost, ha céhmester komámuram
26 XLV   |        itten.~– Ez azt teszi, hogy mármost én kerekedjem fel asszonyostul,
27 XLV   |            félnevetve monda:~– No, mármost megtudta fölséged, hogy
28 LI    |         mulatsága telt benne, hogy mármost a szultán óhajtására István
29 LI    |            a húsomat, csak edd meg mármost a csontomat is.~Ott is halt
30 LI    |           létemre előre megmondám; mármost ti, férfiak levén, lakjatok
31 LI    |        agának az eddigi kíséretet; mármost visszamehet a csapatjával
32 LVII  |        ördögtül. Egy csélcsapótul. Mármost tudod jól, hogy miben járok.