Fezejet

 1 II   |             főtt musttal.~– Hát bizony, édes szolgám, itt most a sírás-rívás,
 2 II   |           valamit, ami savanyú is volt, édes is volt. S úgy égette a
 3 II   |              magához, s azt mondá: „Te, édes szolgám, nem jössz velem
 4 II   |             vidámsággal monda:~– Ejnye, édes lelkem, más rózsája! Kend
 5 IV   |       melegsugárzó tündér maga.~A pokol édes álombul egyszerre felriasztá
 6 VII  |                a börtön lejárta.~– Hej, édes fráterem, de régen nem láttalak!
 7 XIII |               aztán én megszólítottam. „Édes atyus! Dehogy nincs több
 8 XIII |     figyelmeztetésben fejezé ki.~– Jaj, édes fiam, ha ezt az aranyláncot
 9 XIII |             megkerült fiammal.~– Tudom, édes – dörmögé az asszony, jelezve
10 XIII | második-harmadik pohár bornál.~– Látod, édes fiam. A Márton bátyádat
11 XIII |             életemben. Bizony utoljára, édes fiam. Megnyugodtam már.
12 XIV  |             lihegve: „György! Györgyöm! Édes Györgyöm!”~Fráter György
13 XIV  |             György érzi ajkain a forró, édes, kábító csókokat, érzi az
14 XIV  |                magyarul:~– Ne aggódjál, édes öcsém, apátúr, amiatt, hogy
15 XIV  |                 orrát, száját.~– Tudod, édes fiam, én már ideszoktam;
16 XIV  |                  Hát hiszen, tudod mit, édes fiam? Nem vagyok még olyan
17 XVI  |                Szomorú dolgok biz ezek, édes atyámfia.~– Csak még szomorúbbak
18 XIX  |               beszéd, semmi tett~Oh, te édes szép magyar nyelvem! Te
19 XL   |              elébb tanácsot a lábával: „Édes lábam! Akarsz-e menni, vagy
20 XLI  |            kéznél volt mind a kettő. Az édes méreg és a keserű orvosság –
21 XLI  |               asszonynév!~– No, és hát, édes királyocskám, azzal akarod
22 XLI  |        kegyetlenül meg volt szorítva.~– Édes barátim. Sajnállak benneteket.
23 XLIII|             utile és dulce” (hasznos és édes): uradalmakat, várakat,
24 XLIII|                 igazi Zápolya János, én édes királyom! Ilyennek láttalak,
25 XLIII|          mármost arra felelj meg nekem, édes Fráter Györgyöm, hogyan
26 XLV  |                el a várost?~– Azt.~– De édes szentatyám. Lássa főtisztelendőséged,
27 XLVII|             Zápolya kifakadt.~– De már, édes barátom, Bálint! Kétszer
28 LI   |             szultána dobozokban küldött édes csemegéket, dulcsászát,
29 LIV  |                segítségére jött a saját édes esze.~Nem az országgyűlésre
30 LV   |            csupa zokogás volt.~– Oh, én édes leányom! Én drága királyném!
31 LVI  |                nején és gyermekén kívül édes mindenétől megfosztatott.”~