bold = Main text
    Fezejet                                        grey = Comment text

  1 I      |          suhanc; ez nem visel kopját, de a kivont görbe kardot tartja
  2 I      |            gyalogosok járás-kelésére; de aki szekérrel vagy lóháton
  3 I      |          Utyessenovics György.~– Hüh, de cifra! Nem írnád fel magad
  4 I      |            fel magad ide a táblára?~– De bohó kend, bátya! Hiszen
  5 I      |        sohasem ültem az asztalánál.~– De hát a Martinuzzit hol kaptad?~–
  6 I      |              is voltam egynehányszor; de az sohasem ültetett le az
  7 I      |         paskoltuk a hitetlen pogányt, de ott bevette magát a borzlyukába,
  8 I      |          hadizsákmánnyal van rakva?~– De még milyenfélével! Kérem
  9 I      |              amit a királynak hoztál. De hogy holnap marad-e belőle
 10 I      |                 Tudom. A borospincét. De oda én téged, fiacskám,
 11 I      |               monda neki a várnagy.~– De olyan fölséges, mint egy
 12 I      |               értett belőle semmit.~– De hát tudja kegyelmed, hogy
 13 I      |              az egyebet, csak pénzt – de azt is ritkán. Legfeljebb
 14 I      |              amitől kövérnek látszik; de ez nem az egészség duzzadása
 15 I      |      Varadiensis, thesaurarius regni.~De mielőtt válaszolhatott volna,
 16 I      |             mert nem érik el egymást. De lengyelül kérdezve, lengyel
 17 I      |              alatt nagyra fog nőni.~– De még a szepesi gróf is gyermek;
 18 I      |               szepesi gróffá tenni.~– De hát mire való volna ez a
 19 I      |         zűrzavaroknak elejét vegye.~– De én nem vagyok beteg. Én
 20 I      |            mindent látott és hallott, de még nem értett semmit. Egy
 21 I      |          abból már nem értett semmit. De a királyné válaszát mégis
 22 I      |               senki sem törődik vele. De a király egy percig sem
 23 I      |           fiam! Hát mi történt veled? De hamar végeztél!~– Az történt,
 24 I      |        deli-fejet látni.~– Látni hát! De nem dárdára tűzve!~– Hát
 25 I      |           odahaza így szokták.~– Jaj, de nagy bolondot tettél! Most
 26 I      |         rémült, mikor azt meglátta!~– De hiszen én abban a nagy ezüstkapcsos
 27 I      |             megvakítóit lenyakaztatá. De a mostani királyné egy finom
 28 I      |               ni?~– Látom. Paksaméta. De mi a kőnek van ez cserepcsikra
 29 II     |      szobájában egy huszonnégy óráig, de nem kenyéren és vízen, hanem
 30 II     |            volt, parasztnak nevezett, de meg főképpen azért nem akarok
 31 II     |               nem tudtam, hogy mi az. De kegyelmes uramnál bármely
 32 II     |              Az ifjú felelni készült; de csak annyit tudott elmondani:~–
 33 II     |        becsületben fogsz állni nálam. De még inkább azokért a könnyekért,
 34 II     |             csókolsz kezet senkinek.”~De Zápolya János gyors elméje
 35 II     |           éppen a törökjárás útjában. De egyebe aztán nincsen is,
 36 II     |              fejjel nagyobb, mint én. De nekem valami volt, itt –
 37 II     |         feszengtem a nagy bámulástól. De sok oldalbaütést és fejbelegyintést
 38 II     |             és keresztapám, a püspök. De ugyan a markával kellett
 39 II     |       beszédjüket, mert olaszul volt, de nagyon el voltam keseredve
 40 II     |             három ebédre elég volt.~– De hát nem voltál te azelőtt
 41 II     |           Szarva van, mint a bikának, de maga sokkal nagyobb annál.
 42 II     |          famíliájának vétettem volna; de csak nem engesztelődött
 43 II     |            éjszakára majd odább megy. De éjjel is ott maradt. Akkor
 44 II     |             kis időre elment legelni, de minden neszre figyelt, s
 45 II     |             fárul szedett bükkmakkal, de a szomjúság majd megölt;
 46 II     |             Én fölébredtem a rúgásra, de mégis úgy tettem, mintha
 47 II     |            láttam az erdőn a bölényt. De csak hogy a tenyerén nem
 48 II     |              az én vezetésem mellett, de elébb éjszaka két csapat
 49 II     |            más része fogságba került, de a harámbasa egy csapattal
 50 II     |         hasznos dolgot tanulhattál.~– De igenis tanultam; lóháton
 51 II     |       gyermekes panaszhangon mondá:~– De hát miért? De hát miért?
 52 II     |   panaszhangon mondá:~– De hát miért? De hát miért? Hát tehetek én
 53 II     |            tetszett ez a kifakadás.~– De hát nem soká fájt nekem
 54 II     |           kell befűtened a kandallót; de mielőtt belépsz, háromszor
 55 II     |         keresett magister kaminarius. De nagy hírt hozok; meghalt
 56 II     |        fenekével ütötték az asztalt: „De már erre nagyot iszunk!”~
 57 II     |              már erre nagyot iszunk!”~De egy közülök mégis elszégyellte
 58 II     |               fát rakni a kandallóba.~De Györgynek több esze volt
 59 II     |        igazságot, írásból nem tudott, de a szemekbül tudott olvasni,
 60 II     |         urammal! Miért nem üti pofon?~De nem ütötte bizony, hanem
 61 II     |          fenekén ott maradt szárazon; de az is jobb ízű volt, mint
 62 II     |              a leánykérés kimenetele; de hát a kandallófűtőnek nincs
 63 II     |               lóháton. Itt volna már, de a sárosi kaptatónál belerekedt
 64 II     |               ha Tomiczky megérkezik; de nem közölte a tudományát
 65 II     |              ha hozzájuthatott volna, de ezen a napon a szepesi gróf
 66 II     |            szót nem közölhetett vele. De azonfelül is eszében tartotta,
 67 II     |               negyvenes években járt; de még mindig hódító szépség
 68 II     |         felugráltak az asztal mellől, de egyik sem tudta, mitévő
 69 II     |              a király tróntermében.~– De hát ki volt az, aki megütött? –
 70 II     |         kérdezék egyszerre többen is; de különösen Zápolya sürgölte,
 71 II     |              nem választ bennünket.~– De szépen fejbe üthetett, mert
 72 II     |      Kettéhasítottam volna bizonnyal, de hárman-négyen odaugrottak
 73 II     |   országgyűlésen.~– Hívtak bennünket, de nem mentünk el. Majd fizetjük
 74 II     |            kiabáltak a vendég urak.~– De a legnevezetesebb az – monda
 75 II     |      csitította volna a tüzeskedőket; de az ő indítványa valamennyién
 76 II     |               is menni készült velük; de Zápolya visszaparancsolá:~–
 77 II     |               az ifjú szepesi gróf. – De én itt vádló vagyok, peres
 78 II     |         akcentussal beszélt magyarul; de ahhoz szokva vannak a görbe
 79 II     |       javadalmait lefoglalni jó lesz. De nem arra a célra, hogy azt
 80 II     |              is kiguvad a hüvelyéből; de tartok tőle, hogy egyszer
 81 II     |               volna a legjobb tanács. De ez csak a király akaratával
 82 II     |           nekünk is őszinte hívünk.~– De hát lehet ilyen ember a
 83 II     |            Zápolya.~– Valósággal van. De hogy ki? Azt nem tudom.
 84 II     |          felelt meg rá Kun Gothárd.~– De a római király azt izente
 85 II     |            alattomban Zápolya híve. – De hát ki lehet az?~A cédulát
 86 II     |           urak közül az írásra.~– No, de hiszen itt van ez a hórihorgas! –
 87 III    |          elhozza a királykisasszonyt; de már akkor tudta kend jól,
 88 III    |            szerinti értelemben venni. De György azonnal megértette
 89 III    |        Ismételve hangzott.~– Ejh, no! De ráért valamelyik princesszre
 90 III    |               volna itt szabad látni.~De hát ő nem tehet róla, hogy
 91 III    |            parton nincsen semmi öröm. De ha a lelkedet akarod megmenteni,
 92 III    |         végiglúdbőrzött ez érintésre. De a lélek erősebb volt. Az
 93 IV     |            épület még most is megvan, de nem szentelt hely többé;
 94 IV     |             Maguk sajtot készítettek; de azt soha nem ízlelték, mert
 95 IV     |              volt avatva novíciusnak.~De még egy próbát kellett kiállnia.~
 96 IV     |              neked!” s aludni küldik.~De mégsem volt már egészen
 97 IV     |              az volt az ő rabtartója. De mindig közéjük támadt valami
 98 IV     |       fegyverének éle. Nem egy tűkör, de száz mutogatta előtte ugyanazt
 99 IV     |          Szent Ágostont tanulmányozá.~De nemcsak a tudományokban
100 IV     |               a fehér barátok sajtot; de azt csak nagyon olcsón adogatták
101 IV     |           Antonius; igen derék ember, de aki a számokhoz éppen semmit
102 IV     |               végett lett kandidálva, de soha egy szavazatot sem
103 V      |          székesfehérvári káptalanban. De az meg éppen el volt zárva
104 V      |           igen szépen tudott másolni; de annál magasabb tudománya
105 V      |           mosolygás húzta ráncokba.~– De hát hogy ismerheti a fiát
106 V      |         látják nem csak a jelenlevőt, de a jövendőt is.~– Az mind
107 V      |      világosabb értelmét a szavainak, de György nem adott több választ.~(
108 V      |           ugyan választva császárnak, de a római út és a császárkoronázás
109 V      |         szándékozik királynévá tenni, de jó oka volt rá, hogy ezt
110 V      |            asztrológus, igen örömest. De lásd: üres a tarsolyom.
111 V      |             köszönöm meg ajándékodat. De az én szegény kolostoromban
112 V      |              lenne méltó elhelyezése. De ha szabad alázatos esedezéssel
113 VI     |          ruháztátok az apátság címét. De maga az apátság még nincs
114 VI     |              lehetett hazakönyörögni. De akkor sem bátorkodott Budára
115 VI     |        királyné boldog uralkodásáért; de az imádsága elfúlt a nagy
116 VI     |       destruit ignis, ~Portatus munde de fluctibus eripit undae. „~(
117 VI     |                elkezdte az Úr imáját. De csak odáig tudta mondani: „
118 VI     |             Az ajtó is be volt zárva. De a mai híres napon kinek
119 VI     |               ütközetben tönkrezúzta!~De erről nem szólt a főapát
120 VI     |              egy láthatatlan szellem. De az már egy másik szellem
121 VII    |        lejárta.~– Hej, édes fráterem, de régen nem láttalak! Talán
122 VII    |                  Súlyos beteg voltam. De már meggyógyulék.~– Látszik
123 VII    |              Dózsa egyik alvezérével; de a nemesurak bandériumai
124 VIII   |           törődni az ország dolgával; de amit kicsinyben megkísérlett,
125 VIII   |          apátság, vagy egy királyság; de úgy, hogy a jobbágy is gazdag
126 VIII   |           aszkétai életmódot folytat, de nem azt a testgyötrő Simeon
127 VIII   |              Én pedig nem voltam ott; de azért elvesztettem az első
128 VIII   |               az első pályadíjat. No, de ez a kisebbik baj. Nagyobb
129 VIII   |         kormányzót. Engemet kívántak. De a fiatal királyt az én ellenségeim
130 VIII   |            magyar király kormányzója! De hát különben daliás férfi?~–
131 VIII   |            megjárja a prágai vásáron, de nem az ős budai királyi
132 VIII   |               Salamon királynak is.~– De azokat nem tették meg országkormányzóknak.
133 VIII   |           Budán bolond táncot járnak; de hogy Boszniában egyik várat
134 VIII   |        szolgája”. Tedd meg énértem.~– De hát nem végezheti ezt más
135 VIII   |          Zápolyának absolutiót adjon. De ha volna is, hűséget, barátságot
136 VIII   |         Zsigmond király pártfogására, de ha ő volt az, aki húgomat
137 VIII   |               Budán el akarták fogni; de onnan hatszáz nemes lovagjával
138 VIII   |          senkitől meg nem tagadhatom. De énnekem, a szigorú rendhez
139 VIII   |             misét akart szolgáltatni, de Zápolya lebeszélte róla.~
140 VIII   |          Kemény volt az, mint az érc. De elérté a kérdő tekintetet.~–
141 IX     |            tiltakozott ez alku ellen; de aztán később ő is csak aláírta
142 IX     |             császár pártjára terelte; de a legnagyobb hibát követte
143 IX     |            nem láthatta, hová viszik. De abból, hogy egyszer hegynek
144 IX     |  összevacogtak, mikor gyónni kezdett. De aztán a reszketés áthatott
145 X      |             még akkor Don Inigo Lopez de Recalde nevet viselt, s
146 X      |               az „advocatus diaboli”.~De a jelen esetben tizenegy
147 X      |        egyenkint a kánonokat, melyek „de sepultura” (temetkezés)
148 X      |           sepultura” (temetkezés) és „de suicidio” (öngyilkosság)
149 X      |         öngyilkosság) s kiváltképpen „de sepultura asinina” (szamaras
150 X      |             egyházi pompát javasolja, de elengedi a meggyalázó temetést,
151 X      |         haldokló nem mondta azt neki. De ő túltette magát a holt
152 X      |              Tomiczky még protestált, de a király szavába vágott:~–
153 XI     |               Martinusius, archevêque de Strigonie, Primat et Regent
154 XI     |           Primat et Regent du Royaume de Hongrie etc, Dedié A. S.
155 XI     |              Abbé du fameux Monastère de Censtoconiano en Pologne
156 XI     |           honneurs venoient au devant de lui, jamais il ne fit paroitre
157 XI     |             qu’il eut prit possession de son Abbaie, il en règla
158 XI     |              le dernier aux exercices de la régularité.”~(Ez a megtisztelő
159 XIII   |           buták! No, hát te itt vagy; de hol van az apátúr?~– Mondom,
160 XIII   |              ilyenek az apáturak? No, de jó ez a palócoknak. No,
161 XIII   |               Beszélhettek egymással; de nem találkozhattak.~Utyessenovicsné
162 XIII   |               élve. Óh, szegény uram, de keservesen sírok miattad.~
163 XIII   |             az ünnepi látogató barát, de az öreg fel sem bontotta;
164 XIII   |           magam sem töröm a tollat.~– De én egyebet is küldtem nektek
165 XIII   |               arany az ostyepkában! – De hát a barát mért nem mondta?~–
166 XIII   |             bojnyikok el ne tőkitsék, de a levélben meg volt írva.~–
167 XIII   |        olvasatlan hagyta az öreg. No, de mármost ő kívánja a látásodat.
168 XIII   |               ővele az apja beszélni, de aziránt is, hogy mi az ő
169 XIII   |             ellátogatok az apámhoz.~– De hamar ám, mert az nem halogatja,
170 XIII   |               amíg felhajtotta. Hajh, de jó volt.~– Ilyet csak a
171 XIII   |            mint az első héten.)~– No, de a mai szent nap örömére
172 XIII   |             odatölté az öreg markába. De abból a reszkető kézből
173 XIII   |             móringra, ha én meghalok. De keresztül ne lyukgasd őket
174 XIII   |             negyedikért nem volt kár. De most már terád szállt az
175 XIII   |          ultimus surculus masculus.~– De én már felismertem az asszonyt,
176 XIII   |               felejti semmi nemzedék, de amíg magyar és horvát él
177 XIV    |           magát „Lantos”-nak nevezte; de biz a népajk más címmel
178 XIV    |              jelent, mint dévánkodás. De ezért az elnevezésért ők
179 XIV    |               tuszkoltam el a háztól. De azt nem mondta el, ugye,
180 XIV    |             sertéshússal traktálni.~– De hát mit vágjunk egyebet?~
181 XIV    |               György nyakába borulva.~De Borbála asszonynak is gyors
182 XIV    |              a heves temperamentum. – De hát Anna asszonynál vajon
183 XIV    |               gyászlakoma asztalától?~De mi az a láthatatlan erő?~
184 XIV    |            haragusznak már meg ezért; de nagyobb volt az annál, hogy
185 XIV    |               még tán elnyögte volna; de hogy az ő cancionáléit fűzfaverseknek
186 XIV    |              még rólad is egy versem; de az nem fűzfavers, hanem
187 XIV    |            vidéken, ebben a házban.~– De hát hogy maradsz itt magadban
188 XV     |         szeretni az asszonyi állatot, de nem az asszonyt.~Mindent
189 XV     |       szükségessel. Törvény van elég, de azt senki végre nem hajtja,
190 XV     |          hoznak lelkes határozatokat; de azokat senki sem szentesíti,
191 XV     |  köznemességnél még van hazaszeretet, de nincs, aki vezesse, aki
192 XV     |         térítsenek át a reformációra; de a csíráit e nagyra növendő
193 XV     |             senkit, magát legkevésbé; de ezt a mindenkitől kizsarolt
194 XVI    |        kocsiszín állt rendelkezésére; de ő is hozott neki rendesen
195 XVI    |              s a várat elfoglalták; – de hát az ilyen aprólékosságok
196 XVI    |               Lopni és lopni hagyni!” De nagyobb gonoszak ennél a
197 XVI    |            kapaszkodni a nyoszolyára. De mikor azt mondják, hogy „
198 XVI    |         felséges urunk számára. – No, de hát a királynak jó szíve
199 XVI    |              a kormány?~– Talán küld; de az mind a cigány-utcára
200 XVI    |             nem verjük meg a törököt, de attul tartok, hogy még a
201 XVI    |               lehet rajta vásárolni – de az a megaláztatás, hogy
202 XVI    |           megalázó követelést.~– Hej, de kár, hogy főtisztelendőséged
203 XVI    |             ha egyszer haragba jönne. De hát most éppen nincsenek
204 XVI    |              hajadonával.~– A bizony; de már a második jegyese volt,
205 XVI    |              ő nem ért a liturgiához; de azt mondák neki, hogy a
206 XVI    |            éltetésére emelek poharat, de nem emberek halálára. –
207 XVII   |        nevezte ki új belgrádi bánnak; de arra Török Bálint azt mondta,
208 XVIII  |        Szolimán hadserege közelített; de védhette magát azzal, hogy
209 XVIII  |    szeretettel egymást hallgattátok, ~De mihelt köztetök ti meghasonlátok,~
210 XVIII  |              tölték meg a vár árkait. De e holttesteken át rájuk
211 XVIII  |         ellenségnek nem voltak hajói. De ők hívek maradtak esküjökhöz,
212 XVIII  |              volt már sápadt az arca, de lángolt a haragtól!~– Hol
213 XVIII  |            királyt jobban mulattatni, de nem arra, hogy melyik tudja
214 XVIII  |               Hédervárynál volt pénz; de az a belgrádi őrség számára
215 XVIII  |           ágyúval lövette a sáncokat. De hiába törték a bástyákon
216 XVIII  |            hetvenkétvitézével együtt.~De Oláh Balázs azt felelte
217 XVIII  |             arany tintával volt írva; de biz őt összeapríták a besliák
218 XVIII  |              elég pénzt Hédervárynak, de az, nemhogy a naszádosok
219 XVIII  |          volna Belgrád felmentésében, de a pénzt megtartotta magának
220 XIX    |              dallama az érzéseknek! – De sok kárt tettél te már ennek
221 XIX    |          pórok közt támadt az ortály, de most a viszály magva az
222 XIX    |    trónralépte óta több országgyűlés, de azokat a nádor hívta össze,
223 XIX    |          előtanácskozmányt tartották; de a nemesség csak ezt a két
224 XIX    |                hogy csak fabábu volt: de kezdetnek ez is elég; vagy
225 XIX    |               bábuját elsikkasztotta. De ugyan megjárta vele; a gyerekember,
226 XIX    |              volt már vágva a nyelve! De úgy a nyakába keríté Ártándy
227 XIX    |            Negyediknek jönne a török, de arra ráérnek; előbb azzal
228 XIX    |     hangulatra vezetni.~El is mentek; de a prímásnak ugyan rosszul
229 XIX    |               is a mi részünkön van.”~De ha még csak a mennykő csapott
230 XIX    |             Szalkán érsek palotájába! De a királyi várban még nagyobb
231 XIX    |               le e vakmerő raptusról; de Lajos szilárd maradt.~–
232 XIX    |       vállalni, és fegyverbe öltözni. De hogy az áldozat kárba ne
233 XIX    |               vesztette el Belgrádot. De mind a kettő „nostras”,
234 XIX    |             Budán a fondorkodó vajda, de nem mutatja magát – bizonyítá
235 XIX    |          bevádolt főméltóságok közül.~De ki legyen ez az áldozat?~
236 XIX    |      kibocsáttatá a csonka toronybul; de azzal a kötelezettséggel,
237 XIX    |       Megszavazták a hadiköltségeket, de olyan módon, hogy az a főpapoknak
238 XIX    |              országgyűlés feloszlott; de majd egy hónap múlva teljes
239 XX     |          nagyszerű törvényeket hozni; de azokat nem fogja megtartani
240 XX     |     megszavazzátok a rengeteg adókat; de azokat nem fogja megfizetni
241 XX     |             rendelni a táborhelyeket; de azokon tábor nem fog összegyűlni. –
242 XX     |               Veszélyben az ország!”, de attól az alvók fel nem ébrednek. –
243 XX     |            lezúgták, elhallgattatták.~De Fráter György e zúgáson
244 XX     |             és tehetőseket hívja oda. De még az sem elég: az ország
245 XX     |              a kardok a hüvelyeikből; de a két Zápolya közbeveté
246 XX     |         kellett volna a sáfárkodását; de ez már okult az előtte szólottak
247 XX     |            ordított torkaszakadtából, de azt a sokaság nem értette
248 XX     |         nemességnek a nádort letenni, de van joga darabokra felkoncolni;
249 XX     |               rá, hogy nagyon helyes, de a többi tizenháromezer lekiabálta
250 XX     |             hogy ebbe a székbe üljön. De most az neki nagyon alacsony
251 XX     |    végveszedelméből ki tudja ragadni; de saját emelkedésére nem gondolt
252 XX     |    igazságszolgáltatást rendbe hozta. De az ilyen hivatalhoz nem
253 XX     |            volt, mely őt leroskasztá.~De már hasztalan volt minden
254 XX     |               az, amit megéljeneztek, de tizenháromezernek bizony
255 XX     |                lesz” Magyarországon!)~De még önmagára is adót vetett
256 XX     |               úgy, ahogy a jobbágyok, de még azon felyül fizessenek
257 XXI    |           jóltartotta ő a nemességet, de bizony kézzelfogható táplálékkal
258 XXI    |            még nem látott az ország!”~De legnagyobb hiba volt az,
259 XXI    |                 In hoc signo vinces”.~De a vajda általvető hímzett
260 XXI    |                 Szegény Lajos király! De kicsiny, de vézna volt a
261 XXI    |             Lajos király! De kicsiny, de vézna volt a termeted ahhoz
262 XXI    |             hullott a sisak fejestül, de még a dereka is a bábalaknak.~
263 XXI    |         tapsolt senki, nem brávóztak, de az általános elbámulás jelezte
264 XXI    |           esete, akiket letorkolltak. De volt egy a főurak közt,
265 XXI    |          minden mozgalomnál elöljárt; de a jutalomosztásnál mindig
266 XXI    |         tartoztak a nemesi osztályoz, de jó lovasok voltak; nem jobbágykodtak,
267 XXI    |              volna az országgyűlésen, de ha Tarczay Miklós és kalandos
268 XXI    |            előtte ez a nagy fordulat; de minden jel tanúskodott róla,
269 XXI    |             dúlni Verbőczy palotáját, de a király leizent hozzájuk
270 XXI    |      mindezekhez Zápolya János vajda?~De mit szólt Szolimán szultán?~
271 XXII   |           vitéz egy emberszámot tett, de zászló alatt ezer vitéz
272 XXII   |               derék serege Erdélyben. De a vajdátul jobban féltek
273 XXII   |             főpapok a zászlóaljaikat; de az lett a válasz, hogy majd
274 XXII   |              a másik után veszett el; de senki sem mozdult, azt mondták; „
275 XXII   |               verték a gépek a pénzt, de zsoldra, puskaporra mégsem
276 XXII   |            törökök átkelését a Dunán. De hát ekkora hadsereget hol
277 XXII   |                Elvállalja a vezetést; de csak addig, amíg bátyja,
278 XXII   |         király erre is hajlandó volt. De annál jobban iszonyodtak
279 XXII   |       lehetett volna vívni ellenében.~De ezt a hét napot elfecsérelték
280 XXII   |              Háromszázezerre mondják; de annak nagy része polyvahad.
281 XXII   |           amit a magyar e napon tett; de a hősi szívnek dicsőséges
282 XXII   |               a hátát mutatja előtte.~De megcáfolja ezt az egész
283 XXII   |      összecsapjon. Itt kapta a sebet. De ellenfele meghalt.~Czettricz
284 XXII   |            vissza a továbbrohanástól. De a kalandosok vértescsapatja
285 XXII   |             jövő csapatok megriadtak.~De a kalandosok csapatja még
286 XXIII  |           vezette volna a hadseregét.~De egy síró hadvezérnek a hadserege
287 XXIII  |       bejöhettünk”.~Bejönni lehetett, de megmaradni nem, az üszök
288 XXIII  |             királyi trón üresen állt, de már annak a hátára fel volt
289 XXIII  |              új jogot adott a kezébe.~De ő annál erősebbnek hitte
290 XXIII  |           holta után tűzbe vettetett, de teste meg nem égett; azt
291 XXIII  |              követei ellentmondottak, de azokat a nemesek letájcsolták,
292 XXIII  |            jövő minden veszély ellen, de behozza a veszélyt az országra
293 XXIII  |              Bácska főkapitánya volt; de ő magára hagyta a népet.
294 XXIII  |              már aztán a magyar urak!~De meg kellett az új cárnak
295 XXIII  |        Bajtársai felvették a földrül, de úgy meg voltak már rémülve,
296 XXIV   |        átpártoltak tőle Ferdinándhoz. De átmentek a magyarok jelesei
297 XXV    |             magyarnak ellensége elég, de azért legnehezebb ellensége
298 XXV    |           magyar békülni mindenkivel, de magával nem.~Az alatt a
299 XXV    |            asztalát hagyta volna ott! De otthagyta a terített csataterét
300 XXV    |               meg „rác pitét” hoztak, de azon is megérzé a sertéshúsvagdalékot,
301 XXV    |         számára, s akként békítse ki. De ezt elmulasztotta a király,
302 XXV    |          akarta tenni a rossz tréfát; de a főpap azt felelte neki:~„
303 XXVI   |               a magam kontentumára –, de egyéb közös dolgot nem csinálok
304 XXVI   |             bácskai legtovább győzte, de Bodó meg székely volt) ,
305 XXVI   |               Van… – mordult az öreg, de hozzátett egy olyan szót,
306 XXVI   |                ami sehogy sem szép.~– De nem kívánjuk ingyen, fizetünk
307 XXVI   |             szolga ugyan hozzálátott, de Bodó Ferenc csak úgy foghegyen
308 XXVI   |            lovam, van szabadságom is, de nincs becsületem.~– A bizony
309 XXVI   |                 mert te paraszt vagy; de én nemes vagyok, engem visszavisz
310 XXVII  |           hívek nemcsak éles karddal, de még annál élesebb nyelvvel
311 XXVII  |         tarajárul messziről ráismert.~De kevésvártatva egy még nagyobb
312 XXVII  |          Ulrik maradt még a szobában.~De még hozzá sem kezdhetett
313 XXVII  |         plébániára, berúgva az ajtót.~De már későn jött. Az ifjú
314 XXVII  |         elmondta az egész történetet. De gonosz jutalma lett érte;
315 XXVII  |      takaríttassa el lengyel őseihez; de Zápolya nem hajlott a szavára.~
316 XXVII  |              dákos általlyukasztotta. De Zápolya nagy hamar bíbor
317 XXVII  |  mendemondából, annak Isten a bírája! De hogy ezt mind kitalálták,
318 XXVIII |             mely árkot vont közöttük.~De még nyomatékosabb ok volt
319 XXVIII |                  Ejnye, György barát, de átkozott rossz mesét tálaltál
320 XXVIII |             idejét el szokta tölteni; de Lengyelországban hagyja
321 XXVIII |          küldött kengyelfutók elől. – De még a vidám bratankik is
322 XXIX   |               söprűjét őalájuk öntöm.~De nagyon csalatkozott János
323 XXIX   |          Fráter György tudta azt jól; de neki zár volt a száján.~
324 XXIX   |               hogy „Adjad Uram Isten, de mindjárt!”~A visszatérő
325 XXIX   |         szépen össze is találkozának; de egyebet, mint jajveszékelést,
326 XXIX   |         bosszúsága emiatt Zápolyának, de hát látott ő már ennél több
327 XXIX   |             küldött pénz sárba esett, de legalább a hadsereget küldje
328 XXIX   |               a levélhozó fullajtárt, de már az akkorra úgy elszelelt,
329 XXIX   |           dózséhoz, segélyt esedezve; de bizony a számai csak nem
330 XXIX   |       királykisasszonyt hitvestársul. De mindezt tartsa titokban;
331 XXIX   |             királynak van.~– Az igaz. De ki tud Zsigmond királyhoz
332 XXX    |               szenvedélyre vallottak, de még a szűzi ártatlanság
333 XXX    |           volna erre valamit mondani, de ő csak a prémes kaftányjába
334 XXX    |        dobozostul, az ólomkatonáit.~– De leánykám! Ez nem tréfadolog –
335 XXX    |             Akkor aztán lesz katonád; de nem lesz kisleányod.~Az
336 XXX    |               okosan beszélt hozzá:~– De látod, leánykám, a katona
337 XXX    |                  Negyvenezret kaptam, de tízezret otthagytam belőle –
338 XXX    |      megkértem feleségül. Odaígérték; de csak akkorra, ha egyszer
339 XXXI   |     Felkeresem újra a kolostoromat.~– De azt ugyan keresheted már.
340 XXXI   |        panaszokat, s abbul volt elég; de ennél nem állt meg, biztatta
341 XXXI   |         Sárospataknál útjokat állták. De e helyütt János király hívei
342 XXXI   |        odaadom neki a kívánt várakat! De jól elkészüljön a vendéglátásra,
343 XXXII  |            Lippa várában hat darabot, de azokkal senki sem tudott
344 XXXII  |               imádkozott a nép előtt; de egyéb szertartásokat nem
345 XXXII  |             nincs biztosságban tőlük; de még az oltáriszentség sincs.~–
346 XXXII  |               van – monda a Balika. – De nehogy aztán elszökjetek,
347 XXXII  |             ők voltak a kerten belül.~De még titkot kellett tartaniok,
348 XXXII  |            átsétáltak a felvonóhídon. De midőn a Balika is rá akart
349 XXXIII |               a csapdával. Benne van: de nem tud kijönni belőle.~
350 XXXIII |          csomó rác martalóca is volt; de magyar katonája mentül ritkább
351 XXXIII |           megszaporították az igazit.~De azért János királynak volt
352 XXXIII |                felelt János király –; de nem hisznek a törökben.
353 XXXIII |           felyül az arany félholddal.~De még elébb kővetkezett Ajász
354 XXXIII |       Krisztust”, írja a kísérő pap.) De az nem igaz, hogy a magyar
355 XXXIII |               tetszett e magasztalás.~De ő is tudta azt viszonozni.~–
356 XXXIII |           ilyen szép gyémántot bírni; de hasonlót nem tudtam találni.
357 XXXIII |             apámnál.~(Szerzési jog! – De hát koronát lehetett venni
358 XXXIII |              királynak szólt: halkan, de elhatározottan.~– Király!
359 XXXIII |              neki:~– Ejnye, atyámfia: de szép lovad van! Hogy híják?~– „
360 XXXIII |             meg lehet vesztegetni.)~– De mármost nézd meg te az én
361 XXXIII |              hármat viszontajándékul. De a magyar urak azt mondák,
362 XXXIV  |        neveket mindig emlegeti ugyan, de olyankor arcra borul, és
363 XXXIV  |       teirántad meg is fogja tartani; de ki áll jót arról a baromsokaságról,
364 XXXIV  |     összeverődött János király körül; de még mind hadnagyok nélkül;
365 XXXIV  |              Imrét kínálták meg vele; de ő csekélylette ezt a tisztességet.~
366 XXXIV  |         közelített János király felé; de Zápolya tiltó mozdulattal
367 XXXIV  |               dicsérik, magasztalják, de még sokszorta kedvesebb,
368 XXXIV  |                ha tudott volna hozzá. De az is, amint hírét vette,
369 XXXIV  |             védelmét Nádasdyra bízta. De annak nincs a védelemhez
370 XXXIV  |              törököt Magyarországból; de sőt még Jeruzsálemet is
371 XXXIV  |           Bemenni könnyű Buda várába; de kijönni nehéz. Ha mi, kétszáz
372 XXXIV  |      harmadikat nem várta be Nádasdy; de gyorsan kitűzette a fehér
373 XXXV   |               sem felel az életükért. De azok megbikacsolták magukat,
374 XXXV   |          rohamát vitézül visszaverte. De miután a törökök egy tűzakna
375 XXXV   |    dúskálkodtak, azoknak hízelkedtek, de a szegény káplán együtt
376 XXXVI  |             volt célja e hadjáratnak, de Visegrádot a szultán kívánta
377 XXXVI  |    drágaköveik vannak az angyaloknak. De bizony mondhatom, hogy nagyon
378 XXXVII |            Diák Simonra vannak bízva, de az csak ad calendas graecas
379 XXXVII |        jövedelmét Gritti veszi által, de annak a kasszájában alig
380 XXXVII |         királyt; mert tudott fizetni.~De annál nagyobb volt a morgolódása
381 XXXVIII|         megkísérték Budát elfoglalni; de biz ők Kászon vajda török
382 XXXVIII|             Gritti négyszáz lovassal.~De a Ferdinánd-pártiak ostromló
383 XXXVIII|            állított egymással szembe.~De könnyen tragédia lett volna
384 XXXVIII|         segélyére. Czibak el is jött, de csak a hajdúit hozta magával,
385 XXXVIII|              volt több nyolc ágyúnál. De még az is sok volt, mert
386 XXXVIII|              egy német pattantyús is, de az szándékosan annyi puskaport
387 XXXVIII|           kardjaikat összecsapkodták, de senkit meg nem vérezének,
388 XXXVIII|              ismerte jól az embereit; de úgy tett, mintha semmiről
389 XXXVIII|       verekedni. Néha egész rótákban, de egyenkint is kiálltak a
390 XXXVIII|       gyakdosott feléje a spádéjával; de a janicsár folyvást rángatta
391 XXXVIII|             Te most extemporizálsz.~– De bizony magam szemével olvastam
392 XXXVIII|            Elhallgatsz, istentelen!~– De igazat mond ez! – állítá
393 XXXVIII|            király, sem Fráter György. De titokban úgy intézkedének,
394 XXXVIII|             legelszántabb ellenségei.~De szemben velük hasonló jó
395 XXXVIII|        Ráismerek a szétálló füleiről. De sok tréfánk volt egymással
396 XXXVIII|            szigetből – a cifra ruhás, de lágybélű spanyolok ellen:
397 XXXVIII|         megfelelsz egy ülő helyedben; de azt az egyet ma is elvállalom,
398 XXXVIII|               kínált oda a királynak, de volt a tányérján még több
399 XXXIX  |           huszonkilenc” ezüstpénzért. De még veszedelmesebb ellenségei
400 XXXIX  |              báránybőr süvegben járt; de akinek már nyusztkalpag,
401 XXXIX  |               győzedelmeskedni fog. – De bizonyára az egyszer nagyon
402 XXXIX  |      visszaadjuk őneki Hobardanáczot.~De Ferdinánd nem állt rá a
403 XL     |                Igen. Megcsömörlöttem; de nem az ételtől, hanem az
404 XL     |               becsületes, hű emberek; de amint a veszedelmet megorrontották,
405 XL     |            saját jobbik felem volnál. De te csak egy ember vagy.~–
406 XL     |           nézett a barátnak a király. De az kiállta a szembenézést.~–
407 XL     |       követelni?~– Bizonyosan fognak. De te ne állj velük többet
408 XL     |               teellened áskálódnak.~– De ki fogja aztán Grittit legyűrni,
409 XL     |          árnyékának a nevét?~– Tudom. De azt még neked sem mondom
410 XL     |              Hiszen már te vagy az.~– De csak titokban. Ami pénzt
411 XL     |      közvetlenül is Fráter Györggyel; de szokás szerint csak a török
412 XL     |         világi birtokra nem áhítozom; de a szegény véremet kívánnám
413 XL     |             meglesz – mondá Gritti. – De engem te, Fráter György,
414 XL     |       kormányzói hivatalt elvállalom; de ezt a nyilatkozatomat ne
415 XL     |          másikon „Jankó Král” névvel. De a saját pecsétjén kívül
416 XL     |          magasztaljuk, hálákat adunk. De sohasem könyörgünk semmiért.
417 XL     |       rongyosok, tetvesek és ostobák. De Isten magasztalásában kifogyhatatlanok.
418 XL     |            fehér csuhájára mutatva.~– De alatta páncélinget viselsz,
419 XL     |            bíboros hintóban járhatsz. De te többet akarsz annál.
420 XL     |       Alkoránt, kilencszer a Bibliát. De ki tartja azokat a lelkében?
421 XL     |              vetett lábain a tolmács, de erre a szóra felugrott helyéből;
422 XL     |         Úrnapján az elkövetett bűnt – de nem a király káplánjának,
423 XL     |              okiratokat bocsásson ki, de még a névaláírását is elvégzi
424 XL     |   Utyessenovics Martinuzzi Györgynek, de őneki tetszett azt a gúnynevet
425 XL     |              kormos lesz a tenyere.~– De már azt ne adj Isten, hogy
426 XL     |             ki a király.~Nem is olaj, de puskapor volt az a tűzre.~
427 XL     |             menyecskézni, káromkodni! De nem pontifikálni! Az ebszülte
428 XL     |                mondá Fráter György. – De mármost arra kérlek benneteket,
429 XL     |              alá dobálják a koncokat; de ha az abroszra meri feltenni
430 XL     |              eddigi szép segítségért, de mármost nem kérünk többet
431 XL     |         mondták: „Jó lesz! Meglesz!”, de elkezdték az óráikat nézegetni.
432 XL     |            voltak jók is, rosszak is. De a jók igazán jók voltak:
433 XL     |           ifjúval nem diskurálhatnak; de még inkább, hogy azt, török
434 XL     |               helyreállítani a fejét; de biz az csak félredűlt megint.
435 XL     |        piláfot a szultán bográcsából!~De mit csináljanak mármost
436 XL     |              el lett volna takarítva.~De mi történjék a levelekkel,
437 XL     |             baj éri nemcsak a várost, de az egész királyföldet. A
438 XL     |           nincs is különös szükségem; de hát ha megvan, nem árt.
439 XL     |               pecséttel volt lezárva.~De hát ha a hét gelsei ördög
440 XL     |               szóló levelet feltörni, de aki politikát csinál, annak
441 XL     |       kalandor, törökké lett renegát; de töröknek is hitetlen: a
442 XL     |            isteni gondviselés fölött.~De hát van egy régi közmondás: „
443 XL     |              unisono nagyot nevettek.~De bolond ez a barát, aki azt
444 XL     |          hátunkon! – monda Athinay.~– De majd mindjárt a hátunkon
445 XL     |          Sztambulból? Mit hoz Gritti? De Fráter György nem volt okos
446 XL     |         fitymálva beszéltek róla.~No, de hát saját kárán tanul a
447 XL     |               s ott partra szállának.~De Gritti nem úgy tett, ahogy
448 XL     |              látogatását a királynál.~De ugyan furcsa parádét csapott
449 XL     |              beleegyezésével történt. De mégis a királyi tekintélyét
450 XL     |        athnáméját hódolattal fogadom; de mégis azt kívánom tudni,
451 XL     |               mind egy gyülekezetben; de hol vannak a dandáraik?
452 XL     |            haraggal tört ki Gritti:~– De hát gyilkosokkal van-e tele
453 XL     |            hallottam a rablóvezérnek; de most már lehetőnek tartom.~
454 XL     |            most már lehetőnek tartom.~De már ez mégis sok volt János
455 XL     |               maga iránt a kormányzó.~De még egy zárszó is volt hozzá.~–
456 XL     |         fordultam a cseh királyhoz.~– De igen kényes családi ügyben.
457 XL     |              olympusi istentanácsnak, de nem parancsolsz a magyarok
458 XL     |               ez istentelenség miatt; de nem tehetett semmit; a hajókon
459 XL     |               állhatunk velük csatát.~De Török Bálint nem veszté
460 XL     |               Az váltig maradt volna; de a barát jól rávert pálcával,
461 XL     |           megint Töröknek volt igaza.~De amidőn Kacziáner ezzel szemben
462 XL     |     Bajovariorum-nak volt igaza.~Úgy, de ezzel szemben Török Bálint
463 XL     |            résznek szomorúan örültek. De akit legnagyobban kinevetett
464 XL     |                  Tudtam én azt régen. De ők hajdan jó barátjaim voltak.
465 XL     |         Ártándyakat nagyon szerettem, de jobban szeretem fölségedet
466 XL     |          tárgyra ugrott át az esze.~– De hát, mondsza csak, hogy
467 XL     |            hogy jöjjenek segítségére; de míg azok átúsztattak a vízen,
468 XL     |            Egerig, sarkában nyomulva; de ott nyomát veszték, s egész
469 XL     |               elfogadná a kibékülést: de az apró emberek, akik körülveszik
470 XL     |              Rossz vigasztalás ugyan: de mégis elégtétel, hogy azok
471 XL     |            célért ragaszkodott hozzá; de Ferdinándnál mindenki csak
472 XL     |        szolgálatot tett Ferdinándnak; de a hadizsákmány ki nem adásáért
473 XL     |            János királyt kielégítsék, de mégis a felső-vidéki főuraktól
474 XL     |            Kacziáner takarodót fúvat; de Török Bálintot elfelejti
475 XL     |               visszatért Sztambulból; de ezúttal nem Belgrád felől
476 XL     |            István, Fogaras kapitánya.~De nem jött üdvözlésére Czibak
477 XL     |            Zápolya beleegyezett. Úgy, de annak a várnak Ferdinánd
478 XL     |               összecsépelhette volna, de mikor kenyértörésre került
479 XL     |             vajdát, fegyveres kézzel. De Czibak jobb és bal kezével
480 XL     |               csúfságokat a szemembe!~De Gritti józan volt; mert
481 XL     |      terheiktől, megint visszajönnek.~De a két főúr bizony nem került
482 XL     |               csak eszköz volt abban; de az intéző kéz ellen fordult
483 XL     |             akart utat törni magának, de mindenütt visszaverték.
484 XL     |              hogy jöjjön segítségére; de még az oláhok is ellene
485 XL     |         György volt a király mellett.~De Memhet béggel egy időben
486 XL     |   felszabadítására, ha volna katonám. De hol venném? Ők maguk mindent
487 XL     |             hogy keresse fel Laszkót; de csak annyit mondjon neki,
488 XL     |       válaszokat mind a két részre.~– De ne az én nevemben írogass.~–
489 XL     |              a nevedtől egész Erdély, de nem a dicséretedtől. Te
490 XL     |             most már abszolválva van. De aki a parancsot adta neki,
491 XL     |             Ekkor Dóczy kiálta fel:~– De bizony te parancsoltad,
492 XL     |             nagy gyönyörűségét lelte.~De még nagyobb gyönyörűsége
493 XLI    |              Plutarch volt a kezében; de többet nézte a víz színén
494 XLI    |         emberekből nincs már senki! – De honnan támadjanak az újak?
495 XLI    |              lenni a királyi székben; de az bizonyos, hogy oroszlánt
496 XLI    |              a fő-fő méltóságok után, de akit a királynak kell kérni,
497 XLI    |     felmagasztaltatást a te kezedből; de csak azon föltétel alatt,
498 XLI    |        konyhájáról, derék pincéjéről; de az soha egy misét nem mondott
499 XLI    |     Cselekedjél, ahogy jónak látod.~– De azután meg ne fogd a kezemet,
500 XLI    |          maguk erejéből tartják fenn. De van egy kolostor a városukban,