bold = Main text
    Fezejet                                        grey = Comment text

501 XLI    |                 Te magad: a király.~– De hogy én magamnak parancsoljak,
502 XLI    |          igazi király Magyarországon. De most már elmúltak mellőled
503 XLI    |         megkaptam Dobó Ferenc uramat; de nem Nagy-Bányán, hanem Ruszka-Bányán;
504 XLI    |              én Dobó uram egészségét; de a kivert aranypénz?~– Az
505 XLI    |             megtaláltuk és kiemeltük; de a másikra bizonyára semmi
506 XLI    |            megírta nekem Thurzó Elek; de legalább víg cimbora volt,
507 XLI    |       mulatáshoz. Sajnálom a fátumát. De nem tehettem róla. Alá kellett
508 XLI    |              hogy hagyd ott Amádénál. De addig ne vágják le a fejét,
509 XLI    |          hajló tanácskozási szekeret.~De az urak, a királlyal együtt
510 XLI    |          fogja – hagyján az árulást – de azt, hogy őt Laszkó folyvást „
511 XLI    |                  mondá a királynak. – De régen kívántam, hogy lássalak!~
512 XLI    |              úr is megmondta a nevét: de azt úgy elmorzsolta a fogai
513 XLI    |        kezemet érte, hogy ártatlan.~– De hisz éppen ma olvastam a
514 XLI    |               hát azt föl sem venném; de hogy kigúnyolt, azt meg
515 XLI    |         hallom, hogy „Przsepiorka”?~– De a Katalin név asszonynév!~–
516 XLI    |            sajnálom: jó cimbora volt. De hát nem én ítéltem halálra;
517 XLI    |         király haragot akart mutatni: de Tarnovszky bevágta az útját.~–
518 XLI    |               igyekeznek a királyhoz; de mivel nehéz bőrös hintókon
519 XLI    |         valódi hívei János királynak. De amellett szeretnék őt mindenáron
520 XLI    |             egyik titka a hatalmának.~De meg azért sem akart a főurakkal
521 XLI    |            evangéliumi erkölcs iránt; de még jobban hatott a példaadásával,
522 XLI    |               az urak danoltak volna, de már mindnek rekedt volt
523 XLI    |              áruló cimborát a király, de még asztalához is ültette,
524 XLI    |               besüt az ablakon a nap! De már akkor csakugyan útra
525 XLI    |       lengyelországi száműzetésemben. De még más okom is volt rá.
526 XLI    |          kaptam egyházi szolgálatért; de nem volt rá szükség. A király
527 XLI    |      Egyszerre elkomorodott megint.~– De nem fog-e ezért megneheztelni?
528 XLI    |             feleségül; rád fog várni. De egyetlen föltétele az, hogy
529 XLI    |           szultán magyar tolmácsánál; de ez biztos.~Fráter György
530 XLI    |               szintén hivatalos volt, de aki igaz debreceni ésszel
531 XLI    |          érkezve aztán már nem kérte, de parancsolta nekik Laszkó,
532 XLI    |             el. Ezt már nem szívesen, de mert kényszerítve voltak
533 XLI    |         megrémíté a derék polgárokat, de minden könyörgés hasztalan
534 XLI    |               jegyekkel volt írva.)~– De a „nagyúr” aláírását ismered,
535 XLI    |             értem, arabusul is értem. De legjobban értem németül.
536 XLI    |               fognak neked mondani.~– De én nem válogatok sem a főkapitányok,
537 XLI    |              a hazája szabadságára. – De a királynak a feje szent
538 XLI    |         rebellált János király ellen. De nyomban ott termett a vajda,
539 XLI    |        ismerni, úgy ki volt hizlalva, de még jobban felcicomázva
540 XLI    |          támaszthatott ezzel Bécsben!~De azt mégis előre gondolhatá,
541 XLI    |            képezett merev ellentétet, de még inkább az a merev aszkétai
542 XLI    |               királyét jobb szeretné; de a tieddel is megelégszik. –
543 XLI(1) |             Ses premiers soins furent de connoitre et régler son
544 XLI(1) |               abord dans les intérèts de son peuple, pour leur procurer
545 XLI(1) |               Réguliers et seculiers, de zèle, dont lui-mème était
546 XLI(1) |            dont lui-mème était animé… de la morale de l’Evangile, …
547 XLI(1) |             était animé… de la morale de l’Evangile, …mais son exemple
548 XLI(1) |              il remplit les fonctions de 1’Episcopat avec un zèle,
549 XLI(1) |         vigilance, qui lui ont attiré de grands éloges, même de la
550 XLI(1) |         attiré de grands éloges, même de la part de ses plus cruels
551 XLI(1) |               éloges, même de la part de ses plus cruels ennemis.~
552 XLII   |         FEJEZET ~Jó Török Bálint~„No, de most már gyere sorra, Debrecen!”~
553 XLII   |           sűrű fekete szemöldökökkel; de beesett szemeiben életerő
554 XLII   |               Ilyen király nincsen.~– De már megbocsásson, szentatyám.
555 XLII   |            királynak, vagy ne tartsa, de én valósággal Török Bálint
556 XLII   |          katedrában imádkoztak érted; de amióta megrontottad a hitedet,
557 XLII   |               hanem Valentinus Turcus de eadem: valóságos török,
558 XLII   |           anathema ex consequentia.~– De szentatyám! Hiszen tisztelendőségedet
559 XLII   |             az excommunicatio érte.~– De Czibak Imre nem is volt
560 XLII   |      suprematiáját in ecclesiasticis. De nem fogadom el Fráter Györgyét:
561 XLII   |            hagyján! Legyek én pogány; de a debreceni közösség igaz
562 XLII   |               meglágyítani nem lehet. De lehet igenis helyes okokkal
563 XLII   |               az apátúrra volt dühös; de még jobban a püspökre.~–
564 XLII   |           oböék, hegedűk zengedeznek! De a kálvinista zsoltár dallama
565 XLII   |               úgy hallgatá az éneket.~De az nem az eddig hallott
566 XLII   |           igreceseknek a virginálást; de a táncolást tilalom alá
567 XLII   |               alig tudott beszélni. – De már akkor csak maga kacagott.~
568 XLII   |              én haragudnám őhelyette. De engem már ez nem lep meg;
569 XLII(3)|              nélkül való leányokrul”, de azt a pártával valók kedvéért
570 XLIII  |             vallása is eszébe jutott, de az is csak a kardináliskalap
571 XLIII  |      királyleányt hozni haza nászban. De az eljegyzettet csak úgy
572 XLIII  |              pártfogás rabigája alól, de akkor nyúljunk az erszényhez
573 XLIII  |           ellátás és vezérség legyen. De amíg ez készen nem áll,
574 XLIII  |       cselekedjél; ezután se kérdezd. De azt tudjad, hogy amidőn
575 XLIII  |         központja, királyi székhelye, de valóban egy sarkalatos forgója
576 XLIII  |          királynak derék serege volt, de az mind el volt foglalva
577 XLIII  |               kelt búcsúvétel nélkül.~De ugyan zengett is egész Németország
578 XLIII  |                És nem is a mi bajunk. De van egy nagyobb, s az már
579 XLIII  |             kellett megadni a példát. De most rajtunk a sor.~János
580 XLIII  |              is süttet a falak ellen, de kárt nem tesz bennük. Majd
581 XLIII  |              haragját lecsillapítani. De hát még mit tudsz? Találd
582 XLIII  |         mesterségesen van kiformálva. De midőn a tetejét felnyitják,
583 XLIII  |             üt, kukorít és csilingel. De már az ajánlatot nem lehetett
584 XLIII  |              hivatallal Török Bálint; de ő azt vetette, hogy neki
585 XLIII  |   országgyűlés! – mondá Junisz bég.~– De most jön a bunkója. Lásd
586 XLIII  |         minden csepp vére tiltakozik. De hozzájárult még az a rémület,
587 XLIII  |            Péter vajdát a szultánnak; de elébb egy lassan ölő mérget
588 XLIII  |             dőzsölt a magyar urakkal; de éppen azért, mivel akkor
589 XLIII  |          esett székében a rémülettől; de még az urak is megdermedtek
590 XLIII  |               eset a magyarok között; de még az oláhok között is!
591 XLIII  |          gyors léptekkel tért vissza.~De nem ült le a székébe.~Odavágta
592 XLIII  |       kívánják is a koronával együtt; de csúf bábja a hitetlennek
593 XLIII  |               Nem lehetett ráismerni.~De Fráter György éppen most
594 XLIII  |              vezetésére! Fölébredtél! De soká aludtál! Most mutattad
595 XLIV   |           rendesen duzzogásra álltak; de ha oka volt rá, nevetni
596 XLIV   |            kérte a törököktül a fiát; de azok azt kívánták tőle,
597 XLIV   |          egykor sok szerencséje volt. De annak már ottan jól elkészítette
598 XLIV   |           levele Ferdinánd királyhoz.~De még egy harmadik ok is volt,
599 XLIV   |               a királyi menyasszonyt.~De volt is „mit” kísérni. Egész
600 XLIV   |       zsonglőrök játszottak komédiát.~De a király is helytállt magáért;
601 XLIV   |              volna azt más papnak is; de megvallani nem.~Másnap,
602 XLIV   |            követé a fejedelmi lakoma, de az igrecnek hely nem adatott,
603 XLIV   |       erényességre hajlandók vagyunk; de főleg amidőn a szép asszony
604 XLIV   |           hátra, hogy hol keressék.~– De hát mit fösvénykedik úgy
605 XLV    |              a kisböjt megtartásához.~De már ezt János király nem
606 XLV    |              legyen hát ott mellette; de semmiképpen ne próbáljon
607 XLV    |        papotok, s megvoltatok vele.~– De ilyen tökéletes még nem
608 XLV    |              Ha csak azt tette volna! De interdictum alá vetette
609 XLV    |              méltóságát elveszítse.~– De azért nem kellett volna
610 XLV    |            egyebet nem cselekedtem.~– De ez már a negyedik nap. Felségednek
611 XLV    |         hagyjam el a várost?~– Azt.~– De édes szentatyám. Lássa főtisztelendőséged,
612 XLV    |            hogy a törvényt kinevette.~De a székesfehérváriakra nézve
613 XLVI   |         jövedelmeiről és kiadásairól.~De különösen fűtötték alája
614 XLVI   |        nagykúnok hatvan kupa lencsét, de azt Fráter György rögtön
615 XLVI   |          megölni! – sírt a királyné.~(De sokszor lehetett tőle ezt
616 XLVI   |          örülni a kancellár uram! No, de ő kívánta! Habeat sibi!~–
617 XLVI   |          imádkozva szabad közelíteni.~De már átölelve tartá a király
618 XLVI   |             azt is felhozták előttem; de én azt nem tartom érdemesnek
619 XLVI   |               fojtani az egész tüzet; de ha lángra hagyod lobbanni
620 XLVI   |               Nagyon alkalmatos lesz. De arra kérem fölségedet, hogy
621 XLVII  |               indulj az útnak rögtön; de Szegedre érve, vess egy
622 XLVII  | labirintusában nem tudott hová lenni; de legnagyobb öröme telt János
623 XLVII  |              asszonyokról beszélni. – De valahogy Ajász basával,
624 XLVII  |              padisah, török betűkkel.~De az aláírásnál még inkább
625 XLVII  |              erre Zápolya kifakadt.~– De már, édes barátom, Bálint!
626 XLVII  |           neked esküdt fegyvertársad; de már harmadszor ismételve
627 XLVII  |            két vajdát halálra ítélte; de csak úgy, mint a nürnbergi
628 XLVIII |              lehetett ellene panasza. De ezt a szultán is megtudhatta,
629 XLVIII |           Csak a féloldalát legyinté: de ezáltal az egész arca eltorzult:
630 XLVIII |         valamit beszélt ifjú nejéről; de a szava elakadt, tagjai
631 XLIX   |               volt még: szép és okos; de mégiscsak gyönge asszony.
632 XLIX   |            keserves török rabságából.~De Perényi már akkor nagy fordulást
633 XLIX   |      kikiáltatta Erdély fejedelmének: de menthetetlen az az árulkodása,
634 XLIX   |           civakodás lecsillapítására; de biz az ő katonáik nem hajtottak
635 XLIX   |        farsang egy szomorú háborúnál. De Fráter György szüntelen
636 XLIX   |             egész csapatjával együtt. De már későn volt; az egész
637 L      |               városnak nem számított, de erősszégszámba ment. Félkör
638 L      |          Vácot hamar el is foglalták; de amint Pest város sáncait
639 L      |               a koronát Ferdinándnak, de a barát nem engedi. A barát
640 L      |              neki is kijár a jutalom, de ha ellenkezni fog, Bebek
641 L      |            Buda és a korona átadását. De végül egyet kérdezett Bebektől.~–
642 L      |               valaha lehetővé legyen. De elébb segítsenek nekünk
643 L      |           Bebek is kihúzta a kardját.~De a királyné egy hősnő bátorságával
644 L      |           barátot el kell pusztítani: de Mineróna hozta izenetül.~
645 L      |         özvegyi fátyolt hordja fején. De az elmúlt könnyek mind üdvére
646 L      |         királyné nem vette azt észre.~De észrevette Mineróna hercegnő.
647 L      |               fallal eltorlaszoltatá; de a spanyolok a falakra is
648 L      |              Imádkozni kellett volna! De kihez? És miért? Allahhoz
649 L      |          Mineróna a királyné fülébe.)~De Izabella nem ügyelt a suttogásra:
650 L      |             királyi várba is leesett; de Fráter Györgynek gondja
651 L      |           könnyebbült szívvel monda: „De szép látvány egy ilyen tűz!”
652 L      |               hír egybe föllelkesíté; de annál jobban elijeszté a
653 L      |           voltak az összeeesküvésben; de aki azt intézte, az a főjegyző
654 L      |             akarta örökíteni a fiára; de hadvezéri bölcsességének
655 L      |            menekültek volna szívesen: de alig találták meg az utat,
656 L      |    regensburgi gyűlésen Ferdinándnak; de nem siettek a megadásával.
657 L      |             is megtámadták a törökök; de azoktul a németek által
658 L      |            dandára áll velük szemben; de közeledik már maga Szolimán
659 L      |           dandárt is átvonva magához; de a generális mind csak azt
660 L      |            Azok után az ágyúütegeket. De ez annyi lármával, dübörgéssel
661 L      |           hősi módon védve a sáncait; de nemsokára nehéz sebekben
662 LI     |         mindenki gazdag ajándékokkal; de ő soha azokból semmit meg
663 LI     |            semmit se lássanak belőle?~De hogy mégis az ifjú hercegek
664 LI     |          derék katonámat megöldösted. De most hívem vagy. Ne félj
665 LI     |           urak közt erre az izenetre. De még nagyobb a királyné keserűsége.
666 LI     |             láttok ti engem többet. – De kaphatnám csak egyszer Szolimán
667 LI     |               a saját Istenét imádja, de még az ellenségeiért is
668 LI     |              semmi bántása ne legyen; de minél előbb visszaküldjék
669 LI     |               maga jól értett arabul: de ezt titokban tartá. Úgy
670 LI     |              György értette ezt mind, de egy arcvonásával sem árulta
671 LI     |               köté le, Jánus Králnak. De csak annak. Mi mindnyájan
672 LI     |              Jánus Králnak fogadtunk. De hát hol van most Jánus Král?
673 LI     |              látogatóba a janicsárok; de vissza nem ment csak kettő-három.
674 LI     |               is el akarták foglalni; de Izabellának volt bátorsága
675 LI     |          nézlek mint leigázott rabot, de mint hű szövetségest. Én
676 LI     |              erővel sem tudtak bírni. De alig lehetett ráismerni.~
677 LI     |            menni készült a társaival; de Rusztán basa megfogá a kezét.~–
678 LI     |               szultán menedéklevelét, de Rusztán és Olimán basák
679 LI     |       maradunk, egymáshoz láncolva.~– De hát, hogy kerültél te ide? –
680 LI     |               király: én a fejedelem. De hát Szolimánnak gyorsabb
681 LI     |           adta ezt?~– Írásba is adta; de még annál többet is tett
682 LI     |              az öklével az asztalra: „De bizony igaz! Ha akkor a
683 LI     |               volt!” – kiálték én. – „De pedig a barátot ne sértegesd;
684 LI     |              italom, cifra öltözetem; de amellett rab vagyok.2~–
685 LI(1)  |              d’Etienne; et prit celui de Jean.”~
686 LI     |      szultánnak nyavalyás tréfával:~– De, fölséges uram, ha megetted
687 LI     |     visszamehet a csapatjával Budára.~De az aga azt felelé, hogy
688 LI     |               Bécsbe, és hozzátok el; de siessetek vele; mert ha
689 LI     |            levelet írni a szultánhoz. De aközben elővette valami
690 LI     |              Nem, fiam. Papot inkább. De az nincs Buda várában. Míg
691 LI     |              neked az apám haláláért, de még inkább a temetéseért.~
692 LI     |            szörnyű nagy tudományából, de annál többet bírt a jó karjában
693 LII    |            Itt volt még Petrovich is: de az nem vetett számot. Mint
694 LII    |             után a trónra következni; de azon csak nevettek. A derék
695 LII    |       folyvást fegyverben gyakorolni, de soha ütközetbe nem vinni;
696 LII    |             János Zsigmond királynak; de azzal a kikötéssel, hogy
697 LII    |           magát elragadtatni általuk. De még jobban elragadták azok
698 LII    |            alatt beveszik a várost. – De a fekete herceg azt mondá,
699 LII    |             utánunk! Nyitva a város!” De biz azokat magukra hagyták,
700 LII    |          ideje közé vágni a töröknek; de a katonai akadémiában nevelkedett
701 LII    |          utasítás a fő haditanácstól; de úgy eliramodának, hogy Juszuf
702 LII    |              mi! Állj félre előlünk!”~De a pápa vezére és csapatja
703 LIII   |               majd hamar elfoglalnám; de lapályon épült várat megvívni
704 LIII   |        kergették előre buzogányokkal.~De a vártornyokat vitéz hajdúk
705 LIII   |     keresztülvágta magát a szpáhikon: de már nem tudott Székesfehérvárra
706 LIII   |           indítá rohamra a csapatait. De a vitéz hajdúk az alacsony
707 LIII   |            egy hadsereget Pozsonynál; de mikor már Ferdinánd király
708 LIII   |      hittérítők közé feljegyeztessék.~De nemcsak ezzel bizonyítá
709 LIV    |              részében a királyságnak: de egész Magyarországon is
710 LIV    |              vezérüket a Jedikulában; de legnagyobb ellensége volt
711 LIV    |          állapotairól a királyné elé; de legékesebb beszéd volt az,
712 LIV    |             zokogásra fogta a dolgot; de ügyelt rá, hogy a könnyei
713 LIV    |               adóban szednének!”~Hej, de okos törvényük volt a régi
714 LIV    |         legtöbb – aranyat váltságban. De aki a legtöbb aranyat fizette,
715 LIV    |           nyilvános ellensége voltam. De itt marad utánam egy rosszabb
716 LIV    |               Nem visel asszonyruhát, de azért mégsem férfi. Ott
717 LV     |              György nem csak korának, de nemzete történetének legnagyobb
718 LV     |           György helyeselte az alkut; de elébb azt követelte, hogy
719 LV     |         leveleket írtak Ferdinándnak; de ő azt felelte, hogy már
720 LV     |            békekötése a törökkel.~No, de jól adta a sors, hogy nincsen
721 LV     |               tette ezt az ő nevében.~De meg volt téve.~Magyarok
722 LV     |             szolgálatot. Lovaglásban, de különösen tőrrel való vívásban,
723 LV     |            magyar földet a hulláival!~De tartsunk rendet.~Amint Fráter
724 LV     |          izengetett be hozzá a várba; de a királyné minden békeföltételt
725 LV     |           akkor „Dominus vobiscum”, – de mü már ott vagyunk, hogy „
726 LV     |             neki szemrehányást tenni; de a szava csupa zokogás volt.~–
727 LV     |          bizony nem tetted volna ezt. De akikkel körül van véve fölséged,
728 LV     |        esküdtem neked életre-halálra. De ha tudtam volna, hogy te
729 LV     |      Szentháromság által megbüntetve, de mégis megtöröm az én hűségemet
730 LV     |             órában újból eldördültek; de ez örömjel volt. A királyné
731 LV     |              is egyiket a másik után, de egy időben verte vissza
732 LV     |          várat ostrommal visszavegye. De hát elég volt erre a diadalra
733 LV     |              futott a fellegvár felé; de annak a kapuját már elállta
734 LV     |          csapatja jött onnan felül. – De ezzel oly zavarba hozta
735 LV     |        második haddal a székelyekre – de az meg sem várta a találkozást;
736 LVI    |               gazdag, szirtje gazdag; de leggazdagabb a népeinek
737 LVI    |             szász nem szolgált úrnak: de Nagy-Magyarországon perhorreszkálta
738 LVI    |            azt nemcsak a nagy király, de még jobban a kiskirályok.~
739 LVI    |              elutazására elkészüljön.~De hátra volt még két ember,
740 LVI    |               korona férfifejre való; de majd eljön az ideje. Ezúttal
741 LVI    |             még a szultán is elhitte.~De nehezebb ember volt Petrovich.
742 LVI    |          bujdosásba. Esze kevés volt, de szíve nagy volt a derék
743 LVI    | visszatekintsen az elhagyott kicsiny, de boldog országra, elővette
744 LVII   | halálveszedelmet a szőlőlugasod alól! De mivel ellenesed vagyok,
745 LVII   |                nem tartoznám felelni; de miután van egy közös jó
746 LVII   |              a szultán kezében van.~– De az én követem nyomban a
747 LVII   |              fiával kiment Erdélyből, de itt maradt Magyarországon,
748 LVII   |               adót is megküldöd neki; de hogy tudsz hímet varrni
749 LVII   |           Akkor ez Petrovich dolga.~– De ő ezt Izabella parancsára
750 LVII   |         elfogadására.~– Ezt te tudod, de a szultán nem tudja. Én
751 LVII   |               együtt verekszik velük; de ha a magyarok csak káromkodni
752 LVIII  |              dologban nem volt férfi; de a többiben ugyancsak az
753 LVIII  |               ugyan darabokra vágták; de a nagy sivalkodásra felzendült
754 LVIII  |         bevégezhetni a terhes életet. De sem golyó, sem kard nem
755 LVIII  |           felé nyíló kapun kitörének, de ott éppen szembe találkoztak
756 LVIII  |             maga is hét sebet kapott; de a szpáhikat mind a Marosba
757 LVIII  |      lőporfüsttül és foltos a vértül, de ragyogó az erős indulattól.
758 LVIII  |              hadjáratra vállalkoztak, de téli táborozás elől ugyan
759 LVIII  |          harcai voltak a Zrínyiekkel. De legtöbbet nyomott mellette
760 LVIII  |              részesültek a renegátok. De semmi keresztény pribék
761 LVIII  |          kívül megrohanni, leöldösni.~De meglakoltak érte a kapitányok.
762 LVIII  |            seregével ide jött hozzám. De én őt a szultán parancsa
763 LVIII  |               egész magyar-német had. De kivált az olaszok.~Sforza
764 LIX    |          markába csúsztatá a gyilkot. De nem volt bátorsága a rémtettet
765 LIX    |              egyszer a nyakába szúrt.~De a hatalmas, erős férfi egy
766 LIX    |          adott a pápa a gyilkosoknak; de a hibát megbosszulta a nemezis.