Fezejet

 1 I   |          odamegy az emlékhez, s nagyot ráz a fején.~– Bolond ákombákom
 2 I   | Megfogta a két pici markával, s nagyot nevetett a kardmarkolatra
 3 I   |       dárdahegyre tűzött fejek.~Nagyot sikoltott, s a fejéről leomló
 4 II  |        az asztalt: „De már erre nagyot iszunk!”~De egy közülök
 5 II  |         Erre a szóra a hercegnő nagyot sikoltott, és görcsöket
 6 II  |    János grófnak ennél a szónál nagyot szikráztak a szemei. A fegyvert
 7 III |      kőpadlaton, hogy a homloka nagyot csattant, s elkezde hevesen
 8 IV  |       tejjel a sajtár, ő bizony nagyot húzott belőle, s Györgyöt
 9 V   |         kell mondanom.~A király nagyot sóhajtott. Nehéz tehertől
10 VI  |         és visszafordítá arcát, nagyot sóhajtva.~– Amíg e sötét
11 X   |  fordulva.~– Való.~A király egy nagyot sóhajtott. Vajon egy nagy
12 XIII|    kikerülte a kérdést.~Az öreg nagyot fohászkodott.~– Neked adom
13 XIII|      megtraktáltál – jól ettem, nagyot ittam utoljára életemben.
14 XIII|       elsimultak az orcáin; egy nagyot sóhajtott, s azzal hátraszegte
15 XIV |        felügyeléssel.~Vitellius nagyot csettentett a nyelvével.~–
16 XIV |         Vitelliusnak.~Vitellius nagyot nevetett erre.~– Jól van,
17 XXI |      társaságban.~És a királyné nagyot sikoltott. Mi volt az?~A
18 XL  |         néztek, s aztán unisono nagyot nevettek.~De bolond ez a
19 XL  |       van jó borom, egri vörös, nagyot igyunk.” Ártándy, látva,
20 XLI |  kegyelmet fogsz adni.~A király nagyot szisszent, mintha a darázs
21 XLI |     félnederes lett.~Tarnovszky nagyot taszított a király vállán.~–
22 XLI |       vendégeket.~Fráter György nagyot fohászkodott. Rossz fortély
23 XLI |       csak essünk át rajta! – S nagyot ásított.~S azután, hogy
24 XLIX|       egymással.~A budai várban nagyot nevettek ezen, hogy az ellenség
25 LI  |         sátorába bebukni látta, nagyot kacagott rajta. Nem volt