Fezejet

 1 I     |     agyonütnek.~Ezen aztán mind a ketten nevettek.~– Mi a neved,
 2 I     |         egyformán ismerjük mind a ketten.~A várnagynak megtetszettek
 3 II    |     mondtam: „Nem vagyok egyedül, ketten vagyunk: én, meg az én kardom!”
 4 II    |          ember guggolt és hasalt, ketten pedig egy fanyárson egész
 5 II    |           vigasztalá meg, hogy ők ketten mégis kivételesen szép rendben
 6 IV    |          teheneket megfejni. Csak ketten voltak az istállóban. A
 7 V     |       mondák el fennhangon mind a ketten: „sed libera nos a malo.
 8 X     |         vocati estis.~Erre mind a ketten beléptek.~Felszentelt papi
 9 XVIII |     magyar vezér a másiknak, mint ketten együtt a töröknek.~Egyszer
10 XVIII |  előre-hátra kóborlásával, mind a ketten az élelmezés, fegyverkezés
11 XXI   |       ismeretes Ráskay Gáspárt, s ketten egyesült igyekezettel hozzáláttak
12 XXVII |      ordítá a másik.~Azzal mind a ketten futottak Tomoryhoz a rémhírrel.~
13 XXXI  |     szivároghatott ki semmi. Csak ketten voltak: Laszkó Jeromos,
14 XXXIII|    léptekkel jött eléje, s mind a ketten, messziről kitárva karjaikat,
15 XXXVII| fordította az ország céljaira. Ők ketten nem loptak.~Hullott is a
16 XL    |           amely a kincseket őrzé. Ketten leültek egy olyan asztalhoz,
17 XL    |           ölelést, s azzal mind a ketten megcsókolták egymásnak az
18 XLI   |        meg Tóth Péter dulló; akik ketten most érkezének fontos kiküldetésből.~–
19 XLIII |           hogy mondjuk fel mind a ketten ezt a megalázó hűséget a
20 LI    |        ide kerültél? No, legalább ketten majd játszhatunk együtt
21 LV    |            megtudták, hogy mind a ketten a királynéba szerelmesek.~
22 LV    |       kívánva ideküldetni túszul.~Ketten voltak: Török János és Patóczy
23 LV    |         és Patóczy Ferenc, mind a ketten délceg fiatal vitézek, mind
24 LVIII |           zászlóját!~Azzal mind a ketten leugrának a lovaikról, kezükbe