Fezejet

 1 I   |        olvasni, öcsécském? Oda van ám írva a neve: „Márton, esztergomi
 2 I   |              Jajh! Nem olyan fejek ám ezek, mint más jótét lélek
 3 I   |         mert az az én lelkemre van ám bízva.~– Meglesz, fiam,
 4 II  |           Az egy bölény volt!~– Az ám. Megmondták később. Ott
 5 II  |            vagy talán „még”. Lehet ám, hogy a tegnapi vacsorátul
 6 II  |           Györgynek több esze volt ám, mint hogy azt elhiggye.
 7 II  |      királyleányt elhozni. Az lesz ám a dáridó! Akkor mi is lakodalmat
 8 II  |        letromfolás.~– Nemes legény ám a fiú, akit nem lehet per
 9 XIII|       Hallod-e, te barát, ne tarts ám te engemet bolonddá! Tudom
10 XIII|     Hallod-e, te barát! Ne gondold ám, hogy én valami jöttment
11 XIII|      tartunk az üdvéért.~– Ez volt ám az utolsó világra való fia
12 XIII|         rám az öreg. – Nem tudtunk ám mi még akkor felőled egyebet,
13 XIII|          fel sem bontotta; nem tud ám már olvasni a szeme miatt,
14 XIII|     bűnbocsánatát.~– Jaj! Nem akar ám úgy látni, mint papot. Azt
15 XIII| ellátogatok az apámhoz.~– De hamar ám, mert az nem halogatja,
16 XIII|            ostyepkát, csak hullott ám ki belőle az abroszra az
17 XIII|           Györgyhöz fordult.~– Van ám az anyádnak egy leánya is.
18 XXI |          nem katona, az is elvenné ám a zsoldot.~„A nemesek nehezteltek
19 XL  |        lettek elhelyezve: csak jön ám hirtelenében Fráter Györgyhöz
20 XL  |              Mert ha akarom, tudom ám én kegyelmedet arra kényszeríteni,
21 XL  |         semmi kifogásom. Ferdinánd ám csináljon a Boriskából fiút,
22 XL  |         visszavonulása felől: azok ám lássák, merre meneküljenek?~
23 XLI |     egészségükre.~– Őfelsége győzi ám vitézül. Ő vezeti még mindig
24 LIV |       felnyergelve. Hanem annak az ám a szokása, hogy az olyan