Fezejet

 1 II   |       fel az ajkát.~– Még várat magára! Ilyen alkalommal. Adjanak
 2 III  |  imádkozott, s keresztet vetett magára. György mindezt utánacsinálta.~–
 3 IV   |  elhaltnak a köntösét veszi fel magára? – kérdé a főapát.~– Valóban
 4 V    |       csak az egerek nem.~Azzal magára hagyta a frátert.~Igaza
 5 VI   |     neked jobb szellemet.~Ismét magára hagyta a vezeklőt.~A gonosz
 6 VI   |        keresztjelet nem vetette magára. – Nem tudott imádkozni.~
 7 IX   |         terembe vezették, s ott magára hagyták. A terem falain
 8 IX   | reszketés áthatott a gyóntatóra magára; szédült, amint az örvény
 9 X    |          nagy feladatot vállalt magára.~A halottak fölött egy tribunál
10 XIII |      ájtatosan keresztet vetett magára.~– Szegény bátyám! S nekem
11 XXI  |     király a kardját nem övezte magára; azt a fegyverhordója viszi
12 XXIII|   Bácska főkapitánya volt; de ő magára hagyta a népet. A fekete
13 XXVI |     süvegét, s keresztet vetett magára.~– No, kapitány uram, futhatunk
14 XL   | tehetnők meg újra? Mindegyikünk magára vállalhat egy vidéket, amelyben
15 XL   |       rossz szóval aztán megint magára haragította valamennyit.~      ~
16 XL   |        beleült, bíboros ruháját magára öltve, s gyöngyös süvegét
17 XLI  |        e nagylelkűségnek.~Azzal magára hagyta a királyt.~Laszkó
18 XLI  |      háromszor keresztet vetett magára:~– Itt Isten van közel!
19 XLII |          Azzal keresztet vetett magára, halkan mormogva: „Minden
20 L    |       kinek van elég erős szíve magára vállalni az ország sorsát,
21 L    |     fejem áll útjában, és aztán magára vállalta, hogy ezt az akadályt
22 LI   |       meg a vendégjogot. Azután magára vállalta, hogy mint egyedül
23 LVII |      meg.~E siker után Castaldo magára hagyta a két magyar főurat.