Fezejet

 1 I     |       folytatta az ismerkedést. Föl sem tehette, hogy lehessen
 2 II    |         A hercegnő még nem kelt föl. Ott kinn tágasabb.~Szemtelen
 3 II    |      nem veszi onnan, amíg csak föl nem kel. Így nem mutathatja
 4 II    |           Akkor én magam megyek föl azonnal Budára, megtudni,
 5 X     |            Hallgass! A királyné föl van oldozva a vádak terhe
 6 XIV   |      poéta büszkeségével emelte föl a fejét az apátúr előtt.~
 7 XXII  |     Jézus! Jézus!”~Ekkor tették föl a király fejére az ezüstsisakot.~
 8 XXIII |     Fölséges uram!”~Három napig föl nem hagytak a főurak a kacagással.
 9 XXVIII| királyra nézve Zsigmond királyt föl nem keresni az, hogy ez
10 XXX   |         büszkeséggel emelkedett föl helyéből, s karját a királyné
11 XXX   |        király felháborodva kelt föl székéből, s reszkető hangon
12 XL    |         Szerémi is azt jegyezte föl, hogy nem restellte használatba
13 XLI   |     valaki sério?~– No, hát azt föl sem venném; de hogy kigúnyolt,
14 XLI   | karjainál fogva a béget.~– Kelj föl, testvér. Isten fölvilágosította
15 XLII  |    egyesíték ez arcon.~Nem állt föl a belépő előtt. Egy nagy
16 XLIII |   vízzel a vajda, és azt emelte föl áldomásra.~– Amilyen igaz
17 XLV   |      Rettenetes ember! – kiálta föl a királyné. – Így beszélni
18 L     |        hazánk elveszett. Tartsa föl a kezét, aki elég merész
19 L     |   szónál tiszteletteljesen állt föl a helyéről, s hódolattal
20 L     |       erkélyéről, hogy repülnek föl az égre azok a tűzveres
21 LVII  |    Erdélyt megtartom, oktalanul föl nem áldozom. Ez a kulcsa
22 LIX   |   végezé, az imazsámolyrul kelt föl. Pongyolaruhája, egy drága
23 LIX   |       döfött.~– Mi ez? – kiálta föl Fráter György, visszafordulva.