Fezejet

 1 II   |          megrémült, hogy elfutott; engemet pedig kikergettetett a palotábul.~
 2 II   |           keresztapám, kegyes volt engemet is megszólítani – horvátul: „
 3 II   |         erdő szélében az út mellé. Engemet aztán pártul fogott a herceg,
 4 II   | elfelejtkezni. Ott felejtettek biz engemet öt esztendeig.~– No, ott
 5 III  |         csiklandoz. – Hallgass meg engemet, atyám. – Mindig ilyen voltam,
 6 V    |          megboldogult királyné lát engemet, mikor egyedül vagyok, s
 7 VIII |           mellé magyar kormányzót. Engemet kívántak. De a fiatal királyt
 8 VIII |          veled a váramig gyalog.~– Engemet pedig az egész úton egy
 9 XIII |           te barát, ne tarts ám te engemet bolonddá! Tudom én, hogy
10 XIII |           annyiszor megbúbolt, aki engemet mindig „sztará opicának”
11 XVII |      menten a kolostorodba, s amíg engemet élve tudsz, az apátság határát
12 XXXIX|           vakmerőt.~– Mért akartál engemet megölni? – kérdé tőle Zápolya. –
13 XL   |           Én magamra nem gondolok. Engemet az én királyom alacsony
14 XL   |          nagyváradi püspöki székbe engemet helyez be. Csalatkozám.
15 XL   |            te, Fráter György, hogy engemet is olyan könnyen elámítasz,
16 XL   |    alattomban a Tisza mögött, hogy engemet elfogjon, mikor Erdélybül
17 XLI  |          dolgot:~– No, és ha éppen engemet találnál megdobni azzal
18 XLI  |   Ibrahimot! Emlékezzél rá, amidőn engemet feleségül adtál a nagyvezérhez,
19 XLII |         részesítse.~– Ne taníts te engemet a kánonokra, publikánus!
20 XLII |       város földesurává, ami pedig engemet, mint főkincstartót, akire
21 LI   |   eléterjeszté a szultán akaratát. Engemet meghágy Erdély vajdájának,
22 LV   |          országommal? Azért, hogy „engemet” összetöress, behívtad a
23 LV   |            ezt nem akartam!~– Csak engemet akartál összetörve látni.