Fezejet

 1 III|      barát” címen ismert. Frater Antonius volt a neve. Kétkerekű laptikával
 2 III|    legjobban beszélgetni. Fráter Antonius írástudó és világlátott
 3 III|        egyedül tért meg a fráter Antonius a laptikájával; a novíciusnak
 4 III|          a parancsszónak.~Fráter Antonius azalatt elvégezte a reggeli
 5 III|      parancsolá Györgynek fráter Antonius.~György azt sem vette észre,
 6 III|          ne nyikorogjon!”~Fráter Antonius egy szót sem szólt a védencéhez
 7 III|          válaszút – monda fráter Antonius –, nézz hátra! Ott van az
 8 III|        hozzá való – monda fráter Antonius.~György pedig fogá a szíjainál
 9 IV |          szertartásaikat.~Fráter Antonius éppen egy pénteki napon
10 IV |       Akkor odajött hozzá fráter Antonius, s azt mondá neki, hogy
11 IV |          igazat – biztatá fráter Antonius.~– Fráter Antonius mondta.~–
12 IV |        fráter Antonius.~– Fráter Antonius mondta.~– Úgy van – erősíté
13 IV |          szemét. Cellája ajtaján Antonius arca tekint be; mécses volt
14 IV | kápolnaajtót.~– Lépj be! – mondá Antonius Györgynek. – Ma te vagy
15 IV |      Amint az ének elhallgatott, Antonius odalépett hozzá, s azt mondá
16 IV |          fogadott.~Akkor odainté Antonius a mások novíciust, s kezébe
17 IV |    eltűntek előle. Eszébe jutott Antonius példálózása, amit egész
18 IV |          tizenkettedik ütés után Antonius, s aztán maga segíté neki
19 IV |        korbács elé.~Ennek fráter Antonius szolgáltatta ki a tizenkét
20 IV |         a bámulása, amint fráter Antonius maga is odatartá a vállait
21 IV |     megkezdte az oktatást fráter Antonius Györggyel. Azzal a csodával
22 IV |  kandidált. Az egyik volt az ősz Antonius; igen derék ember, de aki
23 VI |         E napon a jó öreg fráter Antonius jött oda Györgyhöz, s egy