Fezejet

  1 I      |           ákombákom ez! Sohasem láttam én ilyet! – A vitéz csak a
  2 I      |            közül, akit megszólítson.~– Én, János herceg küldötte,
  3 I      |             csallóközi szerencséd van. Én vagyok az a királyi várnagy.
  4 I      |                téged kinek hínak?~– Az én nevem Martinuzzi Utyessenovics
  5 I      |                ismerte kegyelmed, mint én; mert én sohasem ültem az
  6 I      |               kegyelmed, mint én; mert én sohasem ültem az asztalánál.~–
  7 I      |            színét javát kiválogatva az én uram, János herceg, a királynak
  8 I      |               volt semmi megsértve; az én legényeim majd aztán garmadába
  9 I      |      ilyenekkel, teletetéz halommal.~– Én huszonnégynek olvastam a
 10 I      |                a zsákmányt; mert az az én lelkemre van ám bízva.~–
 11 I      |                le ezzel. A százegyedik én voltam.~– No, ezzel ugyan
 12 I      |            Vajdahunyad várát; ahová az én uram és pártfogóm, János
 13 I      |           darabantokkal együtt. Láttam én ott faragott követ, festett
 14 I      |             márványkép. Jobb szeretném én, ha valami mást mutatna
 15 I      |           Tudom. A borospincét. De oda én téged, fiacskám, az audiencia
 16 I      |              attul az ember. Nem kérek én abbul. – Hanem, ha jót akar
 17 I      |               erdőben!~– Azt szeretném én látni.~– Ismersz valamiféle
 18 I      |             sokat kérdezősködjél, mert én Nagyszombatban csak a humaniorákig
 19 I      |                sóhajtozott:~– Istenem! Én Istenem!~– No, ugye, ilyen
 20 I      |     királynénak az a mondása, hogy „az én férjem valóban a királyok
 21 I      |      odakiáltva Ambrus mesterre:~– Hát én mikor jövök?~– Azonnal,
 22 I      |            véve.~– Felséges király! Az én uram, Corvin János herceg
 23 I      |                a kérdés, hogy „Hát már én aztán mit csináljak ezzel
 24 I      |       zűrzavaroknak elejét vegye.~– De én nem vagyok beteg. Én nem
 25 I      |                De én nem vagyok beteg. Én nem fogok meghalni. Nekem
 26 I      |       beszéljen.~Ő aztán beszélt.~– Az én uram, János herceg, színét
 27 I      |          halomra rakták a kincseket az én katonáim itt a vár udvarán,
 28 I      |        beszéltél a király előtt?~– Nem én. Hanem a királyné haragudott
 29 I      |           cselekedte azt a bolondot?~– Én biz azt.~– „Ettetmeret a
 30 I      |              azt meglátta!~– De hiszen én abban a nagy ezüstkapcsos
 31 I      |               a pajtásaimmal vissza az én uramhoz, János herceghez,
 32 I      |          kedvedre – mondá a várnagy. – Én sietek fel ezzel a villára
 33 II     |              biztos állásba bedugjunk. Én tudnék a számodra egyet.~–
 34 II     |               összetalál. Ilyen vagyok én.~– Magam is mindjárt rád
 35 II     |              Zápolya Jánosnál!~– Ez az én jövendő uram király akar
 36 II     |               sokat megtudtál. No, hát én még többet tudatok veled.
 37 II     |              Szolgálatába állok.~– Úgy én megírom számodra a beajánló
 38 II     |               egyedül, ketten vagyunk: én, meg az én kardom!” Nézze
 39 II     |             ketten vagyunk: én, meg az én kardom!” Nézze meg az élét
 40 II     |         csapását felfogjam vele, hanem én vágtam elébb. – Tegye kegyelmed
 41 II     |          valahová a sutba. Visszajövök én még egyszer valaha az én
 42 II     |               én még egyszer valaha az én jó kardomért.~Azzal leoldotta
 43 II     |              nagyon sokáig tart. Tudom én, mi az a kocsival döcögés.
 44 II     |                toronytul a másikig. Ha én gyalogsorban lábam alá kapom
 45 II     |              Fát felaprózni? Hát mi az én hivatalom?~– A te hivatalod?
 46 II     |                hozzám.~– Kegyelmes úr, én elfogadtam e szolgálatot,
 47 II     |           attól vagyok idegen, hogy az én oldalamon ezentúl baltát
 48 II     |               ezentúl baltát viseljek. Én nemes vitéz vagyok, akinek
 49 II     |                fegyvere, a pakulároké; én azt az övemben nem hordozom.~
 50 II     |           ütött.~– Ember vagy, fiú! Az én emberem vagy! Ilyent kerestem
 51 II     |          emberem vagy! Ilyent kerestem én. Igazad van.~Azzal odament
 52 II     |               levágott deli harcosfej. Én azokat kitűzettem, tudatlan
 53 II     |               a leányodat, mert utánad én akarok a trónra ülni!” és
 54 II     |       szántóföldjei vetetlen maradtak. Én aratást nem láttam otthon
 55 II     |                Annak a szülötte vagyok én. Bátyáim sanda szemmel nézték
 56 II     |               egy fejjel nagyobb, mint én. De nekem valami volt, itt –
 57 II     |           letérdepeltetett maga mellé… Én egyre feszengtem a nagy
 58 II     |             odalép az oltár elé, az az én nagybátyám és keresztapám,
 59 II     |              mind, s tódultunk kifelé. Én iparkodtam könyökkel, ököllel
 60 II     |      mindenféle ízletes étek, aminőket én sohasem láttam. Csak a szaga
 61 II     |                üljön le egy zsámolyra, én pedig mellette álltam.~–
 62 II     |          hangon adott válaszok jöttek. Én nem értettem a beszédjüket,
 63 II     |              mit láttál a templomban?” Én erre a magam buta eszével
 64 II     |             gyónni az egész háznépnek. Én is meggyóntam neki, s azalatt
 65 II     |                igazítás elfér.~– Tudom én azt magam is, csak azt tudnám,
 66 II     |           hanem elébb jól megveretett. Én aztán elbujdostam a világba.
 67 II     |         meglátott, dühösen rohant rám. Én felfutottam egy fára, akkor
 68 II     |               s bömbölt iszonyú módon. Én szépen beszéltem hozzá,
 69 II     |            neki, hogy ne bántson, hisz én csak egy szegény gyerek
 70 II     |                amint meghallotta, hogy én kezdek cihelődni a fáról,
 71 II     |             recsegett alatta a csalit. Én aztán nagy sietve lemásztam
 72 II     |               s a kezembe nyomta, amit én nagy mohón befaltam. Azután
 73 II     |            Azután azt mondá, hogy majd én fogom a herceget és vadászkíséretét
 74 II     |               adott innom a kulacsból. Én attól aztán úgy elálmosodtam,
 75 II     |           tudni, hogy alszom-e igazán. Én fölébredtem a rúgásra, de
 76 II     |            cimborák; hátha még egyszer én lehetek a vezérük. Egész
 77 II     |         haramiák rád bíztak?~– Meg biz én. Eljutottam Lepoglava alá,
 78 II     |               cudar gonosztevő vagyok. Én téged most kelepcébe akarlak
 79 II     | vadászkísérettel elindult az erdőbe az én vezetésem mellett, de elébb
 80 II     |                Egész csata lett abból; én magam is részt vettem benne,
 81 II     |              egy muskétás hadammal, az én vajdahunyadi váramba, s
 82 II     |               hadaihoz csatlakozni. Az én uram megkezdte a Dunán túl
 83 II     |              De hát miért? Hát tehetek én arról, hogy a királynénak
 84 II     |                utána az a hír, hogy az én jó gazdám, a dicső János
 85 II     |       bevezetlek a hivatalodba. Itt az én szobámban csak egyszer kell
 86 II     |               tüzet megraknod, délben; én nem szeretem a meleget.
 87 II     |                György. Így beszélni az én urammal! Miért nem üti pofon?~
 88 II     |                 Ah! Ez szép név! Ez az én bálványom! Gyuri, Gyurica,
 89 II     |              szereti kend legjobban?~– Én csak azt szeretem, hogy „
 90 II     |               ne mondja! Mert mindjárt én is meggyulladok, mint az
 91 II     |                vág, lő, szurkál! Ez az én bálványom.~A hálószobából
 92 II     |              akkor tartson kend ide az én szobámba. Ekkor a hercegasszony
 93 II     |                ostoba szajkó!”, mintha én tehetnék arról, hogy nem
 94 II     |              Törökországbul.~– No, hát én megmondom, hogy kicsoda.
 95 II     |      lakodalmat tartunk! Kend énvelem, én meg kenddel. Ugyebár, kincsem
 96 II     |               dörmögve:~– Hát tudom is én? Én nem ismerek senkit az
 97 II     |           dörmögve:~– Hát tudom is én? Én nem ismerek senkit az udvarnál
 98 II     |               praelatusok?~– Mit tudom én? A ti püspökeitek éppen
 99 II     |              az asztal mellől.~– Akkor én magam megyek föl azonnal
100 II     |             bántották ilyen galádul az én násznagy követemet!~Erre
101 II     |                neki:~– Kegyelmes uram! Én tudom, hogy ki ütötte meg
102 II     |            Zápolya.~– Ott voltam akkor én is.~Tomiczky az asztalra
103 II     |               szörnyűködék Tomiczky. – Én most sem tudom egynek sem
104 II     |         Zápolya –, hogy ami neveket az én hívem, Utyessenovics György
105 II     |                  kiáltozták az urak.~– Én szépen megköszönöm – mondta
106 II     |                ifjú szepesi gróf. – De én itt vádló vagyok, peres
107 II     |         pengéje ellenűnk fordul.~– Azt én sem helyeslem – szólt közbe
108 II     |                 szólt közbe Zápolya. – Én a vallásra nem alkuszom.~–
109 II     |             nem kell bántani. Azzal az én királyom jóakaratát változtatnók
110 II     |       szétbomlik az egész világi rend. Én részemről tisztelettel hódolnék
111 II     |             trónterembül kituszkoltak, én a várpalota lépcsőtornácán
112 II     |                   Nem, kegyelmes gróf. Én nem tudom, mi a harag! Én
113 II     |              Én nem tudom, mi a harag! Én még akkor sem vagyok haragos,
114 II     |                áruljak valamit, ami az én uramnak a titka, ugyanazon
115 III    |           mersz csókot kérni; ~Lássad, én lyány vagyok: ~Mégsem tudok
116 III    |     legtitkosabb gondolatját.~– Atyám! Én tegnap óta nem az az ember
117 III    |              akartál lenni, itt vagyok én, leszek királyod!” – Ezekkel
118 III    |          teremteni? Új embert, amilyen én akarok lenni. Ha van rá
119 III    |                szerint, mert ha nincs, én ezt a nyomorult cserépedényt,
120 III    |               aztán jöjj velem, amerre én vezetlek. Én új embert csinálok
121 III    |             velem, amerre én vezetlek. Én új embert csinálok belőled.~
122 III    |              régi embert, s követed az én utaimat.~– Követlek – monda
123 IV     |          Viselője meghalt pestisben, s én felvettem utána ez öltönyt.~
124 IV     |                a tilalmat.”~– Elég, ha én magam tudom.~S elutasítá
125 V      |            órák nem vesztegetni valók. Én csak munka végezte után
126 V      |                kolostorban.~– No, erre én nem állnék kötélnek. Hát
127 V      |               üdvözültek között van az én királyném?~– A királyné
128 V      |                fog-e emberkort érni az én fiam?~– Bizonyára, az egész
129 V      |               a baráthoz:~– Kit fog az én Zsigmond öcsém maga mellé
130 V      |        köszönöm meg ajándékodat. De az én szegény kolostoromban ilyen
131 VI     |                előtt – monda György. – Én megnyerém szerzetesrendünk
132 VI     |                jutalmat, a dicsőséget. Én hágtam fel arra a magasra,
133 VI     |                akaratod? Miért nem az „én” akaratom? Holott te oltottad
134 VI     |            szívbe a „szabad akaratot”! Én akartam naggyá, kitűnővé,
135 VI     |              állnak. Azt álmodom, hogy én vagyok Dózsa György. Hívásomra
136 VI     |         ellenség szekérsáncában lobog. Én ott állok a zászlót emelve,
137 VI     |           patkány, mely megharapott. – Én nem Dózsa György vagyok,
138 VI     |          kiálta rá Fráter György. – Az én szellemem nem hagy el engem.
139 VI     |             napja van énnálam, mert az én unikornisom mindennap megökleli
140 VI     |          megökleli őt. Ne rontsd el az én sötétségemet, amelyben én
141 VI     |              én sötétségemet, amelyben én látok.~Azzal elfújta az
142 VI     |               soha tengert nem láttak! Én tudom, mi az a tenger; mert
143 VII    |              hallottam.~– No, hát majd én idehozom neked a királyi
144 VII    |                aeternum amen.~– Atyám! Én megöltem a régi embert,
145 VII    |                 atyám? Azért, hogy nem én követtem el mindama szörnytetteket,
146 VII    |               akik többet tudnak, mint én. Íme, a pincebolt lakója,
147 VII    |                dicséri az Urat, holott én perben állok vele. Aztán
148 VII    |            teremtések tudják azt, amit én, a lelkes állat, magamtul
149 VIII   |           nyerte az első pályadíjat.~– Én pedig nem voltam ott; de
150 VIII   |                 De a fiatal királyt az én ellenségeim tartják hatalmukban.
151 VIII   |                ágyúkkal szóratta szét. Én otthagytam az udvart és
152 VIII   |               különben daliás férfi?~– Én csak a félkotyót tanultam
153 VIII   |      megrettent.~– Mit kívánsz? Vajda! Én menjek a te haldokló húgodhoz?~–
154 VIII   |             előkelőbbek.~– Tudod, hogy én minden pappal ezen a vidéken
155 VIII   |                is, hűséget, barátságot én a szigorú kötelességen fölül
156 VIII   |                 vagy nem teszed. Ebből én megértem azt, hogy mi az
157 VIII   |               megértem azt, hogy mi az én sorsom; és te megtartottad
158 VIII   |            vajda – szólt Zápolyához. – Én, papi hitemhez híven, az
159 VIII   |         vezetnek haldoklóhoz.~– Leszek én az a kísérő szerzetes –
160 VIII   |              házasság tilalma alól, ha én oda nem vinném első felesége
161 IX     |              szólva.~– Vedd füledbe az én gyónásomat most…~Fráter
162 IX     |                akarsz nekem meggyónni? Én nem vagyok a te gyóntatód.~
163 IX     |                 Mert te már ismered az én bűnömet.~És a papnak nem
164 IX     |              szabad azt mondani: „Nem! Én nem vettem át a haldoklótul
165 X      |       összegöngyölt pergament.~– Akkor én követelem az egyházi kánonok
166 X      |         oldozva a vádak terhe alól, és én meghagyom és megparancsolom
167 XI     |               éjnek éjszakáján ide, az én királyném fölött virrasztani?
168 XI     |            térni előle.~– Fölséges úr! Én csak az igazságot védelmeztem,
169 XI     |     kötelességemet teljesítettem.~– Az én lelkemet nagy nyugtalanságtól
170 XI     | nyugtalanságtól szabadítád meg vele. – Én téged kinevezlek a leendő
171 XI     |            kapcsolá.~– Van szüksége az én fehér csuhámnak erre az
172 XI     |          kámzsára.~– Hogyhogy lehetnék én azonban a leendő királyné
173 XI     |            nekem vissza kell térnem az én hazámba, ahol zárdafőnök
174 XI     |                 és ráadja az áldást. – Én ismerem az én népemet. –
175 XI     |                áldást. – Én ismerem az én népemet. – Te az ég által
176 XII    |                   És mármost megyek az én hazámba vissza, mert ott
177 XIII   |      Utyessenovics György apátúrnak?~– Én vagyok az az apátúr, jó
178 XIII   |                engemet bolonddá! Tudom én, hogy milyen egy apátúr!
179 XIII   |            mint a tiedben.~– Mégiscsak én vagyok György apát, jó asszony.~–
180 XIII   |             barát! Ne gondold ám, hogy én valami jöttment vagyok;
181 XIII   |           valami jöttment vagyok; mert én nemesasszony vagyok. Láttam.
182 XIII   |           nemesasszony vagyok. Láttam. én már papot eleget. Egy bátyám
183 XIII   |                 Te barát! Te volnál az én kis Gyuricám? Ez a nagy
184 XIII   |                a nagy mahumed ember?~– Én vagyok az a te Gyuricád,
185 XIII   |              az apátúr?~– Mondom, hogy én vagyok az.~– Hát erre tifelétek
186 XIII   |               latinul szólva: „Íme, az én anyám” (egyike a Krisztus
187 XIII   |                darálok; azt mondta, ha én egyszer meghalok, a nyelvemet
188 XIII   |            arra a hírre esett össze az én jó uram, hogy a legkedvesebb
189 XIII   |               sarjadék!” Egyszer aztán én megszólítottam. „Édes atyus!
190 XIII   |               jár leptikával.~– Hiszen én küldtem hozzátok izenetet,
191 XIII   |               sem töröm a tollat.~– De én egyebet is küldtem nektek
192 XIII   |            jött, mindjárt elgurult. Ha én azt az öregnek most a fülébe
193 XIII   |          megbocsát.~– Más szót mondok: én viszem meg az ő számára
194 XIII   |               Ezt mind átadja neked az én uram, amint hazajössz az
195 XIII   |               hozzá a cáfolgatáshoz.~– Én mondtam az öregnek, hogy
196 XIII   |              csúnyákat mondani, amiket én szájamra nem vehetek. Azt
197 XIII   |               nótát, hogy:~„Nem leszek én többé barát, ~Levetem a
198 XIII   |                neked majd móringra, ha én meghalok. De keresztül ne
199 XIII   |            adja.~– Nekem már „lőttek”! Én nem érek több reggelt. Csak
200 XIII   |              Utyessenovics família! Az én apámnak még hét fia volt.
201 XIII   |                vajda hadnagyai voltak. Én, a legidősebb, a Szávánál
202 XIII   |             szép tornyos templomokkal. Én voltam a patrónus: az ispán.
203 XIII   |             nem akarsz megházasodni?~– Én már az égnek vagyok eljegyezve.~
204 XIII   |               és anyádat!” Apád vagyok én, anyád a haza. Gyáva vagy-e?~–
205 XIII   |               neked, hogy ami örömöket én az asszonyomnál föltaláltam,
206 XIII   |                legénykedésében, azokat én még a mennyországban sem
207 XIII   |               fehér csuhát. Ott van az én vőlegényi köntösöm, vedd
208 XIII   |                surculus masculus.~– De én már felismertem az asszonyt,
209 XIII   |              ott lesz a „tokos ló”, az én harci paripám, akit kantáron
210 XIV    |               s még meg is felel rá.~– Én vagyok Borbála! A te Borbálád!~
211 XIV    |              anyád leánya, Boriska, az én feleségem.~Azzal félretolva
212 XIV    |               makutyi, himpellér, hogy én választottam ki a számára.
213 XIV    |            vágass le, Anna, amelyik az én részem! (Fenntartotta az
214 XIV    |              nagyra vitte.~– Látod, ha én akkor a gorombaságodért
215 XIV    |              vergálnak ezek az urak.~– Én azt mondom neked, Fráter
216 XIV    |              felelt nekik egyszerre.~– Én, hitemhez híven, visszatérek
217 XIV    |            szavak fölött:~– Borbála az én nővérem! – vágott a szavába
218 XIV    |              asszonyt. – Kedves anyám, én még hajnal előtt útra fogok
219 XIV    |            száját.~– Tudod, édes fiam, én már ideszoktam; itt akarok
220 XVI    |              ezüsttálait, billikomait. Én tudom jól; mert én hordtam
221 XVI    |        billikomait. Én tudom jól; mert én hordtam át az ezüst marháit
222 XVI    |              főtisztelendőséged?~– Hát én küldtem volna húszezer forintot –
223 XVI    |              mind csupa szófia beszéd. Én magam kísértem le a csauszt
224 XVI    |                mondja: „Ha Péter megy, én is megyek”; Péter pedig: „
225 XVI    |               pedig: „Ha Pál ott lesz, én is ott leszek”.~– Hát arra
226 XVI    |               püspökkel mi történt? Az én nagybátyámmal.~– Mivelhogy
227 XVI    |          dicsérünk a mi Tomorynknál.~– Én szebbnek találom a mi katolikus
228 XVI    |         lutheránusok elpusztítására.~– Én csak emberek éltetésére
229 XVII   |                gondolatja: „Íme, ez az én emberem, aki hozzám való,
230 XVII   |          egymáson keresztülesve. Ez az én emberem!”~…Másnap a Vérmezőn
231 XIX    |           igazságot tett azonnal.~– Ha én magamra háromnapi szobaáristomot
232 XIX    |                 maradjatok távol: majd én lemegyek közéjük – egyedül.~
233 XIX    |                Lajos szilárd maradt.~– Én jobban ismerem a magyar
234 XIX    |                király azt mondta rá:~– Én nem!~S ezzel a két szóval
235 XIX    |                koronás fő azt mondja: „Én nem!”, akkor minden kormányférfi
236 XIX    |                Bűnbakot keresnek, s az én legyek, a nádorispán. Hanem
237 XIX    |            csukatni a csonka toronyba. Én vagyok a legolcsóbb gonosztevő;
238 XIX    |               Aztán ne tarts semmitől. Én leszek az ítélőbírád – ha
239 XX     |             dörgő hangon kiáltá oda: – Én így fogok szólni holnap
240 XX     |            kardot, amellyel nem bírok. Én egyszerű litteratus vagyok,
241 XX     |            őszültem meg, hogy viseljem én az ország főkapitányságát?
242 XX     |             vele, a nagy népvezér, hát én, szegény kicsi király, hogy
243 XX     |             viseld te a magad terhét – én is viselem a magamét.~Azzal
244 XXII   |                Látom, hogy mindenki az én fejem mögött keresi a saját
245 XXII   |                a saját feje menedékét. Én a magam fejét azért hoztam
246 XXII   |          lelketlenségét azzal, hogy az én drága fejemet őrzi. Én holnap
247 XXII   |              az én drága fejemet őrzi. Én holnap indulok oda, ahová
248 XXIV   |               futsz egyedül a hazából; én is veled megyek. S lesz
249 XXIV   |                koronád. Hanem most már én cselekszem!~S e naptul fogva
250 XXV    |           levelet küldött Zápolyának: „Én pedig azt látom, hogy te
251 XXVI   |            fogadó cimboráknak, hogy: – Én hiszen durnyizni leülök
252 XXVI   |             nem csinálok veletek, mert én már egyszer János királynak
253 XXVI   |               tettem le a parolámat, s én meg nem rágom a szíjat.~
254 XXVI   |                követelitek tőlem, hogy én is kitérjek németnek, akkor
255 XXVI   |                zárjatok börtönbe, mert én az adott hűséget, hitet,
256 XXVI   |            mond kend erre, öreg?~– Hát én azt mondom, hogy aki magyar,
257 XXVI   |               mert te paraszt vagy; de én nemes vagyok, engem visszavisz
258 XXVI   |   becsületszavamat. Ti kötözzetek meg! Én nem kötöm meg magamat többé!~
259 XXVII  |   Magyarországot! Te fosztottad meg az én családomat Lőrinc bátyám
260 XXIX   |               mostani állapotot. „Lám, én mennyit elvesztettem! Koronámat,
261 XXIX   |         vízben-hóban cafolástól, akkor én is megyek haza a téli szállásomra,
262 XXIX   |                György tudta azt jól.~– Én rablókkal és hamisítókkal
263 XXIX   |                Zápolyának. – Azt látom én, hogy mink Verbőczy uram
264 XXIX   |               Hát kire támaszkodjam?~– Én ismerek egy derék embert,
265 XXIX   |             vele beszéljen?~– Beszélek én.~– Nem bocsát senkit magához,
266 XXX    |            kérdé rebegő szóval:~– Ő az én bátyám, ugye?~(Azt hallotta
267 XXX    |               kincstárából.~– Hát adok én! – kiálta fel a királyleány,
268 XXX    |            ajándékozta nekem az atyám. Én hímeztem a zászlószalagjukat.
269 XXX    |              elküldjem a katonáimat az én János bácsikámnak, szegénynek,
270 XXX    |               nem engeded meg, – akkor én meghalok. – Majd meglátod,
271 XXX    |       elhárítani.~– Óh, felséges uram. Én e pénzt nem úgy fogadom
272 XXX    |         Izabella hercegnő kelengyéjét. Én, János király teljhatalmú
273 XXX    |          válaszunkért.~– Így gondoltam én is. Ez a pénz csak jegypénz.
274 XXX    |                 arról majd gondoskodom én. Itt van a hadiköltség is.
275 XXX    |   jobbrul-balrul kétszer.~– Te vagy az én egyetlenegy igaz hívem!1~
276 XXXIII |           Isten, amilyen kétségtelenül én tégedet visszahelyezlek
277 XXXIII |               Hunyadié. Annak pedig az én apám volt a kincstartója.
278 XXXIII |              De mármost nézd meg te az én lovaimat – monda a szultán,
279 XXXIV  |            valóban a látása; életemben én is csak egyszer láttam azt:
280 XXXIV  |               a kalmár –, nem is tudom én se felfogni, se kitalálni,
281 XXXIV  |              Tamás, nem lehet az, hogy én most Buda várát egy ágyúlövés
282 XXXIV  |               elfoglalását, s ha abban én őt megelőzném, énrám bizonnyal
283 XXXIV  |                hamar véget vethetne az én királyságomnak.~Ezt az okot
284 XXXIV  |                bele e székbe, ahogy az én uram, a szultán megparancsolá,
285 XXXV   |             Eszéknél átlépett a vízen. Én aztán megtartottam a bútordarabot,
286 XXXVI  |             kimenekülhessenek, mert az én népeim körülfogták aztat;
287 XXXVI  |           pedig nem mehetek érte, mert én már a szultántól búcsút
288 XXXVII |             Bízd rám a kincstartást, s én megtöltöm a hadipénztáradat.~
289 XXXVIII|          vitézek, hát majd visszaverem én – és a koldusaim! – kiálta
290 XXXVIII|      Ellenségképpen? Mennyi jót tettem én veled! Milyen nagyon szerettelek!
291 XXXVIII|                tíz vára volt. Mégis az én váramat akarta elvenni.~
292 XXXIX  |              fekete cár legyilkolta az én apámat, testvéreimet. És
293 XXXIX  |               apámat, testvéreimet. És én megesküdtem, hogy terajtad
294 XL     |              asszony.~– Hát talán majd én.~– Tudsz valamit a félelem
295 XL     |         felnyitásának a titkát egyedül én bírom. E túlsó rekesztékben
296 XL     |                beszélnek.~– Szomorú az én lelkem mindhalálig – mondá
297 XL     |            ügyemet!~– Hát nem vagyok-e én itt?~– Igaz! Te valódi hívem
298 XL     |              be a titkos óhajtásaikat. Én mindvalamennyinek tudom
299 XL     |               csak titokban. Ami pénzt én gyűjtök, annak az eredetéről
300 XL     |       eredetéről nem tud senki semmit. Én az adókat nem szedem be.
301 XL     |          püspöki szék.~– Az jó lesz az én fiamnak. Szereti a veres
302 XL     |              keblére téve.~– Oh, uram! Én magamra nem gondolok. Engemet
303 XL     |               nem gondolok. Engemet az én királyom alacsony szolgai
304 XL     |              való jutalom. Hogy mernék én az én jóltevőmtül annál
305 XL     |             jutalom. Hogy mernék én az én jóltevőmtül annál nagyobb
306 XL     |           emlékezzél meg felőlem, s az én nevem után az én testvérhúgomrul,
307 XL     |         felőlem, s az én nevem után az én testvérhúgomrul, kit a törökök
308 XL     |                a törökök kizavartak az én atyáim ősi várából. Adasd
309 XL     |               gazdaságát folytathassa. Én magam, szerzetesi fogadalmam
310 XL     |        alázatos pofával rá nem szedsz. Én jobban ismerlek téged, mint
311 XL     |         ismerlek téged, mint gondolod. Én láttalak már téged kevélynek!
312 XL     |           Gritti bizodalmát.~– No, hát én majd rajta leszek, hogy
313 XL     |          ismerve s keverve olasszal.~– Én a kormányzói hivatalt elvállalom;
314 XL     |               Ismerem a természetüket. Én elébb leevezek Nándorfehérvárra,
315 XL     |           mosolyogva a barát.~(– Ez az én emberem! – gondolá magában
316 XL     |       megértitek egymást nálam nélkül. Én megyek az abdesztánt végezni.~(
317 XL     |               gondolt: „Jobban ismerem én Memhet béget, mint te! Ez
318 XL     |            féreg marta papokért lettem én mohamedánná! Azokért az
319 XL     |               aranyos papokért hagytam én el a keresztény vallást.~–
320 XL     |          többet akarsz annál. Ismerlek én jól.~– Kölcsönbe esik. Én
321 XL     |              én jól.~– Kölcsönbe esik. Én is éppen oly jól ismerlek
322 XL     |            Tehát mondd meg, hogy mi az én igazi ábrázatom; majd én
323 XL     |               én igazi ábrázatom; majd én aztán elmondom a tiedet.~–
324 XL     |           néven.~– Lelkembül beszélsz. Én hétszer elolvastam az Alkoránt,
325 XL     |               az írószereit.~– Azonban én még ma nem ettem semmit –
326 XL     |           nincs időnk, sietős a dolog. Én megosztom veled az étkemet,
327 XL     |                aszalódott meg.~– Ez az én rendes eledelem.~Ezt a töröknek
328 XL     |             fog róla. Sosem kerestetem én ezzel az írással János királyt
329 XL     |            csak ennyi, teher nyomná az én lelkemet! – Egyébiránt majd
330 XL     |         magának.~– Hallod-e, te barát, én még tetőled sokat fogok
331 XL     |            fogja mondani: „Ez pedig az én szolgálataim jutalmát képezi.”~
332 XL     |             aposztrofálá Diák Simon.~– Én megtartom azt a címet, amit
333 XL     |          György azt fogja mondani: „Az én vagyok magam.”~No, lesz
334 XL     |                kívül és belül, afölött én veletek nem ortályoskodom.
335 XL     |             hájat! – kiálta Nádasdy. – Én egy tolvaj alatt legyek
336 XL     |          Frangepán Ferenc.~– Mit? Hogy én egy pogány töröknek, egy
337 XL     |             olajat talált rá önteni.~– Én azt hiszem, urak, hogy Gritti
338 XL     |                  Ha ez megtörténhetik, én rögtön kálvinista leszek! –
339 XL     |                fogadkozék Nádasdy.~– S én feltűzöm a tornyaimra a
340 XL     |               nem akart leülni.~– Nem! Én nem akarok nyugodtan tanakodni!
341 XL     |            lássa, hogy mi lesz belőle! Én magamhoz veszem a hajdúimat,
342 XL     |              ki engem egész nyugodtan. Én azt éppen nem tanácsolom
343 XL     |             pedig meg lehet vásárolni. Én is azt kívánom, hogy Gritti
344 XL     |                 Laszkó a Szepességben. Én magam Erdélyt vállalom,
345 XL     |      praktikával nem lehet boldogulni. Én jártam Bécsben, ismerem
346 XL     |            mennünk. Kitelik magunktól. Én a magam részéről felajánlok
347 XL     |           lenézéssel Verbőczy.~– Az az én tudományom. Ti is vegyétek
348 XL     |              bajt szerezte –, fordítok én ezen a veszedelmen. Most
349 XL     |               az új hitre tértünk. Hát én jövő Úrnapján felmegyek
350 XL     |               tovább ne adja. Eszerint én, egyheti böjtölés és kétszáz
351 XL     |               ejtel borban tartott. Ha én felszólaltam, kilöktek,
352 XL     |                szobájába.~– Hát, urak, én elvégeztem, amit magamra
353 XL     |              Most megint tele a pince. Én vagyok a tiszttartó. Szívesen
354 XL     |           bírható.~– Nem tudok semmit. Én barát vagyok. Én csak imádkozni
355 XL     |               semmit. Én barát vagyok. Én csak imádkozni tudok. Annyit
356 XL     |      tekintélyét fenn kell tartania.~– Én a felséges szultán athnáméját
357 XL     |             hogyan van az, hogy amidőn én, a koronás király, Budán
358 XL     |            tudni, hogy király vagyok-e én Magyarországon, vagy nem?~
359 XL     |          felelt nyugodtan Gritti –, és én térdet, fejet hajtok előtted.
360 XL     |             fejet hajtok előtted. Ámde én nem tudtam, hogy te jelen
361 XL     |            reggel, este a bástyákon.~– Én nem a zászlókbul és a trombitásokbul
362 XL     |                támadóra.~– Hát mármost én kérdezem tőled, János király,
363 XL     |         királyi hatalmadat azóta, hogy én megírtam neked sürgős levélben
364 XL     |               szultán elhatározását?~– Én nem kaptam semmiféle leveledet –
365 XL     |           kengyelfutó által küldtem?~– Én nem láttam a te Zülfikárodat.~–
366 XL     |             magasabb hangon kiabált.~– Én megírtam a királynak jó
367 XL     |                a táborát a szultán. Az én könyörgésemre megkíméli
368 XL     |            vívja meg. Ez volt az, amit én a leveleimben közöltem a
369 XL     |         felséged az okát, miért sietek én most nyakra-főre hadsereget
370 XL     |                No, hát majd kiforgatom én Móré László uramat Palota
371 XL     |     felhasználni.~– Méltóságos főrend! Én nem avatkozom az ország
372 XL     |         vármegyéken ti parancsoljatok. Én csak az ország hadügyeiben
373 XL     |               Mert ha akarom, tudom ám én kegyelmedet arra kényszeríteni,
374 XL     |             előtt gúnyosan beszélni.~– Én nem beszélek gúnyosan. Ez
375 XL     |               mondá János király. – Az én Nádasdym abban mesterkedik,
376 XL     |                követséggel – Bécsbe. – Én egy szép nagy remekművű
377 XL     |             azért, mert az ő ügyét már én egészen megfordítottam.~–
378 XL     |             Kegyelmed megfordította az én ügyemet? – kérdé Nádasdy.~–
379 XL     |            férfikorában, előkerült. Az én szárnyaim alatt van; igen
380 XL     |             Bálintnak:~– Eléjük megyek én, s majd kitudom, hogy milyen
381 XL     |               múlva megérkezik Budára. Én kegyelmeteknek nem tartozom
382 XL     |            Négy főnemest kivégeztet az én tudtom nélkül! S az ötödiket
383 XL     |                monda a barát.~– Tudtam én azt régen. De ők hajdan
384 XL     |               ők harcoltak, győztek az én nevemben. A pataki diadal
385 XL     |            kedves komám volt. Két fiát én tartottam a keresztvízre! –
386 XL     |                 Majd mindjárt csinálok én egy jó fogást ezzel a hálóval:
387 XL     |                ember nem látott még az én emlékezetemre. – Én azt
388 XL     |             még az én emlékezetemre. – Én azt álmodtam a múlt éjjel,
389 XL     |                   Fölséges uram! Ez az én papi köntösöm megmondja
390 XL     |             papi köntösöm megmondja az én tanácsomat. Nekem hitemben
391 XL     |            cukrot.)~– Ilyennel ellátom én a te asztalodat. Pedig drágább
392 XL     |               Még most senkinek sincs; én hozattam az első magot.
393 XL     |                meg a kedvenc kadinája. Én egész gályával fogok neked
394 XL     |             fölött”.~– Nem ezt akartam én! – zokogá. – Nem akartam
395 XL     |                  zokogá. – Nem akartam én őt megöletni. Azt parancsoltam,
396 XL     |             kiálta fel:~– Az nem igaz! Én ott sem voltam a vajda sátoránál.~
397 XL     |     elszörnyedt e levél olvastára.~– S én ezt a kígyót melengettem
398 XL     |               a két részre.~– De ne az én nevemben írogass.~– A magam
399 XL     |                mit vetett, azt arassa. Én fogom a király kezét.”~Grittinek
400 XL     |               verve szabadkozék:~– Nem én parancsoltam, hanem Dóczy
401 XL     |            bizony te parancsoltad, nem én. Jehovára mondom.~– No,
402 XLI    |                  szólt Zápolya –, majd én állok előtted. – S ezzel
403 XLI    |              zsellyébe a barátot. – Ma én vagyok az instans; én jövök
404 XLI    |               Ma én vagyok az instans; én jövök hozzád kegyosztásért.~
405 XLI    |               erdélyi vajda széke. Ezt én Majláth Istvánnak szántam,
406 XLI    |              szék; ennek a betöltésére én azt az egyetlen embert szántam,
407 XLI    |                Van-e szüksége ennek az én fehér csuhámnak erre a te
408 XLI    |           Igenis van szüksége ennek az én aranyláncomnak erre a te
409 XLI    |               föltétel alatt, hogy nem én viselem a nagyváradi püspökség
410 XLI    |                püspökség viseli ezt az én fehér csuhámat.~– Azt kívánom
411 XLI    |                csuhámat.~– Azt kívánom én is.~– Nagy szót mondtál
412 XLI    |                kardját a kezembe adod, én nem a Malchusok fülét fogom
413 XLI    |             követ a fejére.”~– No, hát én jobb vagyok! – mondá felemelt
414 XLI    |             magad: a király.~– De hogy én magamnak parancsoljak, kell
415 XLI    |            lesz bizonnyal.~– Szeretném én azt ismerni!~– A te királynéd.~
416 XLI    |             Elhallgatott.~– Te vagy az én egyetlen hívem – mondá János
417 XLI    |            mondá János király.~– Ez az én föltételem, mely alatt elfogadom
418 XLI    |             helyeslé a király. – Ez az én utasításom szerint történt.
419 XLI    |           vivém Budára.~– No, ez is az én utasításom szerint történt.~–
420 XLI    |                kellett. Isten a bírám. Én biz elvettem feleségül.~–
421 XLI    |               volt, Keresy. Ezt nem az én utasításom szerint tetted.~–
422 XLI    |               egészségben.~– Nem bánom én Dobó uram egészségét; de
423 XLI    |            György. – Ha már nyíltan az én vállamra kegyeskedik felséged
424 XLI    |            felséged ezt a terhet róni, én az egész szisztémán fogok
425 XLI    |          országos rablót, Móré Lászlót én megostromoltatom a várában
426 XLI    |                vágják le a fejét, amíg én Budán vagyok. Csak másnap, „
427 XLI    |          kedves püspököm, megteszed az én kedvemért, hogy a legelső
428 XLI    |           absolutiót. Megteszed ezt az én lelkem könnyebbségére?~Fráter
429 XLI    |       királynak:~– Nem! Felséges uram. Én Laszkó Jeromosért nem tarthatok
430 XLI    |           Megtagadod királyod kérését? Én téged ma emeltelek fel a
431 XLI    |               cimbora volt. De hát nem én ítéltem halálra; hanem az
432 XLI    |               napján vették fejét: azt én neki visszaadnám szívesen,
433 XLI    |          Felséges uram! A fejem rajta! Én biz a zsebembe süllyesztém
434 XLI    |             elém ne hozzátok; mert sem én nem akarom őt látni, se
435 XLI    |         kinevezését meg nem erősíti:~– Én különben sem várom be a
436 XLI    |              ego”-ja. Nemcsak „második én”-je, hanem „jobbik én”-je. –
437 XLI    |          második én”-je, hanem „jobbik én”-je. – A hajdani kályhafűtő!
438 XLI    |          kérdezé a püspök.~– Nem tudom én, kegyelmes uram, hogy hol
439 XLI    |                   Látod, György, ezzel én tartoztam Tarnovszkynak:
440 XLI    |               még más okom is volt rá. Én mint kérő akarok fellépni
441 XLI    |              tőlük. Azt is tudod, hogy én Zsigmond királynak negyvenezer
442 XLI    |              Tarnovszkytól?~– Csakhogy én már el is hoztam a Zápolya-kincseket
443 XLI    |          Felugrott a karszékéből.~– Az én kincseimet? Álmodol? Vagy
444 XLI    |            honnan vetted te a pénzt az én kincseim kiváltására?~–
445 XLI    |            Haha! Milyet fog bámulni az én Tarnovszkym, ha meglátja
446 XLI    |            Afelől is légy megnyugodva; én beszéltem a királlyal és
447 XLI    |         követeid elmentek Bécsbe, s az én tanácsom nem változtat a
448 XLI    |          lihegve. – Debrecen városa az én dioecesisemhez tartozik.~–
449 XLI    |                 hát tudjátok meg, hogy én Ferdinánd király híve vagyok,
450 XLI    |        ellenségtek vagyok. Ti pedig az én foglyaim vagytok, s addig
451 XLI    |           védelmezd a saját fejedet.~– Én vagyok Junisz bég, aki teneked
452 XLI    |         teneked parancsolatot hozok az én uramtól és a te uradtól,
453 XLI    |    országtanácsos szokta átvenni. Most én vagyok az. Én át fogom olvasni
454 XLI    |            átvenni. Most én vagyok az. Én át fogom olvasni az athnámét,
455 XLI    |           koldusbíró a bírák között.~– Én is azt mondám, hogy mért
456 XLI    |          pimasz! – förmedt rá a bég. – Én a szultán követe vagyok.~–
457 XLI    |               szultán követe vagyok.~– Én meg a debreceni bíró követe
458 XLI    |         Rosszul tudsz arabusul. – Majd én jobban tudok magyarul. Engem
459 XLI    |             meg nem vesztegethet; mert én olyan igazságos bíró vagyok,
460 XLI    |             fognak neked mondani.~– De én nem válogatok sem a főkapitányok,
461 XLI    |        fejeiben, még a vajdákéban sem; én a legmagasabb fejek után
462 XLI    |                azt fogja vallani, hogy én, Kun Gothárd hordattam meg
463 XLI    |           székelyek és szászok között; én fogtam ostrom alá a renegátot
464 XLI    |                a renegátot Medgyesben, én fogtam el, a trónusából
465 XLI    |              el, a trónusából kihúzva, én diktáltam a bakónak, hogy
466 XLI    |        kígyószemeinek igézete alatt.~– Én nem tudok róla semmit –
467 XLI    |               ennek a fejét leütteted, én azt szépen viaszkba mártva
468 XLI    |         püspökért küldé az apródját.~– Én addig a kápolnába megyek;
469 XLI    |             renegáttal érdeme szerint, én fogom a király kezét.”~–
470 XLI    |               magad üdvét.~– Jó. Tehát én írtam azt az erdélyi vezéreknek.~–
471 XLI    |          dandárával segítségére menni. Én tartóztattam vissza.~– Akkor
472 XLI    |           asztalra.~– Akkor azt mondom én teneked, Fráter György,
473 XLI    |          rézpénz a török birodalomban. Én ezért az oszporáért megveszem
474 XLI    |             amivel hazádat mented meg. Én sok ilyen esetet láttam
475 XLI    |                olyan nagyon kívánja az én fejem levágatását?~– A királyét
476 XLI    |             karja hosszú.~– No, hát az én karom még hosszabb! Levágattam
477 XLI    |               még hosszabb! Levágattam én már Ibrahim nagyvezérnek
478 XLI    |            történt, jámbor barát?~– Az én intézkedésem következtében
479 XLI    |    intézkedésem következtében történt. Én adtam át Memhet bégnek,
480 XLI    |          kötözött pergamenttekercset.~„Én, Memhet bég, Csendereli,
481 XLI    |             olvasónak!~Ahogy kívántad, én rögtön megérkezésem után
482 XLI    |                Te nem öletheted meg az én férjemet, Ibrahimot! Emlékezzél
483 XLI    |         nagyvezérhez, menyegzőm napján én azt könyörögtem tőled, hogy
484 XLI    |                menj haza békével, amíg én életben vagyok, férjedet,
485 XLI    |         hazudsz!~– A levél beszél, nem én:~„A padisah ekkor arra kérte
486 XLI    |               rendeltetett aranytálra. Én is belemártottam az ujjamat
487 XLI    |                te saját ügyedről.~– Az én ügyemről? – kérdé bámulva
488 XLI    |           leveled. S erre a levélre is én tettem rá a kezemet. Ebben
489 XLI    |              vedd meg te rajta most az én fejemet.~– Én pap vagyok,
490 XLI    |            rajta most az én fejemet.~– Én pap vagyok, és nem khankiár.~–
491 XLI    |                fizetsz nekem, amellyel én fizettem teneked. Ez az
492 XLI    |              Istene nem bosszúálló. Az én vallásom azt tanítja, hogy „
493 XLI    |             engem kővel hajít meg, azt én kenyérrel hajítsam vissza” –
494 XLI    |                sohasem vétkeztenek”. – Én téged nem akarlak elveszíteni,
495 XLI    |               király ügyét megrontsad: én nem ígérek neked, hanem
496 XLI    |          tanácsosod meggyőzte arról az én lelkemet. Hájraddin sah
497 XLII   |                Hát akkor mért üldözlek én benneteket? Aztán még egy
498 XLII   |                   Hallják kegyelmetek. Én katonaember vagyok. Lelki
499 XLII   |                 Kis káté, nagy káté az én kezemben nem forgott. Eddig
500 XLII   |             valót nem találék. Azonban én senkinek nem hiszek, mint