Fezejet

 1 II     |   diákul mondogatott valamit az uraknak, amiből néhány szó, az oláhhoz
 2 II     |         vele – mondá Zápolya az uraknak, s aztán Györgyhöz fordult,
 3 II     |        másodikat csengetnek, az uraknak szól, arra se hederítsen
 4 II     |         nélkül.~Azzal intett az uraknak, hogy foglaljanak helyet.
 5 II     |  elmondta a neveiket azoknak az uraknak sorban, akik a dulakodás
 6 II     |       aztán elmondta azoknak az uraknak a neveit is, akik a lengyel
 7 XXIX   |        visszamégy, mondd meg az uraknak, hogy igenis tanultam már
 8 XXXIII |    felütött sátorba, s a kísérő uraknak is külön sátorokat adtak,
 9 XXXVII |    pedig felyül: „Az erős Isten uraknak Ura!”, alul pedig: „Erős
10 XXXVIII|         Roggendorfhoz írtak; az uraknak neveire is emlékszem, akik
11 XXXVIII|     utóbb.~Maguknak az említett uraknak egy szemhunyorítással sem
12 XXXVIII|  levágott fejekhez.~És a magyar uraknak ott kellett sorban az asztalnál
13 XL     |      országtanácsba összehívott uraknak: „Vigyázzatok, mert bizony
14 XL     |       Sztambulba. Az itt maradt uraknak megígérte, hogy küld maga
15 XL     |      javadalmakat kibérelte, az uraknak és fejedelmeknek pénzt adott
16 XLI    |         Pénzőrzés nem nagyságos uraknak való, a kontrolléria nem
17 XLI    |    tornácig eléje ment a vendég uraknak, mivelhogy ez a Tarnovszky
18 LI     | pompával gyászolhassa), a többi uraknak is pompás kaftányokat.~Azután
19 LI     |     jött, s elmondá hirtelen az uraknak, mi történt azalatt a várban,
20 LI     |         gúnyosan mondá a magyar uraknak:~– Eszerint most már semmi
21 LV     |       azoknak a magyar és szász uraknak, akik a török, oláh, rác