Fezejet

501 XLII   |       egyházfitól a földesúr.~– Nem az én dolgom, instálom alássan –
502 XLII   |         szabadkozék a templomszolga. – Én csak az udvaron, a kertben
503 XLII   |                  Reverendissime páter. Én vagyok Enyingi Török Bálint,
504 XLII   |              megbocsásson, szentatyám. Én magam jelen voltam János
505 XLII   |                koronát a fejére tette; én vittem előtte az ország
506 XLII   |            előtte az ország almáját.~– Én pedig ott voltam, ahol ezt
507 XLII   |               homlokáról ledörzsölték! Én hirdettem ki az anathemát,
508 XLII   |          királynak, vagy ne tartsa, de én valósággal Török Bálint
509 XLII   |          nagyon jól kell tudnod. Azért én elfogadhattam Czibak suprematiáját
510 XLII   |         satanas!~– Hát hagyján! Legyek én pogány; de a debreceni közösség
511 XLII   |              így tart mind azóta, hogy én az anathemát kihirdettem.
512 XLII   |              az anathemát kihirdettem. Én markomba zárva tartom a
513 XLII   |              javakat, a temporaliákat. Én évek óta úgy élek itt, mint
514 XLII   |           eddig megálltam szigorúan az én törvényem mellett, ezután
515 XLII   |             istenítélet fölöttetek. És én összeszorítva tartom a kezemet,
516 XLII   |              Most távozz innen. Itt az én templomom: az én oltárom.
517 XLII   |                Itt az én templomom: az én oltárom. Egyedül fogok misét
518 XLII   |        kegyeskedik-e beleegyezni, hogy én Debrecen földesura legyek!
519 XLII   |          egzamenti gratulációt. S most én menjek vissza szép alázatosan
520 XLII   |                a textúrát: majd leszek én Nagy Sándor, aki azt kettévágom! –
521 XLII   |           kiáltva:~– A király nevében! Én! Enyingi Török Bálint! Magyarország
522 XLII   |            kiálta:~– A király nevében! Én, Enyingi Török Bálint, átadom
523 XLII   |               Vegyétek, egyétek, ez az én testem.”~Másnap, húsvét
524 XLII   |          örömre gerjedt.~– Ez aztán az én emberem! Ilyen az én Török
525 XLII   |                az én emberem! Ilyen az én Török Bálintom! Tudtam én
526 XLII   |              én Török Bálintom! Tudtam én azt! „Veni, vidi, vici!”~
527 XLII   |              most azt szeretné, hogyha én haragudnám őhelyette. De
528 XLII   |              engem már ez nem lep meg; én már tegnapelőtt tudtam az
529 XLII   |             egész debreceni dolgot. Az én perspektívám messze ellát.~–
530 XLII   |             közbelépni?~– Nem! Mert az én perspektívám messzebb is
531 XLIII  |               már ilyen szóra fakadt: „Én azt kívánom Jánostul, ami
532 XLIII  |        versenyezve keresi pártfogását. Én nem mondok ellent annak,
533 XLIII  |             alá, királyom! Szálljon az én lelkemre a felelet terhe,
534 XLIII  |             rajtad az ellenségeid, míg én, aki egyedül szeretlek a
535 XLIII  |           egyedül szeretlek a világon, én…~Nem tudta tovább mondani
536 XLIII  |               énnekem hagyjanak békét. Én most elmegyek vadászni;
537 XLIII  |              elriasztja az udvarból.~– Én alá akarom írni a békeszerződést! –
538 XLIII  |         világban, amiknek közeledtéről én már régebben értesülve voltam
539 XLIII  |                 a basák elégedetlenek, én is az vagyok. „Szót” várok
540 XLIII  |            vásárfiát se vigyen haza?~– Én azt gondoltam, hogy az a
541 XLIII  |                így hívja a németet) az én legkedvesebb fiam!” Most
542 XLIII  |                 monda Fráter György. – Én is tartogatok János király
543 XLIII  |      megbecsülhetetlen kincset szántam én Szolimán szultánnak, ami
544 XLIII  |            fölötte ítéletet tartani.~– Én tudom, mi van a levélben –
545 XLIII  |          nyújtá a vajdának.~– Igyál az én poharamból, vajda.~– Köszönöm.
546 XLIII  |               te magad belőle, király. Én több bort aranypohárból
547 XLIII  |                  Amilyen igaz az, hogy én a mai napon legkedvesebb
548 XLIII  |               a követnek. – Óhajtok az én uram színe elé jutni, s
549 XLIII  |               neki:~– No, te barát, ha én valamikor hegedűs leszek,
550 XLIII  |           akárki más szultán ebe, hogy én belefojtatom a püspöktóba!
551 XLIII  |             magyarságát, a becsületét. Én ennyi gyalázattal nem hagyom
552 XLIII  |                az igazi Zápolya János, én édes királyom! Ilyennek
553 XLIII  |          mérgezésről, nem innen lettem én annak tudója: nem is Ferdinánd
554 XLIV   |              királynak mondván:~– Ő az én lelkiatyám! (– Átkozott
555 XLV    |          Igenis. Az udvari káplánom az én gyóntatóm, tisztelendő Szerémi
556 XLV    |          melyet fölséged megszegett.~– Én szegtem meg törvényt? Hiszen
557 XLV    |                azt teszi, hogy mármost én kerekedjem fel asszonyostul,
558 XLV    |                dobbantott a lábával.~– Én nem értem ennek a törvénynek
559 XLV    |                beszélni a királlyal!~– Én nem a királyokat szolgálom,
560 XLVI   |              dorgáló szókra fakadt:~– „Én tégedet alacsony, szolgai
561 XLVI   |        hálátlansággal fizetsz érte? Az én feleségemtől a testén levő
562 XLVI   |             ami a számadásokat illeti, én azokat régen átadtam volna,
563 XLVI   |               Fráter György –, azokból én arra a biztos és örvendetes
564 XLVI   |            Akkor te többet tudsz, mint én magam.~– Papi hivatásom
565 XLVI   |                semmibe, királyom, mert én amilyen bőrbe vagyok kötve,
566 XLVI   |               is felhozták előttem; de én azt nem tartom érdemesnek
567 XLVI   |            vajda kezdett el építtetni, én foglaljam el.~– Te tanácsoltad.~–
568 XLVI   |           ennek a levélnek. Majláth az én keresztfiam. Én emeltem
569 XLVI   |             Majláth az én keresztfiam. Én emeltem őt fel a vajdai
570 XLVI   |             folytatá:~– Ezért szálltam én meg Új-Bálványos várát biztos
571 XLVI   |          ügyvivőm is ezt bizonyítja.~– Én csak a saját követem tudósításának
572 XLVII  |                felől tudakozódni. Hogy én onnan ez élő testben nem
573 XLVII  |          Majláth is meg fogja tudni az én sztambuli utamat. Visszatérőben
574 XLVII  |      Nagy-Váradra – ott várj be engem. Én aztán majd megjelentem neked
575 XLVII  |               Sztambulból, jó ember.~– Én jöttem vissza Sztambulból?~–
576 XLVII  |                  Ki hitte volna ezt az én kedves keresztfiamról?~A
577 XLVII  |            hogy te nem hadakozhatsz az én ellenségemmel, mert az neked
578 XLVIII |             Utyessenovics György, akit én alacsony sorsbul legfőbb
579 XLIX   |              hanem az enyim: ő csak az én hűbéresem volt. Ha nem tetszik
580 XLIX   |             hadsereggel megtámadta, az én országomat támadta meg,
581 XLIX   |        országomat támadta meg, s ezért én őt meg fogom fenyíteni,
582 L      |      bizonyosat nem hallott.~– No, hát én hallottam. Most érkezett
583 L      |              római pápa előtt is, hogy én akadályozom meg Magyarországnak
584 L      |             király alatti egyesülését. Én megírtam őszentségének is,
585 L      |                nem lehet neki felelni. Én itt most nem püspök vagyok,
586 L      |               hogy ennek egyedül ez az én ősz fejem áll útjában, és
587 L      |              egy van, az örök hódolat. Én fölséged nevét attul a perctül
588 L      |              kétszer imáimba foglalám. Én fölségednek mindenkor könnyeket
589 L      |        boldogtalan királyné:… akkor az én rideg, érzéketlen kőszívem
590 L      |                temetőjébe lehet jutni. Én ezt a kis tért, melyet már
591 L      |                 S a papok bosszúállók. Én a hercegnőnek irgalmatlan
592 L      |       megtorlással fogok megfizetni. – Én Mineróna hercegnőnek férjet
593 L      |               jött Fráter Györgynek:~– Én itt iszonyú rémségek között
594 L      |               Legyen nyugodt felséged. Én viszont az erdélyi hevéreimmel
595 L      |               ellenség tűzaknái alá, s én fogom őket a levegőbe röpíteni.~(
596 L      |           kívánt választ is meghozta:~„Én immár nektek semmit sem
597 L      |                sátorába hurcolták: „Az én uram tönkretette becsületemet,
598 LI     |               de mint hű szövetségest. Én Buda várát nem magamnak
599 LI     |              tapasztaltál ebben. Ha az én kezem lesz rajtuk, majd
600 LI     |                   Tehát tudd meg, hogy én azt ez órában Izabella királynénak
601 LI     |              ellenségei ellen. Ezentúl én állok a balsorsa előtt.
602 LI     |             szólt a nagyúr. – Az, hogy én teneked pártodat fogom.
603 LI     |            magad alá a lábaidat, ahogy én. A töröknél nincs szék.
604 LI     |             nagy paszitánál! Hát akkor én megegyeztem veled, hogy
605 LI     |               a Zápolya pártjával. Hát én meg is tartottam a szavamat.
606 LI     |          tartottam a szavamat. Tehetek én róla, hogy a Zápolya hívei
607 LI     |            átpártoltak hozzám? Tehetek én róla, hogy magyar, székely,
608 LI     |            egyszerre azt kívánta, hogy én legyek Erdély fejedelme?
609 LI     |               legyek Erdély fejedelme? Én csak azt tettem – amit az
610 LI     |           Budának, s jött volna, ahogy én tervezém, seregestül Erdélybe,
611 LI     |          Ferdinánd volna ott a király: én a fejedelem. De hát Szolimánnak
612 LI     |         ötvenezer emberrel Erdélybe. – Én a jó, hűséges ezredeimmel
613 LI     |               Ilyen biztosítás mellett én a hadnagyaimmal együtt leszálltam
614 LI     |          sátorába barátságos lakomára. Én azt elfogadtam, s a hadnagyaimmal
615 LI     |   aranypohárral a Ferdinánd-pártiak. – Én az asztalra ütöttem az öklömmel
616 LI     |             mérgesen: „Az nem igaz! Az én pártom nem volt méregkeverő
617 LI     |            praktikája volt!” – kiálték én. – „De pedig a barátot ne
618 LI     |       ütögettük ököllel, kancsóval. Az én hadnagyaim s a vajda bojárjai
619 LI     |              igazságot fogunk találni. Én kaptam a színlelt pártfogáson,
620 LI     |           főuraknak pedig azt mondá:~– Én ezt tinektek gyarló asszony
621 LI     |              János király, Alláhra, az én hitemre, az én nyeldeklő
622 LI     |             Alláhra, az én hitemre, az én nyeldeklő gégémre, az én
623 LI     |               én nyeldeklő gégémre, az én kardom pengéjére, az én
624 LI     |                én kardom pengéjére, az én mindennapi kenyeremre, hogy
625 LI     |           tartományt. Addig is légy az én árnyékomban bizodalommal.”~
626 LI     |                indulattal van irántam. Én sem vagyok őiránta rosszabbal:
627 LI     |                Zsámbékról idejő, addig én meghalok.~Az ifjú látta
628 LIV    |            köze ahhoz kegyelmednek? Ha én a királyommal lovast játszom?~–
629 LIV    |             választ magának. Majd adok én a királynak egy szép kis
630 LIV    |                imáját: a miatyánkot.~– Én pedig nem tudom. Péter bácsi
631 LIV    |              nekem az a „miatyánk”? Az én atyám király volt. A „mindennapi
632 LIV    |            kenyerünkért” sem könyörgök én, mert én kenyeret nem eszem:
633 LIV    |                 sem könyörgök én, mert én kenyeret nem eszem: csak
634 LIV    |              engem, te barát, móresre! Én királynak nevelem az öcsémet,
635 LIV    |            választás után.~– Hát akkor én mi vagyok? A király lova?~
636 LIV    |             legyen igaza kegyelmednek. Én nyilvános ellensége voltam.
637 LIV    |               rosszabb ellensége, mint én. Nem visel asszonyruhát,
638 LIV    |               Ott van a Júdás!~– Látom én azt, pedig nincsen itten. (
639 LV     |            csak afféle „pixidárius”. – Én mondám, mindnyájan megállták,
640 LV     |              csupa zokogás volt.~– Oh, én édes leányom! Én drága királyném!
641 LV     |                   Oh, én édes leányom! Én drága királyném! Mit cselekedtél
642 LV     |          királyném! Mit cselekedtél az én szép országommal? Azért,
643 LV     |           sírva fakadt.~– Isten látja: én ezt nem akartam!~– Csak
644 LV     |       Idehoztam neked ajándékba ezt az én ősz fejemet. Ne emlékezzél
645 LV     |                 s aztán próbáld meg az én véremmel meg a te könnyeiddel
646 LV     |               Jehova szent Atyám! Hisz én nem ezt kívántam.~Fráter
647 LV     |         másvilágon, amilyen igaz, hogy én mindent elkövettem a megszabadítására:
648 LV     |                veszem a hírét, hogy az én dicső barátomat megváltotta
649 LV     |               György tovább beszélt.~– Én e gyászhírre tábori misét
650 LV     |      megbüntetve, de mégis megtöröm az én hűségemet tehozzád, királyné,
651 LV     |                Az egy kívánságom, hogy én ronthassak legelöl kegyetlen
652 LV     |     Bátorsággal Török Bálint fogságát, Én megtorolhassam szörnyű halálát,
653 LV     |                még fellázadtok ellene, én megyek benneteket engedelmességre
654 LVII   |              és Castaldót.~– Uraim, az én munkám be van fejezve –
655 LVII   |                mint egyedül maradni az én Istenemmel. Én megyek a
656 LVII   |              maradni az én Istenemmel. Én megyek a sajóládi pálos
657 LVII   |             Tudod, Fráter György, hogy én mindig ellenesed voltam,
658 LVII   |         háládatosok leszünk hozzád; se én, se a királyom, se a nemzetem!
659 LVII   |           szultán kezében van.~– De az én követem nyomban a sarkára
660 LVII   |          hágott a francia követnek, az én tudósításommal, melyben
661 LVII   |                de a szultán nem tudja. Én pedig eltagadom.~Nádasdy
662 LVII   |                erény volt a kiegyezés. Én az erényemet ruházom át
663 LVII   |              bizony mondom neked, hogy én innen Erdélyből egy olyan
664 LVII   |            mostani „násznépnél”, akkor én itthon maradok, lábhoz teszem
665 LVII   |              csak jajgatni tudtok, még én is titeket ütlek, hogy még
666 LVII   |                csuháját, és imádkozik. Én Erdély kormányzását elvállaltam.
667 LVIII  |          seregével ide jött hozzám. De én őt a szultán parancsa mellett