Fezejet

 1 I    |        elterjedt a híre: hogy is mondom csak ki? A „bibliotékáját!”~–
 2 II   |       olyan fegyver, ami, bizony mondom, majd magátul is kiguvad
 3 XIII |          de hol van az apátúr?~– Mondom, hogy én vagyok az.~– Hát
 4 XIII |          nélkül nem élet. Bizony mondom neked, hogy ami örömöket
 5 XIII |     ölelve, mondá neki:~– Bizony mondom neked, atyám, hogy nem fog
 6 XIV  | vergálnak ezek az urak.~– Én azt mondom neked, Fráter György – szólt
 7 XIV  |    apátúrnak a kolostorodba: azt mondom, vidd el magaddal inkább
 8 XVI  |      kósza hír beszéli?~– Bizony mondom, hogy sohasem látta a színe
 9 XVI  |        Mármint Lajos király? Nem mondom, hogy a bátorság nem volna
10 XXVI |         erre, öreg?~– Hát én azt mondom, hogy aki magyar, megtartja
11 XL   |      Tudom. De azt még neked sem mondom meg.~– Jól van. Tehát vegyük
12 XL   |          ortályoskodom. Csak azt mondom, hogy ő a szultán megbízottja.
13 XL   |       hanem Dóczy János. Allahra mondom.~Ekkor Dóczy kiálta fel:~–
14 XL   |   parancsoltad, nem én. Jehovára mondom.~– No, hát menjen el mindenitek
15 XLI  |         az asztalra.~– Akkor azt mondom én teneked, Fráter György,
16 XLII |          teljes hatalmú biztosa! Mondom és meghagyom teneked, az
17 XLIII|        te igazi alakodat. Bizony mondom, lelkünkből beszéltél! S
18 XLV  |         fölséged kérdéseire, azt mondom, hogy tökéletes vallás a
19 XLVI |      cipót hámozz, György! – azt mondom.”1~Fráter György csendesen
20 LI   |          a sátorán kívül: bizony mondom, hogy ő nem látná meg többet
21 LVII |     feltartóztatni, akkor bizony mondom neked, hogy én innen Erdélyből