Fezejet

 1 I      |       volt igézve a bámulattól. Egyre sóhajtozott:~– Istenem!
 2 II     | letérdepeltetett maga mellé… Én egyre feszengtem a nagy bámulástól.
 3 IV     |         ütést kapott.~Györgynek egyre növekedett a bámulata, amidőn
 4 V      |       II. Lajos.)~Dobzse László egyre jobban kezdte hinni, hogy
 5 VI     | bátorkodott Budára térni, hanem egyre változtatta a megpihenő
 6 IX     |        szédült, amint az örvény egyre mélyebb és mélyebb lett
 7 XIII   |         meg reszketett, a fejét egyre ingatta, mintha folyvást
 8 XIII   |         fogom becsülni.~Az öreg egyre rázta a fejét.~– Neked adom
 9 XVII   |         Ellenkezőleg; az új tan egyre terjedt, s annak hirdetői
10 XXII   | billikomokat eltették maguknak.~Egyre verték a gépek a pénzt,
11 XXIX   |   Mindig lamentált, pityergett, egyre sírt a haza sorsán, meg
12 XXX    |      felesége.)~A barát beszéde egyre hevesebb lett. Elmondá,
13 XXXVIII|        mulattatására: a spanyol egyre szurkált, a török folyvást
14 XL     |       hatalmaskodóra.~És Gritti egyre magasabb hangon kiabált.~–
15 XL     |   adománya.~Gritti távollétében egyre kente a markát, hogy majd
16 XLI    |         trombitás zenekar fújta egyre a „tri sztó bdow tancz”
17 XLIII  |         öröm ragyogása. Erre az egyre senki sem gondolt. Szolimán
18 XLIII  |       magyar urak és Wese érsek egyre szorongatták János királyt,
19 XLVI   |        eltaposással fenyegette, egyre csak Majláth István fölött
20 LII    |          a németet és a törököt egyre hitegetni a szövetségével,
21 LIV    |         mellé kellett ülni; aki egyre azzal bosszantotta, hogy