Fezejet

 1 I    |      márványbul faragva. Azon túl csupa úri paloták, miknek kapualját
 2 I    |          pikkelye, mint a halhéj, csupa ezüstből van. Aztán a sok
 3 I    |           Nemcsak a drágaságáért, csupa kárbunkulus a markolatja,
 4 I    |        más teremnek a gerendázata csupa rózsákkal és egyéb virágokkal
 5 I    |      kulcsot, aminek a fogantyúja csupa sárarany volt, s elvezetve
 6 I    |       mintha ez az egész társaság csupa régi jó ismerőseiből állna;
 7 III  |   végigláthatott.~Amit látott, az csupa misztérium volt őelőtte.~
 8 VI   |           utcákon végig, melyeken csupa idegen katonákat látott
 9 XVI  |      mindent elegybelegy, az mind csupa szófia beszéd. Én magam
10 XVIII|     gúnynév: „Dobzse László”, ami csupa megszokásból szaladhatott
11 XX   |          a fejét. Kacagtak rajta. Csupa szánalom volt, mikor megint
12 XX   |         szava! – Hát még ha a nép csupa nemesemberbül áll!~Midőn
13 XXVI | társaságot talált ott már együtt. Csupa magyarbul állt a német.
14 XL   |           sikongattattak, hogy az csupa lélekkárhozat volt. Addig
15 XLI  |       biztatására.~Laszkó Jeromos csupa lépesméz volt a tanácsbeliek
16 XLIII|           hátramaradt hálálkodni. Csupa áldás, csupa magasztalás
17 XLIII|          hálálkodni. Csupa áldás, csupa magasztalás volt minden
18 L    |      ajtón beeresztettek a várba, csupa magyar vitéz legyen: hétszáz
19 LI   |           a diadalmas ütközetnek. Csupa hajas fej: egy sem borotvált
20 LI   |      bennünket egymás keze közül. Csupa karmolás volt mindegyikünknek
21 LV   |   szemrehányást tenni; de a szava csupa zokogás volt.~– Oh, én édes