Fezejet

 1 I     |         harag foglalta el egész lelkét. – Utálatot érzett egyenkint
 2 II    |       Isten elveszti az ember a lelkét ezzel a mi hercegasszonyunkkal.
 3 IV    |     hiábavalóságait keresve, és lelkét kárhozatnak adta. Amit mondék,
 4 IV    |        a kápolnába.~Györgynek a lelkét még mindig elbűvölve tartá
 5 VI    |          Ez is csak Györgynek a lelkét háborítá.~„Mit énekelsz,
 6 IX    |         meg?~– Istennek adta át lelkét.~A hölgy arcán oly élénken
 7 IX    |      meg a nehéz titkokat, amik lelkét terhelik.~Fráter Györgynek
 8 XIII  |     elkomorította volna az öreg lelkét. A rozsdás fegyverek, a
 9 XIII  |         engeszteli ki azoknak a lelkét a várbástyába befalazott
10 XIV   |         tudta olvasztani a maga lelkét; a meghalt, az eltemetett
11 XV    |       Azokkal a titkokkal, amik lelkét megterhelék, lehet még szeretni
12 XXVIII|         ölelte, amíg a herceg a lelkét kiadta. Eszetekbe jusson
13 XXVIII| kísértetes história megfekszi a lelkét, egyhamar nem fog asszony
14 XXXI  |      sem szabadíthatta meg tőle lelkét. – Hisz úgysem kaphatott
15 XL    |       maga, nem nyomván többé a lelkét a korona őrizgetése, rögtön
16 XLII  |    dicsőségét hirdetni, a hívek lelkét malaszttal eltölteni.~Semmi
17 XLIII |     gyújtá János király álmatag lelkét. Egy pillanatra fölébredt
18 XLIV  |       tehernek kellett nyomni a lelkét, hogy csikorgó téli éjszakán,
19 LV    |         a betörő hadat, hogy az lelkét vesztve, hátat adott Kendy
20 LIX   |         rogyott össze, s kiadta lelkét.~A kiáltására elősiető apródját,