Fezejet

 1 I   | Gergelynek a fia?~– Azt mondja az anyám.~– Jól ismertem az apádat.
 2 I   |       scardonai püspöktül, aki az anyám bátyja.~– Azt is ismerem.
 3 II  |          vagyok, ha alszom, és az anyám és a húgom termeibe; az
 4 II  |           idősebb megszólítja. Az anyám még azonfelül nem is tudott
 5 II  |           szégyenére váltam, s az anyám neve maradt rajtam: „Martinuzzi”.~–
 6 II  |          az egész vármegyében; az anyám sem tudott. Pedig nekem
 7 II  |         éppen misére harangoztak. Anyám egyenesen odavitt magával
 8 II  |    Tetszett a ceremónia. Végre az anyám azt súgta fülembe, hogy
 9 II  |          A cifra portás, amint az anyám nevét meghallotta, azonnal
10 II  |       hogy az valami jó lehet. Az anyám odavezetett hozzá, s intett,
11 II  |         színű borokat. Azalatt az anyám alázatosan esedezve beszélt
12 II  |       akad. Azután a hercegnő, az anyám szobájában kell befűtened
13 II  |         eresztesz? Fölkelt már az anyám?~– A hercegnő még nem kelt
14 VIII|     király – hazaküldte Szepesbe. Anyám belehalt e gyalázatba.~–
15 XIII|      valahányszor hozzá mentem.~– Anyám! Édesanyám! – kiálta fel
16 XIII|       latinul szólva: „Íme, az én anyám” (egyike a Krisztus emlékezetes
17 XIII|       első helyre.~– Beszélhetsz, anyám. A testvérek nem értenek
18 XIV |           példálózást.~– Jól van, anyám. Vágass le egyet a tulkokbul,
19 XIV |           Anna asszonyt. – Kedves anyám, én még hajnal előtt útra
20 XLI |         kedvenc órája volt! Ez az anyám gyöngyfüzére. – Némelyiket