Fezejet

 1 I    |       Corvin János herceg katonái vagyunk!” Erre előjön az őrmester,
 2 II   |        Nem vagyok egyedül, ketten vagyunk: én, meg az én kardom!”
 3 XXVI |         kacagást.~– Kész a párti! Vagyunk négyen. Játszhatunk durnyit.~
 4 XXVII|       pihenőt. Magunk lovastul ki vagyunk fáradva, megszakadunk a
 5 XXX  |    összegyűjteni, míg elég erősek vagyunk, egyenkint, magunkban letörni
 6 XL   | keresztény.~– És mégsem egymásnak vagyunk ellenesei, hanem egy harmadiknak.~–
 7 XL   |    ellenben rendezett csapatokban vagyunk; ők összekeveredve; ha megütjük
 8 XLI  |             Minden bizonnyal azok vagyunk! – felelt, a többiektől
 9 XLI  |            Mind egytül egyig azok vagyunk.~– No, hát tudjátok meg,
10 XLIII|       maga jószántából, s most mi vagyunk az urak a várban, s bírjuk
11 XLIV |         az erényességre hajlandók vagyunk; de főleg amidőn a szép
12 XLV  |          fölséged a fejünkre. Nem vagyunk mi méltók, hogy ennek a
13 XLV  |           ember; húsból és vérből vagyunk. Mit szólna hozzá fölséged…~–
14 XLV  |       pedig a legjobb kényelemben vagyunk. Nagy tél van. Iszonyú hófúvások
15 LV   | könyörgeni kezdének: Igen jók nem vagyunk mü táborban lakni, Kérjük
16 LV   |        ott kin nyomorogni. Jobbak vagyunk itt benn felségednek szolgálni.”~
17 LV   |        vobiscum”, – de mü már ott vagyunk, hogy „Secula seculorum
18 LVI  |    nagyobb rabságba süllyed. S mi vagyunk ennek okai, mert a pórt
19 LVII |       tekinteném, hogy ellenségek vagyunk, nem tartoznám felelni;