Fezejet

 1 I  |     bátya! Hiszen ha olvasni nem tudok, írni hogy tudnék?~– No,
 2 II |    számodra egyet.~– Ha csak meg tudok neki felelni. Hanem elébb
 3 II |         vala, ha írni és olvasni tudok. A nikápolyi csatában levágtam
 4 II |          Zápolya.~– Egy szót sem tudok; csak amit az ajtónállótul
 5 III|         én lyány vagyok: ~Mégsem tudok félni!”~A mellékszobából
 6 III|           ami előttem áll. – Nem tudok megszabadulni a kísértettől,
 7 III|         Mért adtál elmét, ha nem tudok látni az elmémmel?~– Bizonyára
 8 VI |  elfeledtetés daróccsuháját. Nem tudok hozzád könyörögve fordulni
 9 VI |         az érdemetlenebbnek. Nem tudok imádkozni többé! Ha kimondom „
10 XL |        mi nyereségem belőle? Nem tudok miatta alunni.~– Uram, Teneked
11 XL | Asszonynak csúfolnak! Amiért nem tudok többé kegyetlen lenni: amióta
12 XL |          beszédre bírható.~– Nem tudok semmit. Én barát vagyok.
13 XL |        vagyok. Én csak imádkozni tudok. Annyit tudok, amennyit
14 XL |          imádkozni tudok. Annyit tudok, amennyit a királytól hallottam,
15 XL |     éljek, hogy a Kristófrul sem tudok semmit.~Gritti Alajos Laszkó
16 XLI|       arabusul. – Majd én jobban tudok magyarul. Engem te és a
17 XLI|          igézete alatt.~– Én nem tudok róla semmit – hebegé, megfeledkezve
18 L  |          immár nektek semmit sem tudok segíteni: hanem azon eszeskedjetek,
19 LV |          kies, szép hazát.~– Nem tudok felőle – rebegé a királyné