Fezejet

 1 XIII   |       kettőnket.~– Hagyd el ezt a szomorú gondolatot, apám; a napokat
 2 XV     |   országot végiglátta a magasból.~Szomorú képet látott. A bomlásnak,
 3 XVI    |         hogy még a magyart sem.~– Szomorú dolgok biz ezek, édes atyámfia.~–
 4 XVIII  |      mézes hónapjait Magyarország szomorú állapotaival; maguk sem
 5 XX     |      nyomta el a szavát.~A király szomorú mosollyal mutatott a tomboló
 6 XXI    |           izmokat megfeszíteni, s szomorú volt a lelke, mikor összehasonlította
 7 XXXI   |     Fráter György? Miért vagy oly szomorú?~A megszólításra egyszerre
 8 XXXI   |        szerzetes.~– Hogyne volnék szomorú? Mikor elvesztettem őfelsége
 9 XXXVI  |        szaporodott a főurak száma szomorú fényű udvarában. A két első
10 XXXVIII|    íródeáknak. Szegény Kristófnak szomorú sorsa lett utóbb.~Maguknak
11 XL     | hallgathatta ki, mit beszélnek.~– Szomorú az én lelkem mindhalálig –
12 XL     |           neveiket, akik valaha e szomorú helyet meglakták. A legutolsó
13 XL     |         fejeződött be ez a nagyon szomorú epizód a magyar nemzet történetében:
14 XLV    |      székesfehérváriakra nézve is szomorú vége lett ennek a történetnek,
15 XLVIII |           kincseivel megkezdték a szomorú utazást Erdély szélétől
16 XLIX   |          ér egy vidám farsang egy szomorú háborúnál. De Fráter György
17 LI     |        nap eltelt, amíg ezeknek a szomorú hírhordozóknak a serege
18 LV     |       szívszerette jó édesapjának szomorú fogságban történt haláláért.~„
19 LVI    | szertartással ment végbe. – Ilyen szomorú vőlegényt még nem láttak