Fezejet

 1 I     |       aztán beszéljünk róla, hogy hová dugjalak el.~Azzal csendesen
 2 III   | mendegéltek. György nem kérdezte, hová?~Egyszer aztán egy hegyszakadékhoz
 3 V     |     tarsolyomban; most nem tudom, hová lesz a pénz. Nem tudom.~
 4 IX    |   ünnepélyt, kegyes anachoreta. S hová innen?~– Egy szép hölgy
 5 IX    |           eresztve; nem láthatta, hová viszik. De abból, hogy egyszer
 6 XIII  |          el sem ereszté.~– Látod, hová esett le a nagy Utyessenovics
 7 XIV   |      György pedig tudta jól, hogy hová vergálnak ezek az urak.~–
 8 XVI   |   konyhája, üres a táskája.~– Hát hová lesz a király pénze? Az
 9 XVI   |          farkához van kötve. Hogy hová lesz a király pénze meg
10 XXIII |          szegedi kereskedőlegény.~Hová jutott Magyarország!~
11 XXVIII|     készült onnan. Ha lett volna, hová?~
12 XL    |           fogja a küldöncét, hogy hová lett? Kisül, hogy Enyeden
13 XL    |         eljutnak a maguk helyére, hová a szultán által küldve voltak.
14 XL    |           asztaltól, és kiment.~– Hová siettek, urak? – kiálta
15 XL    |           az ifjú Amadé István.~– Hová, nemes uram?~– A királlyal
16 XLI   |          azután onnan ledobják. – Hová lettek? – Tomiczky püspök?
17 XLVI  |          hogy nincs lencse!~– Hát hová lett a lencse? Hisz a kúnságiaknak,
18 XLVII |         labirintusában nem tudott hová lenni; de legnagyobb öröme
19 LIV   |         felszólítá, adjon számot, hová tette az ország jövedelmeit