Fezejet

 1 I    | faragott démonfő szemébe.~Ekkor eszébe jutott Györgynek a mondóka
 2 III  |       azt Györgynek.~Az ifjúnak eszébe jutott, hogy az egy pestisben
 3 IV   |  felszisszent György. Az jutott eszébe, hogy ez igazságtalanság!
 4 IV   |       álomképek eltűntek előle. Eszébe jutott Antonius példálózása,
 5 V    |   mosoly derült a király arcán.~Eszébe jutott, hogy hiszen kincstár
 6 VI   |    sarkantyút!~Fráter Györgynek eszébe jutott, hogy őt egy annál
 7 VI   |     napon kinek is jutott volna eszébe, hogy valahol valami könyvtárban
 8 VI   |      tintatartó fölé.~Györgynek eszébe jutott a török monda, mely
 9 VIII |        alig akadt ember, akinek eszébe jusson, hogy a holt királyt
10 XIV  |   egyszer az életben!~Györgynek eszébe jutott, hogy mi véleményt
11 XXIII|   keresték az ő daliás alakját. Eszébe jutott az a páncélfelpróbálás,
12 XXIV |         magát, akkor sem jutott eszébe a régi patrónusának, hogy
13 XXXVI|         hol van?”, akkor jutott eszébe, hogy azt bizony ott felejtette
14 XLIII|        Némelyiknek a vallása is eszébe jutott, de az is csak a
15 XLIV |       Csak egyedül őneki jutott eszébe, hogy ez a lakodalmi nap
16 XLIV |       legendaíróknak nem jutott eszébe, amidőn Szent Antal visszaborzadását
17 XLV  |         hivalkodás. – Nem jut-e eszébe fölségednek, hogy itt temetteté
18 XLVI |         Csak a királynak jutott eszébe a fődolog:~– Hát azt a lencsét
19 LIV  |         legmagasabb méltóságra! Eszébe hozta a haldokló szavait,