Fezejet

 1 I   |           idegen nyelven folytatott beszéd miatt. „Loquatur latine!” –
 2 II  |              ez már éppen szokatlan beszéd volt György előtt. A dalmatáknál
 3 II  |            királyleány-kérés volt a beszéd tárgya. György az ő gyors
 4 II  |           regni palatinus.~– Szófia beszéd! – kiálta erre közbe két-három
 5 II  |             rendeltetve: az egyik a beszéd, a másik az evés, s azt
 6 VI  |           ki az odúból e rettenetes beszéd után.~Így múlt el az egész
 7 XIII|  megfelelnek a nehéz idők.~– Ez nem beszéd. Megállj, fiam. Nem bocsátalak
 8 XVI |   elegybelegy, az mind csupa szófia beszéd. Én magam kísértem le a
 9 XIX |                   XIX. FEJEZET ~Sok beszéd, semmi tett~Oh, te édes
10 XXII|          Lelkesedést költött mind a beszéd, mind a király megjelenése.
11 XXXV|           volt minden; a viselet, a beszéd, az erkölcs. S János királynak
12 XL  |        Gritti uramat odahaza.”~Ez a beszéd nagyon tetszett a főuraknak.
13 XL  |         sírás volt már inkább, mint beszéd. (Szerémi, aki minden alkalmatos
14 XL  |              vagy nem?~Ez a férfias beszéd tetszett a magyar tanácsosoknak.~–
15 XLII| buzgóságukat.~– Hisz ez nagyon okos beszéd – mondá Török Bálint, a
16 XLV |             mondott a bíró.~– Őrült beszéd! – monda János király. –
17 LI  |   fiúcskával megajándékozá. (Bolond beszéd! Hogy ajándékozhat nekem
18 LIV |         királyné elé; de legékesebb beszéd volt az, amidőn előszólítá
19 LIV |        felhalmozva.~Hát ez már okos beszéd! Az ilyen cáfolattól rögtön