Fezejet

 1 XIII |      négylovas veres hintóban. Sírt az öreg; egyrészt az örömtül,
 2 XIV  |  elégedve; annálfogva folyvást sírt. Az új gyászruhája is elkészült,
 3 XXIX |   lamentált, pityergett, egyre sírt a haza sorsán, meg a saját
 4 XXXVI|    ereklyéről.~A többi is mind sírt, aki csak jelen volt; maga
 5 XXXVI|     volt; maga a király is úgy sírt, mint egy gyermek. – Csak
 6 XLI  | nyomorult asszony olyan nagyon sírt. Az ember szíve megesik
 7 XLI  |        jobban lássa: nevetett, sírt:~– Ez az apám kedvenc órája
 8 XLII |   kövesse.~Az egész férfisereg sírt. Hát hogyne sírna a szegény
 9 XLII |     férfi szeméből! Jézus vért sírt miérettünk.~S mikor a prédikáció
10 XLIII|        ölelve, kezeit csókolva sírt, mint egy gyermek, a nagy
11 XLVI |       A királyné minden reggel sírt, mérgelődött, már enni sem
12 XLVI |     engem éhen akar megölni! – sírt a királyné.~(De sokszor
13 L    |    könnyeket okoztam. Akkor is sírt, amikor megkereszteltem.
14 L    |        amikor megkereszteltem. Sírt, mikor a király nevében
15 L    |      király nevében eljegyzém, sírt, midőn az oltár előtt vele
16 L    |      előtt vele összekötöttem, sírt, mikor a koronát vállára
17 LI   |       királyné előtt.~Verbőczy sírt keservesen, Petrovich fújt
18 LVI  |   visszafojtani.~A királyné is sírt, s csak annyit válaszolt,