Fezejet

 1 I      |              félrelökte.~– Co félre, paraszt!~S maga állt a helyébe a
 2 I      |             a király elé.~„Co félre, paraszt!”~Ez a szó egyszerre új
 3 I      |          egész társaságra.~Hát csak „paraszt?”~Nem volt már előtte káosz.
 4 II     |              főúr. Csak te ülj le. A paraszt beszél állva.~S kezét vállára
 5 IV     |          koldustalyigák lenni. Úr és paraszt kapva kapott az új alakú,
 6 VI     |          nemesnek azt mondták: „Coki paraszt!”~Hevesen vert a szíve a
 7 XIII   |             elfelejteni, s az utolsó paraszt az ő lakodalma napját nem
 8 XX     |          papok éppen nem fizettek; a paraszt elhajtotta a marháit erdőre,
 9 XXII   |          harcolni; gyalog vitézkedni paraszt dolog. Rendes hadsereg nem
10 XXII   |           Tolnára, a fő táborhelyre. Paraszt, polgár, minden ötödik ember,
11 XXIV   |              idegen állt, nagynéha a paraszt; a nemesre nem lehetett
12 XXVI   |         monda Bodó Ferenc –, mert te paraszt vagy; de én nemes vagyok,
13 XXXVIII|        Megszolgált érte. Ő vezette a paraszt zsoldosokat – onnan a szigetből –
14 XL     |              a hadnagy, ez a hétszáz paraszt Szolimán szultán és Ibrahim
15 XLII   |        királynak. Érsek, püspek, két paraszt urak voltanak. Az négy ember
16 XLIII  |        együtt, nemes, polgár, pap és paraszt mindenestül örökösen Ferdinándé.
17 XLIII  | Magyarországon is mindenki, nemes és paraszt, egyformán felbuzdult a
18 LI     |            csak fegyvertelen polgár, paraszt és zsidó.~Ilyen tréfás csellel