Fezejet

 1 I   |   őrmestertől.~– Hát nem tanultál olvasni, öcsécském? Oda van ám írva
 2 I   |       bohó kend, bátya! Hiszen ha olvasni nem tudok, írni hogy tudnék?~–
 3 I   |           ember, aki ezt el tudná olvasni!~– Vagyok olyan ember! –
 4 I   |          Sokszor jön ide őfelsége olvasni, ugyebár? – kérdezé György.~–
 5 II  |           és amellett se írni, se olvasni nem tud.~– No, ez mind összetalál.
 6 II  |           mindezek felett írni és olvasni ne tudjon. Nehogy elárulhassa
 7 II  |          nem tanultál meg írni és olvasni?~– Más sem tanult azt az
 8 II  |          megtesz vala, ha írni és olvasni tudok. A nikápolyi csatában
 9 II  |     tudott, de a szemekbül tudott olvasni, hogy nem az az oka ennek
10 VI  |     elfelejté.~Nem hagyta békében olvasni a nagy harangzúgás a tornyokban,
11 XIII|          ifjakat és véneket írni, olvasni taníttatott. Magáról tudta,
12 XIII|          bontotta; nem tud ám már olvasni a szeme miatt, más ember
13 XVII| mulatságos dolgokat lehet azokban olvasni. Úgyhogy ő egynehányt azok
14 XLI |         melyeket Grittihez írt, s olvasni fogja – hagyján az árulást –
15 XLI |         én vagyok az. Én át fogom olvasni az athnámét, s közölni fogom
16 LIV |       János királynak, mihelyt az olvasni megtanul. (Már hétesztendős
17 LIV |         felelni.~Majd ha a király olvasni tud! Az pedig még az öreg
18 LIX |           felbontott, s elkezdett olvasni. A titkár ruhaujjából markába