Fezejet

 1 II    |          Megszólítá.~– Hát most mondd meg nekem magamnak, láttál-e
 2 V     |         és a magyarok között.~– Mondd meg nekem, bölcs férfiú:
 3 V     |   csillagokban van megírva? Hát mondd meg nekem, bölcs ember:
 4 XIII  |       ámen! Hallod-e, te barát, mondd meg nekem, hol van itt a
 5 XIII  |       megcsókolta a kezét.~– Ne mondd már! Te barát! Te volnál
 6 XXVIII|         fehér asszonyról.~– Azt mondd meg, hogy szép-e? S nem
 7 XXIX  |          No, hát ha visszamégy, mondd meg az uraknak, hogy igenis
 8 XXIX  |    semmit se, még azt is lassan mondd”.~– Felséges uram! – mondá
 9 XXXIII|       nem tudtam találni. Ugyan mondd meg, atyámfia, hogyan jutottál
10 XXXV  |         Nem merem megmondani.~– Mondd meg bátran!~– Egy koporsó
11 XL    |         vetve a lábait.~– Tehát mondd meg, hogy mi az én igazi
12 XLI   |            No, hát csak röviden mondd el, Keresy, hogy végezted
13 XLI   |           Ugyan, felséges uram, mondd meg, hogy hát Laszkó Jeromosnak,
14 XLI   |    király nem koldusok királya. Mondd meg magyarán, mennyi pénz
15 XLIII |          szó” volt. Okos szó. – Mondd tovább.~– Azonkívül őfelsége
16 XLIII |       Ferdinánd király…~– Ki ne mondd rá a „pereat”-ot! Ebben
17 XLIX  |          A te királyodnak pedig mondd meg, hogy amidőn ő Buda
18 XLIX  | visszautasítá a deli lovagot.~– Mondd meg az uradnak, hogy a királyné