Fezejet

 1 II   |        elmondhatom, kegyelmes uram. Atyám Utyessenovics Gergely horvátországi
 2 III  |         legtitkosabb gondolatját.~– Atyám! Én tegnap óta nem az az
 3 III  |               Hallgass meg engemet, atyám. – Mindig ilyen voltam,
 4 III  |        letörlé homlokáról a vért.~– Atyám! – rebegé György. – Engem
 5 VI   |        vetve magát a főnöke előtt. (Atyám, vétkeztem.)~És aztán elmondta
 6 VII  |     főapátot.~– In aeternum amen.~– Atyám! Én megöltem a régi embert,
 7 VII  | felszentelni.~– Miért ez örömünnep, atyám? Azért, hogy nem én követtem
 8 VII  |           Testvéreimnek és teneked, atyám, legyen hát ez a mai nap
 9 VIII |           Rossz idők járnak, kegyes atyám. Az még hagyján, hogy Budán
10 XIII |                Bizony mondom neked, atyám, hogy nem fog az Utyessenovics
11 XIII |            pompa?~– Minden meglesz, atyám.~– És aztán ott lesz a „
12 XIII |         muskétásaiddal?~– Úgy lesz, atyám.~– És aztán, ugye megígéred,
13 XIV  |       kezdje. Óh, drága jó egyetlen atyám! Oh, szeretett, vitéz sógorom!
14 XVIII|     sebzetlenül.~Szent Jehova Isten atyám! Micsoda hetvenkét magyar
15 XXX  |         napján ajándékozta nekem az atyám. Én hímeztem a zászlószalagjukat.
16 LIV  |        nekem az a „miatyánk”? Az én atyám király volt. A „mindennapi
17 LV   |               Istenem. Jehova szent Atyám! Hisz én nem ezt kívántam.~
18 LV   |           könyörögve szólt hozzá.~– Atyám! Csodatevő szentem! Mentsd