Fezejet

 1 II   |             én.~– Magam is mindjárt rád gondoltam.~– S aztán mi
 2 II   |            mert azt a hivatalt, ami rád néz, nem végzik lóháton.~–
 3 II   |          megtetted, amit a haramiák rád bíztak?~– Meg biz én. Eljutottam
 4 II   | visszaparancsolá:~– Te itt maradsz, rád szükség lehet.~Igaz: fát
 5 IX   |             ártatlan lélekért, akit rád bízott az ég, bocsássa meg
 6 XI   |     királynédon, akinek a halálhíre rád nézve csak örömhír?” A király
 7 XIII |     asztalához.~– No, erről ismerek rád! Most is olyan goromba fickó
 8 XIII |             papot. Azt akarja, hogy rád szálljon az egész örökség,
 9 XIII |     köntösöm, vedd azt fel: egészen rád illik. – Hiszen hányszor
10 XXXIX|            Urad, királyod bízta ezt rád?~– Saját szívem bízta ezt
11 XL   |           lélek, erős kéz is járul. Rád nem is gondoltam. Hisz te
12 XL   |           az ellenkirállyal, bizony rád uszítja a török nagyvezért;
13 XL   |       beszéded a királlyal. Itt vár rád egy pár szép kösöntyű a
14 XLI  |          Keresy, hogy végezted el a rád bízottakat?~– Tökéletesen
15 XLI  |      Leányát hozzád adja feleségül; rád fog várni. De egyetlen föltétele
16 XLVII|             farkasok honnan akarnak rád rohanni, és téged felfalni.
17 LI   |             Mind holtig gondom lesz rád. Másnak sem engedlek bántani.