Fezejet

 1 II    |    asztalnál ült – egyedül. Szép piros orcájú, domború termetű
 2 II    |          mentem oda! Azt hittem, piros csizmát adnak; – aztán azt
 3 II    |       fehérszemély volt, gödrös, piros orcával, fitos orrocskával,
 4 III   |     szeméről, parányi, gömbölyű, piros ajkait alig nyitotta fel,
 5 IV    |        lett, megfestette zöld és piros színre, s aztán ekként bocsátotta
 6 VI    |         a szokás, hogy a húsvéti piros tojásokat minden ember a
 7 VIII  |         kijött tőle. Másnak szép piros hajnal; a királynénak örök
 8 XIV   |   letörölte fehér ruhája ujjával piros arcáról a könny szántotta
 9 XIX   |           magas homlokán egy sor piros gyöngy vonult egyik halántéktul
10 XXXIII|         út végtül végig tarka és piros szőnyegekkel volt beterítve.~
11 XLI   |         melynek markolatja drága piros kláris, zafírkő pecsétnyomóval
12 XLI   |    kivett a csuhája zsebéből egy piros selyemerszényt, melynek
13 XLI   | királyhoz, akik városuk kulcsait piros bársonyvánkoson hozták eléje.~
14 XLII  |    Domború, jól táplált termetű, piros ábrázatú plébánosokkal szokott
15 XLIV  |         A királyleány nyolclovas piros hintón utazott, a főudvarmesternője,
16 XLVI  |          az arca. És aztán ilyen piros is maradt az egész ebéd
17 L     |      kosarkát hozott, tele friss piros cseresnyével.~– Most szedettem