Fezejet

  1 I      |             tudsz a betűkhöz! Olvasd el, ki fekszik itt? – mond
  2 I      |            semmitől, még ma nem vész el semmi a zsákmányból, amit
  3 I      |    bejelentve nála, akit előbb fogad el, mint téged.~– Ezt a kardot
  4 I      |              ha volna ember, aki ezt el tudná olvasni!~– Vagyok
  5 I      |           neveket. Sohasem felejtett el közülük egyet is.~Az alakjaikat
  6 I      |             nikápolyi csatában esett el.~S azzal átnyújtá a királynak
  7 I      |      veszhetnek össze, mert nem érik el egymást. De lengyelül kérdezve,
  8 I      |       királyleány elé, s annak mondá el a leánykérő ajánlatát, odakínálva
  9 I      |             parancsolt: „Kergessétek el innen ezt az ördöngöst!”
 10 I      |               hát mármost csak hordd el az irhát!~S azzal a nádor
 11 I      |          taszította.~Így bocsátották el a zsákmányhozót.~(A históriaíró
 12 I      |           királyné haragosan kergeti el a színe elől, s a nádorispán
 13 I      |              azt mondja neki: „Hordd el az irhát!” Legalább az urának
 14 I      |               A hideg harag foglalta el egész lelkét. – Utálatot
 15 I      |             róla, hogy hová dugjalak el.~Azzal csendesen ballagott
 16 II     |          következett volna – az urak el levén látva – a közrendűek
 17 II     |           őrizz! – monda a püspök.~– El kell égetni! – kiálták a
 18 II     |        ekkora” már, s nem felejtette el, amit az apja mondott.~–
 19 II     |           Már attul nehezen szakadok el. – Kedves jó kardom! Hányszor
 20 II     |             hatalmas vetélytárs múlt el a világból. A legjogosabb
 21 II     |             kegyelmes uram.~– Fogadd el a kínálást. Előttem a bocskoros
 22 II     |              az anyámat, hogy vigyen el magával Scardonába a keresztapámhoz,
 23 II     |              befognia a számat, hogy el ne kiáltsam magamat: „Jó
 24 II     |              olaszul volt, de nagyon el voltam keseredve amiatt,
 25 II     |          Valami nagy keserűség fogta el a torkomat; sírva fakadtam.
 26 II     |         talán még annál is jobban.~– El is várom tőled. És most
 27 II     |             pedig az rá, hogy „Vegye el, ami van!”~Hát ezúttal mind
 28 II     |         fogta a kilincset, úgy állta el az útját, s azt kérdezé
 29 II     |       egyedül volt: a többi frajokat el tudta másfelé dirigálni.
 30 II     |        királyleányt nem azért veszik el, hogy asszony legyen belőle.
 31 II     |               s aki ilyen alkalommal el nem marad: a sok kápsáló
 32 II     |               s hangos zokogás fogta el.~Az urak felugráltak az
 33 II     |            bennünket, de nem mentünk el. Majd fizetjük a markális
 34 II     |             hogy „Nem attól kárhozik el az embernek fia, ami a száján
 35 II     |        Azonban a legnagyobb lárma is el szokott múlni magától: a
 36 II     |             az orráért.~György aztán el is hagyta a termet, s többet
 37 II     |              Hát akkor mért tagadtad el, hogy tudod ezt?~– Azért,
 38 II     |           ugyan vigyáznom kell, hogy el ne áruljak valamit, ami
 39 IV     |            ugyanazon rendben hagyták el a kápolnát.~Akkor odajött
 40 IV     |       gyönyörűség volt. A rossz álom el volt űzve.~– Surge! (kelj
 41 IV     |              nagyon olcsón adogatták el a parasztoknak egész frissiben:
 42 IV     |          alakú, rendkívüli ízű, soha el nem romló „ostyepkákon”. –
 43 V      |          király Magyarország trónját el ne foglalhassa. Ennek visszatorlásául
 44 V      |         káptalanban. De az meg éppen el volt zárva a pálosok előtt.~
 45 V      |        bámult a semmibe, néha órákig el szokott így mélázni, lelkének
 46 V      |          hogy egy pater nostert mond el magában. Fráter György együtt
 47 V      |         végmondatot egyszerre mondák el fennhangon mind a ketten: „
 48 V      |            görbedni, mikor a madarat el akarja kapni, mint ahogy
 49 V      |              miniomot és ultramarint el kell fogyasztani, amíg ezeket
 50 VI     |             adománylevele volt az. – El kellett azt dugnia a csuhája
 51 VI     |            egyszerű barátcsuha belül el volt látva számos rejtekkel,
 52 VI     |            az arcvonásain sem árulta el az örömöt, mely a testvérek
 53 VI     |              már a lemásolások célja el lévén érve, egészen a saját
 54 VI     |             tenni.~A király sem jött el többet a Corvin könyvtárba,
 55 VI     |        lengyel király, Zsigmond jött el érte, s fényes menyegzőjét
 56 VI     |            rendetlenségeket követtek el, sőt amit elolvasott, azt
 57 VI     |       kürtösök és sípfúvók foglaltak el. A kút mögött egész erdeje
 58 VI     |           főpap ajkain mosoly vonult el. Őt nem hozta zavarba a
 59 VI     |          jövendőt, mért takartad azt el énelőlem? Nekem adtad az
 60 VI     |           fehér vasárnapon fogyasztá el.~A várpalota ajtajátul kezdve
 61 VI     |             Az én szellemem nem hagy el engem. Mindennap Krisztus
 62 VI     |              megökleli őt. Ne rontsd el az én sötétségemet, amelyben
 63 VI     |     rettenetes beszéd után.~Így múlt el az egész Szent Iván hava,
 64 VI     |              álomlátásaiddal. Meséld el azokat a vakoknak, akik
 65 VI     |            Már ekkor Bizáncig hatolt el rémálmodozásiban.~Apostolok
 66 VI     |             forró csókjaival halmozá el az Üdvözítő átszegezett
 67 VII    |       emlékezőtehetség veszett volna el nála talán a hosszú börtönlakás
 68 VII    |     rémdolgokat ő maga követte volna el. Amint pedig harmadszor
 69 VII    |          Azért, hogy nem én követtem el mindama szörnytetteket,
 70 VII    |        nemcsak a te sorsodat fordítá el; hanem rendünknek is meghozta
 71 VIII   |           poharazás után. Ne rontsuk el vele a vacsorát.~– Azt már
 72 VIII   |       Ferdinánd főhercegnek, s ha az el nem venné, nőül veszi maga
 73 VIII   |             Hozzánk még nem érkezett el a híre.~– Szegény Dobzse
 74 VIII   |              hogy a holt királyt még el is kellene temetni. Azt
 75 VIII   |           özvegyét nőül vette.~– Már el is temette, a Hunyadiak
 76 VIII   |         erkölcsök példáját, a király el tudta taszítani magátul!
 77 VIII   |             új menyasszonyt jegyzett el magának, a szépséges Sforza
 78 VIII   |          gyónás titka szent. Azt pap el nem árulhatja. Egy sem fogja
 79 VIII   |            esküdhöz híven nem árulsz el belőle egy jottát sem; egy
 80 VIII   |              látták benne. Már Budán el akarták fogni; de onnan
 81 VIII   |           hogy holttestét szállítsam el Krakkóba, királyi férjéhez,
 82 VIII   |       királyi férjéhez, ott temessék el a Jagellók királyi sírboltjában.~–
 83 IX     |        feleségül. Ez az út a trónhoz el lett zárva előle. – Más
 84 IX     |             legnagyobb hibát követte el akkor, amidőn a lengyel
 85 IX     |        püspökséget, s Borbála veszté el a trónt. A trónt és a násznyoszolyát.
 86 IX     |           egy olasz szépség foglalta el: Sforza Bona. Zsigmond király
 87 IX     |         elárulta, hogy miért hagyják el az asszonyok azt a termet,
 88 IX     |              csak az ő Urának mondja el.~Erre a hölgy kétszer hallatott
 89 IX     |           amiket egyik a kettő közül el nem követett! Mentül több
 90 IX     |        Györgynek megtudni?~Olyan jól el volt már temetve emlékében
 91 IX     |              templomában temettessék el, királyi pompával, a Jagellók
 92 X      |    emberszóló mendemondákat, darálta el a meghalt királyné elleni
 93 X      |           őrültségi rohamban követte el, amidőn nem tudta, mit cselekszik,
 94 X      |            javára és üdvére követett el. Ily esetben az önmagát
 95 X      |           csak a házasság takarhatta el – az is keservesen –, s
 96 X      |  kristálylapja alatt, az választotta el a két nemzetet, hogy fegyverrel
 97 X      |             illő pompával takarítsák el; ravatala a királyi vár
 98 X      |             térdepelni és imádkozni. El volt rendelve, hogy egy
 99 XI     |       koporsóját virágokkal áraszták el, azok szalmakoszorúkat és
100 XIII   |               hogy a vendégnőt lássa el mindennel, amire szüksége
101 XIII   |           liktáriumot, akkor kezdett el a jó asszonyság hozzáfogni
102 XIII   |           lettem, rövid idő múlva.~– El is hozta a leveledet az
103 XIII   |            hogy útközben a bojnyikok el ne tőkitsék, de a levélben
104 XIII   |       pogányokkal harcolt, úgy esett el. Azt akarja az öreg, hogy
105 XIII   |              hajjal, s aztán danolja el azt a nótát, hogy:~„Nem
106 XIII   |   menyecskémet. „~Az öreg asszonyság el is danolta azt a tréfás
107 XIII   |            udvarra, hogy ott fogadja el. Meg volt törve az öregnek
108 XIII   |               hát seperd össze, tedd el. Jó lesz neked majd móringra,
109 XIII   |               hogy együtt temessenek el mind a kettőnket.~– Hagyd
110 XIII   |            mind a kettőnket.~– Hagyd el ezt a szomorú gondolatot,
111 XIII   |           Györgynek a kezét, s aztán el sem ereszté.~– Látod, hová
112 XIII   |        Megállj, fiam. Nem bocsátalak el. Fél kezem már a koporsófödél
113 XIII   |   ragadhatlak meg, mégsem bocsátalak el. Aki pap, az nem él. Az
114 XIII   |         lakodalma napját nem cseréli el az érsek installációjával.
115 XIII   |           fogom tenni, hogy azt soha el nem felejti semmi nemzedék,
116 XIII   |              is azért nem temettetém el, mert nem volt hozzá való
117 XIV    |              magyar hegedős foglalta el a vendégasztal előtt levő
118 XIV    |              sógorkának.~Ezzel aztán el lett űzve a varázslat.~Hát
119 XIV    |            vele jött férj. Ő kezdett el a felesége helyett sírni,
120 XIV    |           számára. Erővel tuszkoltam el a háztól. De azt nem mondta
121 XIV    |            háztól. De azt nem mondta el, ugye, hogy kénytelen voltam
122 XIV    |    felterítve. Az asztalfőt foglalta el a püspök, mellette az apátúr
123 XIV    |             kapitány beszélt.~– Nézd el csak, főtisztelendő apátúr
124 XIV    |     ismeretlen nyelven, nem mulasztá el aközben egymásnak az egészségére
125 XIV    |               ahonnan a seregélyeket el kell riogatni a kerepelővel?
126 XIV    |       kolostorodba: azt mondom, vidd el magaddal inkább Borbálát.
127 XIV    |         szívszakadva zokogni.~– Vígy el engem innen magaddal! Légy
128 XIV    |        Gondoskodom felőled. Nem hágy el az Isten!~– Ha te elhagysz,
129 XIV    |         gyászoló tömeg közül.~– Hadd el már, te hájduda, a gyatra
130 XV     |             a nemzetet; azt jegyezte el magának, azt akarta meghódítani,
131 XV     |         király konyháját „is” lássák el a szükségessel. Törvény
132 XV     |      bizalmas barátja? Hogyan hagyta el apai örökét, mely családja
133 XV     |        egyiknek úgy, mint a másiknak el kell előtte múlni, míg magában
134 XVI    |            Mária még gyermek korában el volt vele jegyezve; azt
135 XVI    |     idehozott, azoknak a fejeit mind el lehetne adni darabonkint
136 XVI    |                Hát a főurak, főpapok el tudják ezt tűrni?~– Van
137 XVI    |          megvédelmezni, imhol: tegye el a kulcsait legalább. A nyitott
138 XVII   |   huszitáknál.~– Elég volt! Hallgass el! – kiálta a szavába Szathmáry
139 XVII   |            tudsz, az apátság határát el ne hagyd. Most pedig ülj
140 XVII   |              ő egynehányt azok közül el fog vinni Belgrád várába
141 XVII   |         székére, hogy hallgasson már el.~A két egymás mellett ülő
142 XVIII  |          ellenséget, s ott hullottak el egytől egyig harcolva, mint
143 XVIII  |             a Dunán a török armádia.~El is hozták a számukra a Budán
144 XVIII  |              és Sulyok nem juthattak el Belgrádba; lőpor, lövészek
145 XVIII  |              sebekkel tetézve fogták el, úgy vitték a szultán elé,
146 XVIII  |                 Ezen a napon veszett el Magyarországnak és a kereszténységnek
147 XVIII  |     Szerencsés Imrére; az nem küldte el a pénzt; a kincstárnok ellenben
148 XVIII  |             csávába.~A király nagyon el volt keseredve; a lelki
149 XIX    |              hogy a legyeket ügyesen el tudta kapkodni. A királynénak
150 XIX    |              A szökevény apród lopta el a cifra babát. A Rákosra
151 XIX    |           csákója vesztével eblábolt el a dühbe jött nemesség közül,
152 XIX    |          ájtatos hangulatra vezetni.~El is mentek; de a prímásnak
153 XIX    |             ki a dolga. Alig kezdett el beszélni, minden oldalról
154 XIX    |          királynak, amíg a németeket el nem bocsátja az udvarából,
155 XIX    |             s a nádort meg a prímást el nem kergeti a hivatalaikból.~
156 XIX    |            eddig, a király távolítsa el mindazokat a kormánytanácsból,
157 XIX    |            férfit. A prímástól vegye el a kancellári pecsétnyomót.
158 XIX    |              inte, hogy hallgassanak el, még több mondanivalója
159 XIX    |         német udvaroncokat távolítsa el a királyné udvarából; a
160 XIX    |          Bálint, Héderváry vesztette el Belgrádot. De mind a kettő „
161 XIX    |            az kapjon jutalmat. Vegye el a király a híveitől az Ujlaky
162 XIX    |        Ravaszkodás tőle! Azért bújik el, hogy ne keressék benne
163 XIX    |              leghatalmasabb párthíve el legyen jó messzire távolítva
164 XIX    |             dühöngött Báthory. – Rég el kellett volna azt az embert
165 XX     |             követekkel együtt indult el a hatvani országgyűlésre;
166 XX     |         fogja megfizetni senki. – Ti el fogjátok rendelni a táborhelyeket;
167 XX     |        igazságtalan dolgot követtünk el a török követtel, s mi ajánlanók
168 XX     |     veszedelem; tömérdek a vád, amit el kellett mondani. Minden
169 XX     |             pecsenye.~Hol is hagytuk el a tanácskozást? (Ötpercnyi
170 XX     |               bírái által ítéltessék el. Valami háromszáz nemes,
171 XX     |       nemesség éljenrivallása nyomta el a szavát.~A király szomorú
172 XX     |           nehéz törvényeknek fogadta el a hatvani ősgyűlés.~S mindez
173 XX     |      veretett (miután már megvan, és el nem emészthető), igyekezzék
174 XX     |         kihirdetése nehány óra alatt el lett határozva a hatvani
175 XXI    |      ökörsütés a szankció. Ez maradt el.~Hát látott már valaki nádorválasztást
176 XXI    |   páncélkovácsnál. Egyszerre készült el mind a kettő; egész családi
177 XXI    |          kipróbált hadvezérét veszté el a király a legválságosabb
178 XXI    |              a királyt, hogy fogadja el a lemondását a nádori méltóságról,
179 XXI    |                 Menjen haza, s várja el a rendek határozatát.~Verbőczy
180 XXI    |             az elsőbbeket pusztítják el, a közönségben tesznek kárt,
181 XXII   |              harmincöt esztendő múlt el. Aki azóta férfi lett, nem
182 XXII   |           védték a végvárakat, s ott el is fogyának az ostromokban.
183 XXII   |        egyszer azt izeni, Mindnyájan el fogunk menni.” – Régi nóta
184 XXII   |              A határ védelmezése már el volt mulasztva, egyik végvár
185 XXII   |          végvár a másik után veszett el; de senki sem mozdult, azt
186 XXII   |              ez elhatározásáról; még el lehet fordítani az országról
187 XXII   |             egymás között.~„Kergesse el a király maga mellől a léha
188 XXII   |            olasz pattantyúsok látják el, akiket fogolyképpen kényszerítenek
189 XXII   |           királynak:~„Mármost küldje el felséged Brodaricsot, ha
190 XXII   |          előtt ugyanezen napon esett el Belgrád.~Ez még csak intés
191 XXII   |              magas dombokat foglalja el a magyar deréksereg, ahonnan
192 XXII   |         szerepelni. Ezt sem fogadták el. Ki talál sülni a kegyes
193 XXII   |     támasztani. Végre azt határozták el, hogy ezer vértes vitézt
194 XXII   |              utószakaszban helyezték el, ott voltak az esztergomi
195 XXII   |           eléje? Miért nem foglalták el a halmokat, melyek köztük
196 XXII   |             okvetlenül futássá fajul el, s akkor a támadó fél ezt
197 XXII   |         puskái még egyszer dördültek el a felbomlott magyar hadseregre.
198 XXIII  |              helyett vérontást követ el, a honszeretet, a nemes
199 XXIII  |           tekintet a királyné arcán. El merte hozzá küldeni először
200 XXIII  |         aztán kapott sebében vérzett el – mert az megfoghatatlan,
201 XXIII  |             János király nem szívelé el. Haragjában kiküldé az elpártolt
202 XXIV   |          történetének menthetetlenül el volt veszve.~Az Ausztriából
203 XXIV   |             Terád bízom, hogy rejtsd el a kolostorod pincéiben a
204 XXIV   |              A kincseket nem rejtjük el, hanem haszonra fordítjuk.
205 XXV    |            élelmet, vár nem láttatik el, pénz a nagy hazafi zsebében
206 XXV    |               hogy mi módon vegyenek el valamit az átellenesük tányérjábul.~
207 XXV    |  felzsákmányolta magát, hogy nem bír el többet a lova, akkor hazamegy
208 XXV    |             fehér asztalnál vadított el magától.~Így volt Török
209 XXV    |          ütközetbül, s emiatt veszté el a király a csatát.~Szintén
210 XXVI   |             paroládat, hogy közülünk el nem szököl magadat hadifogolynak
211 XXVI   |         nádak, erek!” arra futhatunk el, amerre akarunk.~Bodó Ferencnek
212 XXVI   |          öreg gazda. – Midet hagytad el?~– Azon búslakodom, hogy
213 XXVI   |       ellenségemnek, hogy nem szököm el a táborábul; hitemet adtam
214 XXVII  |             ütközet után nem veszett el Lajos király a Csele patakba
215 XXVII  |             Tehát az érsek sem esett el a török ágyúgolyóktul; az
216 XXVII  |           Beste lélek! Te vesztetted el Magyarországot! Te fosztottad
217 XXVII  |             ellen, hogy ott temessék el; azt követelte, hogy adják
218 XXVII  |       krakkói sírboltba takaríttassa el lengyel őseihez; de Zápolya
219 XXVIII |          nyolc hónapot tarisznyázott el János király Tarnov várában.~
220 XXVIII |             akinél a legszebb idejét el szokta tölteni; de Lengyelországban
221 XXVIII |             királytól, hogy bocsássa el őket a czenstochovai apátságba,
222 XXVIII |           hat, György káplán temette el őket egyenkint. – Csak a
223 XXIX   |          utat, s ostrommal foglalták el Olomoch városát (melyet
224 XXIX   |            idén.~Ezt a levelet vitte el a futár a szász fejedelemhez.~
225 XXIX   |            meg őket, hogyan foglalja el, s ha meghal, kire hagyja
226 XXIX   |      biztatásaival sohasem foglaljuk el Magyarországot.~– Hát kire
227 XXX    |     egyesíteni; egyikkel sem rontani el végképpen a dolgot, s aközben
228 XXX    |  zászlószalagjukat. Előttem vonultak el, engem üdvözöltek, mint
229 XXX    |              e pénzt nem úgy fogadom el a királyom részére, mint
230 XXXI   |             győztes megölőjét küldte el követül Ferdinánd Szolimánhoz.~
231 XXXII  |             és Czibak Imre egymástul el voltak zárva.~Bevenni az
232 XXXII  |     tekervényes utat mély árok zárta el a kapunál, s ahhoz egy felvonóhíd
233 XXXII  |       Balikától s az ő martalócaitól el kell szenvedniök. Se marha,
234 XXXII  |            Balikáék számára készítse el az Úr vacsoráját, mert ők
235 XXXII  |     kenetteljes hangon mondá:~– Menj el már békével, Balika, e helyről.
236 XXXII  |          közé.~Ilyen szépen foglalta el Fráter György Báthory István
237 XXXII  |             és templomoknak, akiktől el lettek rabolva; a fogoly
238 XXXIII |            ahol sátort ütének, mondá el a vele jötteknek, hogy egyenesen
239 XXXIII |              A király nem titkolhatá el bámulatát ez elbűvölő pompa
240 XXXIII |        nagyúr színe előtt. Egy kutya el meri ugatni magát a szentek
241 XXXIII |           környezőinek, hogy hagyják el a sátort valamennyien, Mind
242 XXXIII |        vendégeikkel, karöltve vezeté el a királyt az istállóiba,
243 XXXIV  |              hogy e napon fordította el Coriolánnak az anyja társnőivel
244 XXXIV  |         legválságosabb időben hagyta el János királyt, átpártolva
245 XXXIV  |           Hanem azért mégsem fogadta el Nádasdynak a kapitulációját.
246 XXXIV  |            te vissza Budára, és várd el, amíg a szultán megszállja
247 XXXIV  |             felajánlott kapitulációt el nem fogadni s a nyitott
248 XXXV   |             meg, mi az, és távolítsa el onnan.~Az étekfogó bebújt
249 XXXV   |             nem vezérük többé! Tehát el kellett őket bocsátani.~
250 XXXVI  |          rövid időn mindjárt azonnal el lesz foglalva Bécsnek városa.”~
251 XXXVI  |    aranyozott háromlábúra helyezteté el a koronát, s azután karon
252 XXXVI  |        melyeket kincstárukból hoztak el, s felajánlák azokat a szultánnak,
253 XXXVIII|             Budára segélyére. Czibak el is jött, de csak a hajdúit
254 XXXVIII|              hogy rögtön szétrepedt. El kellett csapni. Golyójuk
255 XXXVIII|         hiábavalóskodással töltöttek el heteket, hónapokat.~Eközben
256 XXXVIII|        Györggyel észrevétlenül hagyá el a várnagy szobáját, s aztán
257 XXXVIII|    jelenvoltaknak, hogy semmit abból el ne mondjanak, amit Kristóf
258 XXXVIII|        meztelen dicsőségében kábítja el az ellenséget. Ördögi harcmód
259 XXXVIII|            lágybélű spanyolok ellen: el is űzte ezeket a falról.~
260 XXXIX  |            egyik kapitánya volt, míg el nem pártolt Ferdinándhoz:
261 XL     |         Minden ember megvehető; csak el kell találni az árát. Még
262 XL     |          magad. Az az egy majd aztán el fog bánni a többivel, s
263 XL     |            hogy mármost csak intézze el az egész dolgot az illető
264 XL     |           tolmács törökül mondja azt el.~Fráter György azon kezdé,
265 XL     |          aranyos papokért hagytam én el a keresztény vallást.~–
266 XL     |           egy kengyelfutót bocsátasz el lepecsételt levéllel Sztambulba,
267 XL     |             rút átkozódások üldöztek el hazám földjéről engem. A
268 XL     |        öntsön belénk. Pattogó szóval el nem verjük az ellenséget.
269 XL     |             urak között pedig nagyon el volt már terjedve a protestantizmus:
270 XL     |          azonban János király kezdte el ásatni, és Isten megengedte
271 XL     |     beledobták.~A corpus delicti hát el lett volna takarítva.~De
272 XL     |          Kisül, hogy Enyeden veszett el. Akkor nagy baj éri nemcsak
273 XL     |        szultán oly dologra határozta el magát, mely az egész világot
274 XL     |              arany kis helyet foglal el.~Mikor Budára megérkezének,
275 XL     |        Fráter Györgyöt, amit a barát el is fogadott.~Volt tehát
276 XL     |            erélyesen. Rövid időn úgy el volt látva a királyi vár
277 XL     |  gazdálkodásért. Nagyobb dolgokat is el kellett tűrni a királynak
278 XL     |                Hát mármost mondjátok el ti is, hogy hát ti mit fundáltatok
279 XL     |              királyostul együtt mind el nem fogja. Mesének vettem,
280 XL     |             ezt nem karddal végezzük el. Mi, olaszok, nem nyúlunk
281 XL     |         Ferdinánd számára. Ezt vigye el neki, szíves izenetem mellett.
282 XL     |           Bécsbe vitte, ott rejtette el.~(Fráter György sejtett
283 XL     |       jelenlétét, haragosan távozott el a teremből. Gritti utánakiálta
284 XL     |              emberi számítás szerint el volt döntve a világrész
285 XL     |            Kőszeg ostromát, s olvasd el végig! – Feléledsz benne.”~
286 XL     |          márványfehéren, halottan.~– El innen! – ordítá a szultán,
287 XL     |             kirohanva a sátorából. – El ez átkozott országból! –
288 XL     |             a Fertő mocsaraiba ásták el. – Vége volt a hadjáratnak.~
289 XL     |         spanyol ezredeiket helyezték el benne védőseregül. Azok
290 XL     |            fog rájuk támadni, vágják el a törökök visszavonulási
291 XL     |              már pattantyússággal is el voltak látva.~Ekkor ismét
292 XL     |              Török Bálint nem veszté el a szívét.~– Csak hadd legyenek
293 XL     |              török had dereka vonult el előttük, akkor egyszerre
294 XL     |            azt a németektül rabolták el. – S ebben Kacziánernek
295 XL     |             hogy ők maguk induljanak el rabolni, ott, ahol zsákmányt
296 XL     |        Ártándyt a törvényszék ítélte el. Aktáikat leteszem fölséged
297 XL     |           azt a négy levelet olvassa el belőlük, amelyeket Ártándy
298 XL     |            csak egy levelet olvasott el, attól is könnybe lábadt
299 XL     |        felső-vidéki főuraktól semmit el ne vegyenek, hát (ahogy
300 XL     |         tehát ostrommal foglalta azt el. Ezért a kormányzó maga
301 XL     |     kormányzó haragját; majd maga is el fog következni.~Dóczy János
302 XL     |             menjenek eléje, s fogják el útközben.~Süketes éjszakán
303 XL     |         Grittivel. Memhet bég mondta el törökül az ajánlataikat,
304 XL     |          hogy csak egy étekfogást is el nem hagyott menni, hogy
305 XL     |              rá Kun Gothárd. – Innen el nem viszi az irháját többet
306 XL     |           ebben az országban, olvasd el ezt a levelét, amelyet Laszkó
307 XL     |        melyet Kristóf diáktól vettek el Nagy-Enyeden.~A király elszörnyedt
308 XL     |             mondom.~– No, hát menjen el mindenitek a maga Istenéhez,
309 XLI    |            sors milyen gyorsan bánik el az emberekkel – mondá a
310 XLI    |              kérni, hogy azt fogadja el: „Martinuzzi Utyessenovics
311 XLI    |               hát csak röviden mondd el, Keresy, hogy végezted el
312 XLI    |            el, Keresy, hogy végezted el a rád bízottakat?~– Tökéletesen
313 XLI    |            jeles kalpagokat. Azonnal el is jött velem, s az egyik
314 XLI    |              még most” nem mondhatom el; a másikat pedig „sohasem”;
315 XLI    |          székbe.~– Még nem foglaltam el azt; leszállíthatsz belőle.~–
316 XLI    |               láncra veret, így küld el Sztambulba.~– Hahaha! –
317 XLI    |              Györgynek, hogy ő lopta el a Dobó Ferenc uram által
318 XLI    |   bőriszákban.~Olyan pénz, amely már el volt veszve, s megkerültéről
319 XLI    |      eltévedt küldeménye: csak vigye el a püspök a kincseket, a
320 XLI    |             az üres hordókba rejteté el, melyek az ő számlájára
321 XLI    |         püspök és a korlátnok hagyta el; a király az asztalfőn,
322 XLI    |         nélkül pedig nem ereszthetek el útra ilyen illusztris vendégeket.~
323 XLI    |     Tarnovszkytól?~– Csakhogy én már el is hoztam a Zápolya-kincseket
324 XLI    |             zálogodat, s nem fogadta el a válságot. Azt mondá, saját
325 XLI    |     megneheztelni? Nem rontja-e majd el a házasságomat Izabellánál?~–
326 XLI    |           ideális aráról. – A király el volt ragadtatva.~– Hogy
327 XLI    |          Ferdinánd király ismerjenek el tégedet az általad bírt
328 XLI    |         meggyilkoltatása miatt. Űzze el Szolimán a lázadó Zápolyát
329 XLI    |           vagy ami még jobb, fogassa el, zárassa a Jedikulába; vagy
330 XLI    |             nélkül bocsátottad volna el színed elől.~– No, igen.
331 XLI    |              kolostorában szállásolá el magát. Onnan izent fel a
332 XLI    |             a tisztességet, kísérjék el a tiszai révig. Arra is
333 XLI    |             egész Késmárkig kísérjék el. Ezt már nem szívesen, de
334 XLI    |           török követ –; s nem törne el a kezed, ha azt az arcodhoz
335 XLI    |             színe elé. Addig foglald el a követek számára rendeltetett
336 XLI    |         okozóját, annak a fejét vidd el Sztambulba.~– Jól tudsz
337 XLI    |          János király nem titkolhatá el az aggodalmát, hogy ez az
338 XLI    |      renegátot Medgyesben, én fogtam el, a trónusából kihúzva, én
339 XLI    |             Kun Gothárd, s nem bújik el a borzlyukba, ha keresik.
340 XLI    |              tűzzel-vassal pusztítja el a tartományaidat; nyomorult
341 XLI    |       magadat láncra verve hurcoltat el Sztambulba, s ott fejeztet
342 XLI    |            arc, mely semmi indulatot el nem árul.~– Légy üdvöz –
343 XLI    |           Kun Gothárd kapitány fogta el, és az is végezteté ki Gritti
344 XLI    |             aki árulást nem követhet el.~– Nem is árulásképpen tudatta
345 XLI    |        egyszer borozás közben mondta el mámoros fővel; leveled így
346 XLI    |         leveled így szólt: „Bánjatok el a renegáttal érdeme szerint,
347 XLI    |         lakolni kell. Ha te vállalod el a bűnt, a te fejed hull
348 XLI    |              magasban ülő nagy ember el van készülve. Basák, helytartók
349 XLI    |          arcán különös mosoly vonult el.~– Tehát Ibrahim basa, a
350 XLI    |           elé állíták. Nem tagadhatá el bűnös voltát. A dívántanács,
351 XLI    |           kard által.”~– Most foglak el a hazugságon! A padisah
352 XLI    |              megvigasztalva távozott el.”~Junisz bég most már hinni
353 XLI    |               s csak egy ember esett el benne: a nagyvezér, Ibrahim.~
354 XLII   |       ecclesiasticis. De nem fogadom el Fráter Györgyét: a mostani
355 XLII   |            ember volt. Sohasem tűrte el a megbántást; bizonyítja
356 XLII   |              ő már harcot. Nem tűrte el azt a megszégyenítést. Sietett
357 XLII   |              levelét, hogy takarítsa el.~– Van-e kendteknél a templomajtót
358 XLII   |        harang az élőket, nem siratta el a halottakat, nem törte
359 XLII   |          Spiritus” melódiáját kezdte el játszani, s fenn a karban
360 XLII   |           kérkedő hánykódással mondá el a nagyszabású intézkedéseit,
361 XLII   |         hadmívelet vezetésére. Sokat el kellett tőle tűrni. Tehát
362 XLIII  |           Végre Károly császár dönté el az alkudozást azzal a szóval,
363 XLIII  |            didergés között mondogatá el apródonkint a magával hozott
364 XLIII  |         Magyarországon, ha a császár el akarja foglalni az ország
365 XLIII  |            Ferdinánd király teljesen el van szánva e békekötést
366 XLIII  |              serege volt, de az mind el volt foglalva a német hitszakadárok
367 XLIII  |         zúdította volna. Ezért tűrte el nagy békében János király
368 XLIII  |          rehabilitált király kezéből el is fogadott. – Egy esztendő
369 XLIII  |           királynak ezt is csendesen el kellett tűrni. Fogva volt
370 XLIII  |       királyt láncra verve hurcolják el Sztambulba, s gyalázatos
371 XLIII  |           Pro forma egy-egy tarackot el is süttet a falak ellen,
372 XLIII  |           járhatók lesznek, indítsam el őfelségéhez, a szultánhoz
373 XLIII  |               hogy „dobró”.~Ez pedig el lett érve ezúttal Decebál
374 XLIII  |             is félpapucsban menekült el a nagy hajcihőből.~Olyan
375 XLIII  |            Nagy öröm közt dicsekedék el e diadallal János király
376 XLIII  |         előtt minden más tekintetnek el kellett enyészni.~Úgy lett
377 XLIII  |             utazó katlanában készíti el a piláfot, és senkinek ahhoz
378 XLIII  |            újbort, s akkor kezdődött el az ivás.~Mikor éppen az
379 XLIII  |              kemény léptekkel hagyta el az ebédlőtermet.~Junisz
380 XLIII  |        leszek, tetőled kérem kölcsön el a hegedűdet, mert az ugyan
381 XLIII  |              óhajtják, hogy foglalja el a helyét az asztalnál, addig
382 XLIII  |         Fráter Györgyöt, azzal járta el a kállai kettőst. – Mikor
383 XLIV   | kikönyörögtetni a szultántól a fiát; el is ment Sztambulba Ferdinánd
384 XLIV   |              amit még ma sem hagytak el).~Ha Zápolyát „Katalin vajdának”
385 XLIV   |         Pekry Lőrincet ezért záratta el örök börtönbe. Márpedig
386 XLIV   |               hanem hogy mennyit bír el?~(Ez tendenciózus egy frázis!)~
387 XLIV   |       lakhatóvá alakított. (Csúnyául el volt hanyagolva a török
388 XLIV   |             remetevölgynek” nevezték el. – Ezt kereste fel Fráter
389 XLIV   |     természetünknél fogva is (ez már el van ismerve) az erényességre
390 XLV    |  asszonyostul, udvarostul, s hagyjam el a várost?~– Azt.~– De édes
391 XLV    |      fölségednek, hogy itt temetteté el a szerencsétlen II. Lajos
392 XLVI   |           competens fórumnak ismerek el: ahogy ebben fölséged maga
393 XLVI   |              amiket sohasem követtek el, magukra vallottak gonosz
394 XLVI   |       dietetikai utasításokkal látja el a hozzá folyamodó asszonyt;
395 XLVI   |        ijedjen: rossz híreket előtte el ne mondjanak. Magad pedig
396 XLVI   |           egyéb arcfintorgatót, hogy el ne bámulja magát rajtuk.~–
397 XLVI   |          mert fölséged maga rendelte el, hogy azt a várat, melyet
398 XLVI   |         melyet Majláth vajda kezdett el építtetni, én foglaljam
399 XLVI   |              építtetni, én foglaljam el.~– Te tanácsoltad.~– Okom
400 XLVI   | feltámasztották ellened. Íme, olvasd el Bethlen Farkasnak a levelét,
401 XLVI   |             adófizető népeid vannak, el nem veszítetted. A szultán
402 XLVI   |              egy vaskesztyűs ököllel el lehet fojtani az egész tüzet;
403 XLVI   |       gyöngék; ha gyöngeséget árulsz el, akkor ők lesznek erősek.
404 XLVII  |         kocsijából a kerekeket, hogy el ne mehessen, s traktálta
405 XLVII  |            belül is pecséttel látják el, oly módon, hogy a szultán
406 XLVII  |           Ezzel a fortéllyal készíté el a költött levelet, aminek
407 XLVII  |            György dandárai foglalják el az erdélyi szoros utakat.
408 XLVII  |              hívott össze; az döntse el, hogy lehet-e Török Bálintnak
409 XLVIII |             király által, hogy vigye el e kincseket Sztambulba.
410 XLVIII |              a király nem is bocsátá el többé Fráter Györgyöt maga
411 XLVIII |             püspököt bízta meg, azok el is indulának.~Eközben a
412 XLVIII |             nagyjait.~– Ne hagyjátok el a feleségemet, a fiamat.
413 XLVIII |              s vaskoporsóba helyezék el. És mindennap összegyűlének
414 XLVIII |              akarta állni, már akkor el is temették Zápolyát Székesfehérvárott
415 XLIX   |         által azt a hírt terjeszteté el, hogy Izabella gyermeke
416 XLIX   |         várát, s kárpótlásul fogadja el Ferdinánd ajánlatát, a szepesi
417 XLIX   |             a királyné nem vesztette el az eszét, hogy a nyomorult
418 XLIX   |            Dunából föld alatti úton. El vannak itt látva egész esztendőre,
419 L      |         akármilyen ellenség foglalja el a várost, az okvetlenül
420 L      |             seregeikkel. Vácot hamar el is foglalták; de amint Pest
421 L      |          barátságos közmegegyezéssel el lett határozva.~Nagy lett
422 L      |       vállalta, hogy ezt az akadályt el fogja hárítani. No, hát
423 L      |         orgyilkosok módjára vállalta el ennek megszerzését; hanem
424 L      |            az arany hajtűjével kezdé el a fogát piszkálni. Ekkor
425 L      |           mondta azt, hogy a barátot el kell pusztítani: de Mineróna
426 L      |              szóró tarackokat. Ugyan el voltak látva minden ostromszerrel.~
427 L      |             nagy kudarccal kergetett el Buda alól.~Ezúttal Roggendorf
428 L      |    Roggendorf a Gellérthegyről kezdé el az ágyúztatást egyenesen
429 L      |       virágozni kezdtek, akkor kezdé el Roggendorf a faltörést,
430 L      |            sebekkel tetézve vitetett el katonái által.~Az ostrom
431 L      |             ostrom után hetek teltek el harc nélkül; úgy látszott,
432 L      |             már ekkor a visegrádi út el volt zárva előle. Csak Pest
433 LI     |           hogy a királynét és a fiát el kell vitetni Sztambulba,
434 LI     |              arcvonásával sem árulta el magát.~Szembeszállt azonban
435 LI     |          talapzatára, s onnan kiáltá el háromszor: „Allah! Allah!
436 LI     |              tréfás csellel foglalta el Buda várát Szolimán szultán.
437 LI     |             hogy komédiát játszatott el ott, ahol bizony tragédiát
438 LI     |           törökök a királyi várat is el akarták foglalni; de Izabellának
439 LI     |             vett a hátára, úgy osont el reggel a várból, s jól eltette
440 LI     |          mint meghódítónkat fogadtuk el.~A szultán kegyesen válaszolt
441 LI     |          várát nem magamnak foglalom el, hanem János királynak.
442 LI     |            dívántanács azt határozta el, hogy a János királyhoz
443 LI     |            balsorsa előtt. Költözzék el minden udvarával és kincseivel,
444 LI     |           János Zsigmondnak ismerjem el a fensőbbségét. Azontúl
445 LI     |      királyné nem állhatta meg, hogy el ne nevesse magát (ilyen
446 LI     |           felütött sátorokban tölték el az urak és hölgyek. Távol
447 LI     |          öltöztető frajját temetteté el és a felolvasó mesterét;
448 LI     |           vissza Bécsbe, és hozzátok el; de siessetek vele; mert
449 LI     |           mert ha késlekedtek, addig el találom foglalni mind a
450 LII    |          hevernek, most egy rohammal el lehet foglalni az erősséget;
451 LII    |            akik könnyűszerrel verték el a résről a törököket. Midőn
452 LII    |         dandár olyan dúlást követett el a visszavonuló birodalmi
453 LII    |       Perényi Péterre, hogy ő árulta el a birodalmi sereget a törököknek.~
454 LII    |          törököknek.~Mit árult volna el? Azt, hogy nyolcvanezer
455 LIII   |              s annak a falait kezdte el töretni háromszázhetvenöt
456 LIII   |       ostromot, s oly gyorsan vonult el Fehérvár alól, hogy az futásnak
457 LIII   |        Székesfehérvárra visszatérni; el volt vágva az útja: a Vértesbe
458 LIII   |              nagy vérontást követtek el: úgyhogy mind a két harcoló
459 LIII   |          azon volt, hogy drágán adja el az életét. Szolimán szultánnak
460 LIII   |            király koporsóját vitesse el a királyok közül, s temettesse
461 LIII   |         királyok közül, s temettesse el máshová.~Ekképpen ama keményszívű
462 LIV    |           Török János, a Bálint fia, el volt keseredve ellene atyjának
463 LIV    |             s Fráter Györgynek ugyan el volt készítve az útja a
464 LIV    |           Nem az országgyűlésre ment el; hanem a királynéhoz.~Izabella
465 LIV    |               Petrovich már nem fért el. Neki oda alant Mineróna
466 LIV    |             a táncot: együtt lejtvén el a szép palotást a kormányzóval.
467 LV     |            fájdalmaktól. Egyszer már el akart szökni fiastul Erdélyből,
468 LV     |           férj özvegye – így küldték el a szultánnak.~Ha ekkor János
469 LV     |           parancsolt. Nem ő rontotta el a Ferdinánddal való egyezkedést,
470 LV     |            Fráter Györgyöt pusztítsa el a világról!~Egyetlen igaz
471 LV     |          küldjék Sztambulba; ha élve el nem foghatják, a levágott
472 LV     |             beszélni, hogy távolítsa el a sok behívott ellenséget
473 LV     |           szerelem, mely célját soha el nem éri.~Mikor Fráter György
474 LV     |         Hunyadi János arcképe takart el; oda rejtőzék el vitéz Török
475 LV     |              takart el; oda rejtőzék el vitéz Török János.~Fráter
476 LV     |     gyászolta, ki ez évben költözött el ez árnyékvilágból.~Mikor
477 LV     |            és tatár hadakkal árassza el a Királyföldet? Ki küldött
478 LV     |        hadseregét a szultánnak verte el fegyverével.~És mégsem az
479 LVI    |          hármas halma.~Mind a kettőt el lehetett hinni.~És voltaképpen
480 LVI    |              véve, személyesen vitte el azokat Szászsebesre, átadva
481 LVI    |         Izabelláért és fiáért küldte el Fráter György. Úgy utazott
482 LVI    |            együtt csak azért távozik el Erdélyből, hogy a saját
483 LVI    |  Karánsebessel együtt, s nem fogadta el a munkácsvári cserét: azt
484 LVII   |      Gecsemáné-kertben. Ő nem futott el tőle; te elfuthatsz, itt
485 LVII   |          bíbornoki kalap nem csábítá el; hanem mikor a töviskoszorúról
486 LVII   |         tudósítást lóhalálában küldé el a francia király Sztambulba.
487 LVII   |      menyasszonyával.~– Hát ezt mind el fogja neked hinni a szultán,
488 LVII   |               Hogy Ferdinánd ezredei el is foglalták már Temesvárt,
489 LVIII  |         könnyhullatások között mondá el neki, hogy őrizze a fejét
490 LVIII  |             meg ő a barátot, s tegye el láb alól.~Ezalatt Szokolovics
491 LVIII  |            végre eljött az idő, hogy el kellett vetnie valamelyik
492 LVIII  |       megfizetve.~– Ezt hogy hazudod el a török szultánnak, meg
493 LVIII  |        ajánlá a társvezéreknek, hogy el kell fogadni Ulomán basa