Fezejet

 1 I    |        feltűzve.~– Látod ezt, ni?~– Látom. Paksaméta. De mi a kőnek
 2 III  |        lángol minden eremben. – Azt látom, ami nincs, s nem látom,
 3 III  |             látom, ami nincs, s nem látom, ami előttem áll. – Nem
 4 VI   |           mint eddig. Álmaimban ott látom magamat, amint Belgrádnál
 5 XXII |     Haraggal fakadt ki e szavakra:~„Látom, hogy mindenki az én fejem
 6 XXV  |         küldé a prímásnak:~„No, már látom, hogy kegyelmed is csakugyan
 7 XXV  |           Zápolyának: „Én pedig azt látom, hogy te csakugyan tót vagy;
 8 XXIX |            György Zápolyának. – Azt látom én, hogy mink Verbőczy uram
 9 XXXI | elvesztettem őfelsége bizalmát. Úgy látom, hogy kiestem a kegyéből.~–
10 XXXIV|             látod-e ezt a széket?~– Látom.~– Ülj bele e székbe, ahogy
11 XL   |           tudott mit felelni.~– Itt látom körülötted az ország főkapitányait
12 XLI  |            elől megszabadítja őket. Látom, a te ujjadon is ott van
13 L    |             az ítéletemet; most már látom, hogy helyes eszű ember
14 LI   |            nem tettem volna, s most látom, hogy farkasverembe estem!
15 LIV  |           férfi. Ott van a Júdás!~– Látom én azt, pedig nincsen itten. (
16 LVII |       magyar hazámfia.~Tehát ha azt látom, hogy Ferdinánd király az