Fezejet

 1 I    | bibliotékáját!”~– A bibliotékáját? Jaj, fiam! Aki oda belép, még
 2 I    |    minálunk odahaza így szokták.~– Jaj, de nagy bolondot tettél!
 3 II   |        Martinuzzi Utyessenovics…~– Jaj, ne azt a hosszút mondja,
 4 II   |         szeretem, hogy „György”.~– Jaj, akkor énnekem mindig „Gyöngyöm”-
 5 II   |            Tán éppen lovas katona? Jaj, ne mondja! Mert mindjárt
 6 II   |        szava az urak tanácsában.~– Jaj, lelkem katonám! – sápítozott
 7 II   |      koronája.~– Most már értem.~– Jaj, lelkem katonám, itt minálunk
 8 XIII |           hatalom bűnbocsánatát.~– Jaj! Nem akar ám úgy látni,
 9 XIII |     figyelmeztetésben fejezé ki.~– Jaj, édes fiam, ha ezt az aranyláncot
10 XIV  |         helyett sírni, jajgatni.~– Jaj, ne ítéld meg azt a buta
11 XVI  |             akkor azt nyögi, hogy „Jaj a térdem, jaj a derekam!”.
12 XVI  |         nyögi, hogy „Jaj a térdem, jaj a derekam!”. Két hétig tartott
13 XXXII|         Itten van már Simon Júdás: Jaj teneked, inges-gatyás!”
14 XL   |           nak nevezi a jó urat.)~– Jaj, szentatyám! Pogány gazdaság
15 XL   |         németek uralma alól.~– No, jaj nekünk, szegény magyaroknak! –
16 XL   |           a csumának a palástja. – Jaj annak, akit betakar!~Mikor