Fezejet

 1 II   |       a főispán elé!~Ez olyan hangon és olyan tekintettel volt
 2 II   |    beszélt hozzá, amire nyers hangon adott válaszok jöttek. Én
 3 II   |  odalépett Zápolyához, s halk hangon mondá neki:~– Kegyelmes
 4 IX   |       a barát előtt, könyörgő hangon szólva.~– Vedd füledbe az
 5 XX   |       zúgáson keresztül dörgő hangon kiáltá oda: – Én így fogok
 6 XXX  |      föl székéből, s reszkető hangon mondá:~– Azt vissza kell
 7 XXXII|     Mihály pap, s kenetteljes hangon mondá:~– Menj el már békével,
 8 XL   |      És Gritti egyre magasabb hangon kiabált.~– Én megírtam a
 9 XLI  |     azt mondá tompa, érctelen hangon:~– Ne keresd te a mások
10 XLII | Bálint felé kinyújtva, kemény hangon mondá:~– Procul este profani!
11 XLII |      a főpap ablakát, harsány hangon kiáltva:~– A király nevében!
12 XLIII|  kezét, s rémülettől reszkető hangon kiálta.~– Vajda! Ne igyál
13 XLIII|    megöletni! – kiálta rekedt hangon. – Azért, hogy ellenük ne
14 XLIII|          kiálta oly indulatos hangon, aminőt régen nem hallottak
15 L    |    baráttól, engesztelő, lágy hangon.~– Csak egy van, az örök
16 LV   | felállt a térdéről, s nyugodt hangon beszélt.~– Tudom, királyném,