Fezejet

 1 I    |      palotából annyi részem volt énnekem, hogy akár megcsömörlöttem
 2 II   |      hogy „György”.~– Jaj, akkor énnekem mindig „Gyöngyöm”-re fog
 3 II   | egyszerre ne beszéljünk. Sőt, ha énnekem megengeditek, majd sorba
 4 II   |          titkát Tomiczkynak, ott énnekem ugyan vigyáznom kell, hogy
 5 VIII |       aki lenni kívánok. – Senki énnekem ebben világot nem gyújthat,
 6 VIII |  senkitől meg nem tagadhatom. De énnekem, a szigorú rendhez kötött
 7 XIII |   föltaláltam, ami gyönyörűségem énnekem kicsiny gyermekeim csevegésében
 8 XXXIX|    király: „Sokat adnék érte, ha énnekem egy olyan hívem volna, mint
 9 XL   |  állapotbul emelt fel magához, s énnekem ez is érdemeim felett való
10 XL   |       már azt ne adj Isten, hogy énnekem, Magyarország nádorának,
11 XL   |    tollas buzogányát.~– Meg hogy énnekem, az ország korlátnokának,
12 XLI  |  megdöbbentő gyorsasággal. Ha te énnekem Szent Péter kardját a kezembe
13 XLIII|        te az urakkal a nevemben; énnekem hagyjanak békét. Én most
14 XLIII|          adásról vagyon szó! Hát énnekem kell téged helyes erkölcsre
15 XLIII|          legjobbnál is jobb fiam énnekem”. – Mert tudjátok meg azt,
16 LVII |          országgá egyesült. Most énnekem semmi dolgom többé e világban.