Fezejet

 1 II    |           ugrik, s szét nem választ bennünket.~– De szépen fejbe üthetett,
 2 II    |            országgyűlésen.~– Hívtak bennünket, de nem mentünk el. Majd
 3 XVI   |           seregestül, hogy megegyen bennünket kés, villa nélkül. Mi pedig
 4 XX    |             füstölgő romjai intenek bennünket. – Még nem lépett át a határunkon
 5 XXX   |    Lengyelország érdekei köteleznek bennünket a béke megtartására. Zsigmond
 6 XXX   |       szavakra.~– Kegyelmed kifoszt bennünket! – kiálta fel a királyné.~–
 7 XXXIII|        rónán: „Te vagy az oka, hogy bennünket magyar vér öntözött! Ha
 8 XXXIV | nagyvezérrel, hogy szállíttasson át bennünket, csekély, néhány százbul
 9 XXXIV |     megsiratnak, még ki is nevetnek bennünket.~Mindezt nagy kedvére vált
10 XL    |        alatt, eléggé megtaníthatott bennünket arra, hogy a török szultán
11 XL    |      lopózott közénk, hogy megegyen bennünket. Megölette a vajdánkat orozva,
12 XLII  |             akitől az Isten őrizzen bennünket, a harangokat félreverhessük.~–
13 XLIII |            és az oláhok ellen, akik bennünket fenyegettek.~Ettől a vigasztalástól
14 L     |           efelől bizonyossá tesznek bennünket, semmi tétovázás nem lesz
15 L     |          átkozott barát. Itthagyhat bennünket, viheti gyermekét magával,
16 LI    |           hirtelen szétválasztottak bennünket egymás keze közül. Csupa