Fezejet

 1 VIII |         magukra maradtak.~– Tomiczky áruló lett.~– Ezt az első nap
 2 XV   |             tár elénk: „pártos urak, áruló udvariak, istentelen főpapok,
 3 XVIII| ellentmondások ezek!~Móré Mihály, az áruló pribék, elmondá vezértársának,
 4 XX   |            középsátorban.~– Hazudsz! Áruló vagy!~– Gebedj meg a hamis
 5 XX   |   Lóbőr-kereskedő!~– Vágjuk össze az áruló kutyát!~S már kezdtek kirepülni
 6 XX   |             re vera« elismerte, hogy áruló.” A birtokait rögtön konfiskálta
 7 XXXIV|             Hogy mersz elém kerülni, áruló?~Mire a főúr, fejét mélyen
 8 XXXV |         elkövetett árulásért, s mint áruló hitszegőket méltán és érdemük
 9 XXXIX|          után. Ő nem szövetkezett az áruló országnagyokkal; hanem felhasználta
10 XXXIX|             nem teljesült, az rögtön áruló lett ellene. – János királynak
11 XL   |              és bátor, az irigyem és áruló ellenem; aki igaz hívem,
12 XL   |       elárulta a János király elleni áruló cselszövényét a magyar főuraknak.
13 XLI  |  Megérdemelte a fátumát. Sokszorosan áruló volt.~– Ej, ej! Hátha csak
14 XLI  |          nemcsak szabadon bocsátá az áruló cimborát a király, de még
15 XLI  |           gyönge szívű lett volna az áruló Grittinek dandárával segítségére
16 LVIII|             mit fundál Erdélyben. Az áruló Petrovich, aki átadta a