Fezejet

 1 II   |       rekommendált be hozzám.~– Kegyelmes úr, én elfogadtam e szolgálatot,
 2 II   |      nem tudtam, hogy mi az. De kegyelmes uramnál bármely szolgálatot
 3 II   |      kérdezé Zápolya.~– Igenis, kegyelmes úr, János herceg huszárezredénél.
 4 II   |        e székre.~– Hadd álljak, kegyelmes uram.~– Fogadd el a kínálást.
 5 II   |       Kevés szóval elmondhatom, kegyelmes uram. Atyám Utyessenovics
 6 II   |       halk hangon mondá neki:~– Kegyelmes uram! Én tudom, hogy ki
 7 II   |         rá a gúnyszóért?~– Nem, kegyelmes gróf. Én nem tudom, mi a
 8 XXXII| Balikától megszabadulnátok; jó, kegyelmes várurat kapnátok.~A vének
 9 XL   |     vett elő.~– Ezt ízleld meg, kegyelmes uram. Ez a kristállyá vált
10 XL   |  kormányzó elé.~– Ezt nézd meg, kegyelmes uram. Ez az Újvilágból való
11 XLI  |         püspök.~– Nem tudom én, kegyelmes uram, hogy hol végződik
12 XLII |        Nem vesztek biz azok ki, kegyelmes uram – mondá az egyházfi. –
13 XLII |       írta, így szólt az írás:~„Kegyelmes főkapitány úr! – Ámbátor
14 LI   |        principálisa mentéjét.~– Kegyelmes uram, ne menjünk mi oda,