Fezejet

 1 I     |             cselekedtél. A királynét halálra rémítetted azokkal a dárdára
 2 I     |            képzelem, a királyné hogy halálra rémült, mikor azt meglátta!~–
 3 VIII  |           országgyűlést. Ellenségeim halálra keresnek. A magyar főurak
 4 VIII  |      haldoklónak az áldása eltörlé a halálra kínzottnak az átkát.~Zápolya
 5 IX    |          mártír meg akarta menteni a halálra kínzóját! Az öngyilkosság
 6 XVI   |              már a szomjúság csaknem halálra epeszté őket; akkor kibocsátották,
 7 XVII  |              kimondására. Mindnyájan halálra szavaztak.~A vérveres posztóval
 8 XXII  |       veszélyt megoszt velünk, még a halálra is kész a hazáért, a keresztény
 9 XXVII |             a földön három szúrástól halálra sebesülve. Zápolya György
10 XXXIII| handzsáraikhoz kaptak; a magyar urak halálra ijedtek, maga János király
11 XL    |           lenni: amióta Dózsa György halálra kínzásáért vaksággal vert
12 XLI   |          volt. De hát nem én ítéltem halálra; hanem az országtanács.
13 XLI   |              voltak a pártján többé. Halálra volt már ítélve szegény
14 XLVII |        perduellio, mind a két vajdát halálra ítélte; de csak úgy, mint