bold = Main text
     Fezejet                                         grey = Comment text

   1 1   |               hogy nagypéntek napja volt. A nap szokása szerint jó korán
   2 1   |            betanult pályafutását az égen; a verebek fölébredtek, s elkezdték
   3 1   |                   kész kalászok teremnek; a verebek fölébreszték a gazdasszonyokat,
   4 1   |                    a verebek fölébreszték a gazdasszonyokat, a gazdasszonyok
   5 1   |           fölébreszték a gazdasszonyokat, a gazdasszonyok fölébreszték
   6 1   |                gazdasszonyok fölébreszték a cselédeket, és a gazdákat
   7 1   |             fölébreszték a cselédeket, és a gazdákat fölébreszté a szomjúság.
   8 1   |                 és a gazdákat fölébreszté a szomjúság. Ezen körülménynek
   9 1   |                   körülménynek köszönheti a nagy kiterjedésű K… városa –
  10 1   |             naponkint – azon esetet, hogy a napnak azon szakaszában,
  11 1   |               diák példabeszéd szavaiként a múzsákba annyira szerelmes,
  12 1   |                fejjel az ég felé állanak; a gazdák, miután a kerek kalapot
  13 1   |                 állanak; a gazdák, miután a kerek kalapot szegről leakasztván,
  14 1   |                  hol árulják legolcsóbban a vizet, azon vizet tudniillik,
  15 1   |              bizonyos emberbarátok, kiket a közvélemény csaplárosoknak
  16 1   |         közvélemény csaplárosoknak nevez, a bor kártékony hatású erejét
  17 1   |                törekednek megszelídíteni. A diákok előkotorják az ágy
  18 1   |                   az ágy alul könyveiket, a beléjök hajtogatott füleknél
  19 1   |                 fogva, azokban kikeresvén a délelőtti leckét, szorgalmasan
  20 1   |              leckét, szorgalmasan faragák a padokat, vagy legyeket fogdosnak,
  21 1   |                túlömlengő, ifjú erejöket. A görög kalmár elkezd fel-
  22 1   |                  hosszú üres boltjában. – A Zrínyiből kergetik haza
  23 1   |                   Zrínyiből kergetik haza a vendégeket. Az öreg harang
  24 1   |                   pedig az öreg toronyban a város minden rendű és rangú
  25 1   |              igazhivő is nem szokott inni a nagy kiterjedésű városban,
  26 1   |             kiterjedésű városban, hanem – a városon kívül. Örömünnep
  27 1   |                mely öröm nem hagyta magát a gerendák és sárfalak közé
  28 1   |         szoríttatni, hanem kiviteté magát a szabad mezőre, melynek köröskörül
  29 1   |                   melynek köröskörül csak a láthatárba olvadó mennyország
  30 1   |             láthatárba olvadó mennyország a kerítése, s fejével az egeket
  31 1   |                 sárba és porba öltözködve a városon belől szokásnál
  32 1   |                    kocsiút nevet visel, s a szőlők közé visz, melyek
  33 1   |            csekély távolságban fehérlenek a meggy- és cseresznyefák
  34 1   |                betűi olvashatlanok. Közel a kápolnához négyszegű temető
  35 1   |              temető terül, mint zöld folt a csapásnak nevezett csordajárta
  36 1   |                 homoksík felett, mint oáz a Szaharában, melybe virágok
  37 1   |            ültetve. Ennek átellenében áll a mázsaház, idomtalan, nagy
  38 1   |               magánosan van ott, száműzve a távolabb két sorban vonuló
  39 1   |        pincekocsma, és egy pocsóta szélén a korlátokkal ellátott bikaakol
  40 1   |                   és innét, e magasságból a messzeségbe széttekint,
  41 1   |                nembeli halandókkal, látja a mázsaház kéményeiből előbukkanó
  42 1   |                 dolgában mit sem engednek a sátorok ormaira kapaszkodottak
  43 1   |             sáncai közé elbarricadirozni, a nyílt térséget osztatlanul
  44 1   |                   osztatlanul engedvén át a lovaslegénységnek, kik kezökben
  45 1   |               ekképpen végbemenendő lesz.~A mázsaház tárt kapuja előtt
  46 1   |               előtt karcsú szalmaszékeken a város előkelő hölgyei foglalnak
  47 1   |              érdekes halványságú arcaikat a nap merészen bámuló sugarai
  48 1   |               neveztetik, nem alkalmatos, a négyszögű temető árkai közt
  49 1   |                  Azon csekély része pedig a férfitömegnek, mely őseitől
  50 1   |             hathatósan megedzette volna – a síkra kilépni elég merész
  51 1   |                   kire, és ismét kibékül; a két pincecsárdát pedig a
  52 1   |                  a két pincecsárdát pedig a nap terheitől és még valamitől
  53 1   |                   hegedűnek nézik immáron a dicső eget, és azt sem tudják:
  54 1   |            kőemelvény foglal helyet, mely a szentháromság talapzatát
  55 1   |              mégis áldott, jó úriember ez a Dömsödi úr; mi sok szép
  56 1   |                 szép javakkal áldotta meg a mindenható, és mégis milyen
  57 1   |                   az édesanyát; szavaiban a gyanútlan, mindenben hivő
  58 1   |                 tudna tenni, kivált ha az a valaki – még nagy úr is.~
  59 1   |                  valaki – még nagy úr is.~A megszólított hölgy – egy
  60 1   |                  lyánka, gyermekded arcán a kora búskomolyság nyomaival –
  61 1   |                 Minő felhő lehet az, mely a gyermekszív napvilágos reggelébe
  62 1   |               közönbösséggel akarta magát a két hölgy mellé fészkelni. –
  63 1   |            fészkelni. – Nézd! – fejezé be a torokhang ura, holott semmit
  64 1   |                holott semmit sem mutatott a legénynek egyebet, mint
  65 1   |                  név alatt volt ismeretes a nagy kiterjedésű város közönsége
  66 1   |           támaszkodott meg testének, mely a természet által azon célra
  67 1   |                  legyen hova helyheztetni a pápaszemet; azután pedig
  68 1   |                 addig meg sem állott, míg a mázsaház egyik ablakvasára
  69 1   |               illendően nem biztosította.~A talapzaton álló idősb hölgy
  70 1   |                  fontosabb okai is voltak a fiatal hölgynek megkérdeni
  71 1   |                  örömzajt termő világ nem a te világod. Minek jössz
  72 1   |              József volt, hajdanta egyike a legtehetősb kereskedőknek,
  73 1   |         kereskedőknek, kit azonban később a devalváció, megbukott adósok
  74 1   |                elmezavarában kénsavannyal a legirtózatosabban kivégezte
  75 1   |         legirtózatosabban kivégezte magát a világból, nem hagyott hátra
  76 1   |                   jövedelme fedezte azóta a hanyatló család napi szükségeit.~
  77 1   |                 emberekbe, sem saját, sem a más csalódásából tapasztalásaik
  78 1   |              magukat csalni és csalogatni a legkábább reményektől; kiknek
  79 1   |            Jankának, ama szomorú hölgynek a gyermekded halovány arccal.~      ~–
  80 1   |          trombitával kergetvén maga előtt a nyargaló por- és embertömeget,
  81 1   |                 győzik egymást bátorítani a szaladásra, s rivallni a
  82 1   |                  a szaladásra, s rivallni a várva várt szörnyeteg jövetelének
  83 1   |              magát újra elemeire bontani; a porfelleg le- és elszáll,
  84 1   |                 porfelleg le- és elszáll, a lábak elszaladnak, velök
  85 1   |                 elszaladnak, velök együtt a gyermekek és férfiak, és
  86 1   |                  gyermekek és férfiak, és a térségen nem marad egyéb,
  87 1   |            térségen nem marad egyéb, mint a bömbölés és egy elefántnyi
  88 1   |                  elefántnyi termetű bika, a pusztákról kivert legszilajabb
  89 1   |                  nem hallott soha. Megáll a téren; első lábait szétfeszíti,
  90 1   |                    kurta bőgése hallik.~– A kutyákat! A kutyákat! –
  91 1   |              bőgése hallik.~– A kutyákat! A kutyákat! – rivallja türelmetlenül
  92 1   |                    rivallja türelmetlenül a nép; s rögtön tompa ugatás
  93 1   |            szelindek, egyik nagyobb, mint a másik, termett a téren,
  94 1   |            nagyobb, mint a másik, termett a téren, míg a megtámadott
  95 1   |               másik, termett a téren, míg a megtámadott vad földnek
  96 1   |                  örvös ebet úgy hajította a levegőbe, miszerint kicsinyben
  97 1   |                  veszedelmes fülönfüggőit a fövenyen alá s fel, bőszülten
  98 1   |                   az uszított csoporttal; a homok véres és dúlt, amerre
  99 1   |                véres és dúlt, amerre jár. A nép tapsol – a lovagok ostorai
 100 1   |                amerre jár. A nép tapsol – a lovagok ostorai pattognak,
 101 1   |                lovagok ostorai pattognak, a hentesek ebeiket uszítják –
 102 1   |               hentesek ebeiket uszítják – a nép örömében nem találja
 103 1   |                  helyét.~Valahára azonban a csordafő sokallni kezdi
 104 1   |                   csordafő sokallni kezdi a tréfát, szétcsap amúgy alföldiesen
 105 1   |              hullanak előtte, s egyenesen a nézőkkel tömött mázsaháznak
 106 1   |                  is becsületére válnának; a népség sikoltott, kacagott,
 107 1   |                    kacagott, ordítozott – a bika bőgött – a kutyák ugattak –
 108 1   |              ordítozott – a bika bőgött – a kutyák ugattak – pokoli
 109 1   |                baján támaszthat az ember. A bika egy előtte rohanó hős
 110 1   |             akasztván villája hegyét, azt a levegőbe felemelte, s ott
 111 1   |             irgalmatlanul, mint szármából a tölteléket – azután átszökve
 112 1   |              tölteléket – azután átszökve a kipottyantat, a bundával
 113 1   |                  átszökve a kipottyantat, a bundával mint lobogóval
 114 1   |           szélsebességgel nyargalta körül a mázsaházat – a népség, mely
 115 1   |            nyargalta körül a mázsaházat – a népség, mely szinte a ház
 116 1   |                     a népség, mely szinte a ház körül futosott, nemegyszer,
 117 1   |                     Ajjajjajjaj! – ordítá a nyakatlan Telezsák az ablakvason,
 118 1   |                ablakvason, midőn hirtelen a szarvas állatnak despotai
 119 1   |                 jaj! segítsenek! – kiáltá a bátor szívű legény, midőn
 120 1   |                 bátor szívű legény, midőn a hegyes szarvak magyar nadrágját
 121 1   |        tapasztalná, hogy szava kiáltó szó a pusztában, egy kétségbeesett
 122 1   |                 idomtalan szökéssel magát a szarvasmarha nyakába vetette,
 123 1   |             mintha csak odaszabták volna. A csordavezető eleinte nem
 124 1   |                 tudta, miként válaszoljon a szokatlan udvariasságra,
 125 1   |                  csapta; de lovagja, mint a kullancs szorosan belecsimpajkózott
 126 1   |                 fortélyhoz folyamodott, s a mázsaház alacsony ajtaján
 127 1   |                  betörött orral marada le a nyeregből.~Lőn azonban a
 128 1   |                  a nyeregből.~Lőn azonban a mázsaházban összegyűltekre
 129 1   |          összegyűltekre nézve „nemulass”. A bika a pitvarból a terembe
 130 1   |                  nézve „nemulass”. A bika a pitvarból a terembe ütötte
 131 1   |             nemulass”. A bika a pitvarból a terembe ütötte be fejét,
 132 1   |                 az ágy alá menekülhetett. A csordafő az ajtón át irtózatos
 133 1   |                irtózatos dolgokat beszélt a bennszorult szepegők füleibe,
 134 1   |            azonban híresen megjárta, mert a tárca tele volt szerelmes
 135 1   |               szerelmes levelekkel, miket a megkárosult úrhoz saját
 136 1   |             henteskamasz belecsimpajkozva a hívatlan vendég frakkja
 137 1   |          veszélytől menték meg, ha nem is a hazát, de legalább a mázsaházat.
 138 1   |                   is a hazát, de legalább a mázsaházat. A bika látá
 139 1   |                 de legalább a mázsaházat. A bika látá elközelgeni végső
 140 1   |       tulajdonképp már semmit sem látott; a vett sebek, az üldözők ordításai,
 141 1   |              sebek, az üldözők ordításai, a megérzett vér szaga megvakították;
 142 1   |                haraggal fordult vissza, s a lovagok egyikét paripástul
 143 1   |               döntve, bőszülten iramodott a nézőkkel tele temető árkainak;
 144 1   |              árkon, azok befelé rohantak, a belőllevők kifelé, s valamennyien
 145 1   |                  bele az árok iszapjaiba. A szilaj állat egy vakmerő
 146 1   |                  rést találva, felszökött a temetőbe, mely ekkor már
 147 1   |                   mint egy – temető.~Csak a kőemelvényen álló két hölgy
 148 1   |                 álló két hölgy s védőjök, a vasgyúró atléta nem futottak
 149 1   |                futottak el. Az elsőbbeket a zsibbasztó félelem, az utóbbit
 150 1   |            zsibbasztó félelem, az utóbbit a félelem nem ismerése tartóztatá
 151 1   |               ismerése tartóztatá vissza. A két hölgy egymást átkarolva
 152 1   |            végigvonuló szénfekete bajusz.~A bika körülnyargalta a temetőt,
 153 1   |             bajusz.~A bika körülnyargalta a temetőt, s miután tapasztalta,
 154 1   |               kétszerezett dühvel fordult a bennmaradtak ellen; ezek
 155 1   |          bennmaradtak ellen; ezek voltak: a két hölgy és a vasgyúró.~
 156 1   |               ezek voltak: a két hölgy és a vasgyúró.~Idomtalan bakugrások
 157 1   |              bakugrások közt szökdelte át a vad a sírokat, s véres fejét
 158 1   |                   közt szökdelte át a vad a sírokat, s véres fejét hányva-vetve
 159 1   |                   szilaj tekintettel néze a remegő hölgyekre, fejét
 160 1   |                  Ide fordulj! – kiálta rá a férfi, s kirántva egy letört
 161 1   |                    azzal hátba hajította. A bika erre három lépést hátrált,
 162 1   |            iszonyú bőgéssel rohant előre. A két hölgy nem merte szemeit
 163 1   |                 fölnyitni, s némán tapadt a szentháromság lábaihoz de
 164 1   |                 szentháromság lábaihoz de a férfi legszilajabb rohantában
 165 1   |            rohantában megkapta egy kézzel a vad szarvát, másikkal pedig
 166 1   |                 csapás, mint egy taglónak a csapása. – Itt állj meg! –
 167 1   |                  s megfogta két kezével;… a bika érzette, hogy emberére
 168 1   |                 azt legázolhassa; azonban a férfi izmos öklével lenyomta
 169 1   |                 jobb lábát, mint oszlopot a bika szűgyének vetette –
 170 1   |          csavarintást adott, s mindketten a földre zuhantak.~Perc múlva
 171 1   |              zuhantak.~Perc múlva felkelt a férfi erősen sántítva; diadalülte
 172 1   |                diadalülte arccal mutatott a leküzdött ellenre, s mosolyogva
 173 1   |              megtanítottam becsületre!” – A bátor atléta lába ki volt
 174 1   |                   lába ki volt ficamodva.~A bika nem kelt föl, mosolygó
 175 1   |           szétrúgott, orrán, száján folyt a vér, és szemei elhályogosodtak.
 176 1   |                   szemei elhályogosodtak. A dühös bikának nyaka volt
 177 1   |                  Szörnyű zajgás kelt erre a nép között; kik ezelőtt
 178 1   |               hallatlan bátorsággal fogák a holt állatot körül, mely
 179 1   |                Hol van csak? Merre van az a bika? Majd megmutatjuk mi
 180 1   |          megmutatjuk mi neki! Hiszen majd a szemébe nézünk!” Ilyen s
 181 1   |                csak egy percen múlt, hogy a nép hirtelen kelt bátorsága
 182 1   |           fogalmait meghaladó ordításnak, a legszilajabb népkedv kitörésein
 183 1   |              népkedv kitörésein keresztül a petrinusok egyházának félrevert
 184 1   |             hirdetve vészt… vészt! vészt! A futtában levő jókedv megállott,
 185 1   |           futtában levő jókedv megállott, a nagyszerű zsibaj elnémult;
 186 1   |                 ütött volna meg egyszerre a szél, oly csend lőn, csak
 187 1   |                 szél, oly csend lőn, csak a harangok ércszava hirdetett
 188 1   |            borzalmas dolgokat. Minden arc a város felé fordult, hol
 189 1   |                 vöröslő füstöt hajtva fel a magasba; olykor élénk lángnyelvek
 190 1   |                 szénaraktár épületéhez.~– A szeszgyár! – ordítá egy
 191 1   |                sikoltás hallatszott rá, s a két úri hölgy körül hullámzani
 192 1   |                  körül hullámzani kezdett a nép.~Következő pillanatban
 193 1   |                  pillanatban újra fölkelt a zaj; zavargó káoszszerű
 194 1   |                  de nem hallattak hangjai a jókedvnek; rémülés, kétségbeesés
 195 1   |                   ki az általános zajból. A nagy tömeg, mint gátat szakasztott
 196 1   |                 gátat szakasztott folyam, a város felé rohant; rémült
 197 1   |            borzasztóan.~      ~Ugyanekkor a város túlsó oldalán néptelen,
 198 1   |                lovag; paripájáról szakadt a tajték, s porfelleg támadt
 199 1   |      pillantásokat vet olykor háta mögé s a feje fölött pirulni kezdő
 200 1   |                   erős kézzel ragadja meg a rohanó lova fékét. A száguldó
 201 1   |                  meg a rohanó lova fékét. A száguldó mén lerántja őt
 202 1   |               futtában maga után voncolja a porban. A lovag ijedten
 203 1   |                   után voncolja a porban. A lovag ijedten nyúl keblébe,
 204 1   |                  s egy éles kést von elő; a mén megáll; némán, dühösen,
 205 1   |                   s öklével mellbe sújtja a lovagot; az megszédül nyergében
 206 1   |                    az megszédül nyergében a csapástól, gyilkát baljába
 207 1   |                  ifjú fulladozva tántorog a falig, kezét mellére nyomva,
 208 1   |               rogy le. Körülötte piroslik a fövény.~De piroslik az ég
 209 1   |              Iszonyú szél támad.~– Ég, ég a város! – ordítják mindenfelől.~
 210 1   |                     ordítják mindenfelől.~A harangok zúgnak. A vihar
 211 1   |           mindenfelől.~A harangok zúgnak. A vihar egy lángóriás, mely
 212 1   |              végigröpül vörös szárnyaival a háztetőkön, a templomok
 213 1   |                 szárnyaival a háztetőkön, a templomok és tornyok felett,
 214 1   |          templomok és tornyok felett, fel a felhőkig; nincs aki segíteni
 215 1   |            uratlanul emészti martalékjait a bőszült elem. Egész utcák,
 216 1   |                 kóvályognak körülcsóválva a forgószél hatalmától. Az
 217 1   |                égboltozat izzani látszik. A világegyetem, mint egy nagy
 218 1   |                      Rémülés hangja üvölt a pokoli napfényben világló
 219 1   |                 egy zuhanás hallatszik ki a közhangviharból, kísérve
 220 1   |            ezreitől; toronytetők zuhannak a földre, közben sűrű vészlövések
 221 1   |                közben sűrű vészlövések és a félrevert harangok szomorú
 222 1   |                harangok szomorú kongásai…~A nép eszméletlenül, rémülten,
 223 1   |                 vagy némán, őrülten bámul a tűzbe. Nő és férj, apa és
 224 1   |                hogy gyermekeik is vannak; a rémület elvette eszméletöket.
 225 1   |                  ereklyével jönnek-mennek a tűz között, mely vagyonaik
 226 1   |              őrülten csapkodva fejszékkel a sziporkázó tűz közé s rekedten
 227 1   |               valakinek hasznot tennének.~A harangok lassanként elnémultak,
 228 1   |              lassanként elnémultak, amint a templomok egyenkint égni
 229 1   |              egyenkint égni kezdtek; csak a nagy torony a vásártér közepén
 230 1   |               kezdtek; csak a nagy torony a vásártér közepén kongatta
 231 1   |              kongatta még ércszavait, míg a közelgő lángok oldalait
 232 1   |              lángok oldalait feketíték. – A toronyőr, egy vén, mogorva
 233 1   |            mogorva Quasimodo egyedül volt a toronyban, s még akkor is,
 234 1   |                  már meggyulladtak, mikor a toronyablakon a füst kezde
 235 1   |      meggyulladtak, mikor a toronyablakon a füst kezde kitódulni éles
 236 1   |                kongásokat, s lehete látni a toronyerkélyen, a szédítő
 237 1   |                   látni a toronyerkélyen, a szédítő magasban a toronyőr
 238 1   |        toronyerkélyen, a szédítő magasban a toronyőr alakját fantasztikus
 239 1   |           rendületlen hidegvérrel néze le a szüntelen emelkedő lángoszlopokra.~
 240 1   |           elnémult az utósó harangszó is; a láng összecsapott a torony
 241 1   |                   is; a láng összecsapott a torony fölött, az érctető
 242 1   |                érctető olvadtan zuhant le a templom romjaira, a torony
 243 1   |             zuhant le a templom romjaira, a torony lobogva gyulladt
 244 1   |               torony lobogva gyulladt ki, a nép sírt, a vihar kacagott;
 245 1   |                  gyulladt ki, a nép sírt, a vihar kacagott; s mint az
 246 1   |             évkönyvben írva van: felégett a piac közepén a szalmaszál.~
 247 1   |                   felégett a piac közepén a szalmaszál.~Így végződött
 248 1   |                 évnek azon napján, melyen a harangok Rómába szoktak
 249 1   |              futtában rémpillanatokat vet a két mérföldnyi távolban
 250 1   |            városra, melynek ijesztő fénye a fekete éjen át reszkető
 251 2   |                                           A jó szomszédok~Szegény árvát
 252 2   |               Népdal.~Sz. városában éppen a falu1 közepén egymás mellett
 253 2   |                 mikor még jámbor ősapáink a magyar barátság kedveért
 254 2   |             ősdivatú, vaskosaras ablakok, a törpe rácsozat a ház elején,
 255 2   |                 ablakok, a törpe rácsozat a ház elején, mintha csak
 256 2   |                   álmodta volna terveiket a k…i pallér, e hóhéra minden
 257 2   |                  minden jobb ízlésnek; de a későbbi idők és utódok szeszélye
 258 2   |               válogatott rondasággal, míg a másiknak egyetlen ablakon
 259 2   |             kapuja nem volt nyitva, mióta a mostani tulajdonos testvérjét
 260 2   |               térdig érő sárban cammognak a földesuraság melankólikus
 261 2   |                   melankólikus tinai, míg a másik udvarán csalán és
 262 2   |                ház lakója Gyékény Márton, a kegyes férfiú; a másiké
 263 2   |                  Márton, a kegyes férfiú; a másiké Bálnai Körmös Gáspár,
 264 2   |              másiké Bálnai Körmös Gáspár, a fukar; már huszadik éve,
 265 2   |                   hagytak volna, ha abból a szeretett szomszédra nézve
 266 2   |              tartott, Gáspár gólyát, mely a galambfiakat elhordta; Márton
 267 2   |              ekkor macskát szerzett, mely a gólyaörökösöket emelgette
 268 2   |             Gáspár ismét vidravasat, mely a macskákat fogta rakásra.
 269 2   |            rakásra. Márton ablakot vágott a Gáspár udvarára, Gáspár
 270 2   |                Gáspár nagy kedvelője volt a nyugalomnak, ezt jól tudta
 271 2   |                   ezt jól tudta Márton, s a jó szomszéd kedveért mindennemű
 272 2   |                    feleségének adott okot a pörölésre, aki aztán túltett
 273 2   |                   aki aztán túltett magán a szelelőrosta kelepelésén
 274 2   |                 erősebb illatoknak, minők a kátrán-, tőzék- és paprikafüst;
 275 2   |                 kivált esős időben, mikor a szél leveri a füstöt, Márton
 276 2   |               időben, mikor a szél leveri a füstöt, Márton házkörnyékét
 277 2   |                   elláthassa; s ha olykor a Márton baromfiai átlátogattak
 278 2   |           szélütött kutyáját bosszantotta a kapu alatt.~Ők tehát húsz
 279 2   |                  húsz év óta példányképei a legszebb szomszédi egyetértésnek.~
 280 2   |             példabeszéddé váltak.~Még tán a sírban is bosszantanák egymást,
 281 2(1)|                                     Ennek a jó városnak az a szép tulajdonsága
 282 2(1)|                    Ennek a jó városnak az a szép tulajdonsága van, hogy
 283 2(1)|               szép tulajdonsága van, hogy a két széle mezőváros, a közepe
 284 2(1)|               hogy a két széle mezőváros, a közepe falu.~
 285 2   |              kegyességi híre ismeretesebb a réz kétgarasosnál, s kitől
 286 2   |          szimmetria nem voltak feltalálva a világ csúfjára; ajtaja szentkönyvi
 287 2   |                keresztvégű zarándokpálca; a negyedikben ül maga Márton
 288 2   |                  szemeivel merőn néz egy, a falon függő kis képre. A
 289 2   |                  a falon függő kis képre. A kép nem valami különös.
 290 2   |              arcvonásai nemesek, büszkék; a kép fekete rámába van foglalva,
 291 2   |             élethíven, s mindenüvé kíséri a vele szemközt nézőt. – E
 292 2   |                  leráncolt szemöldei alul a kegyes férfiú, nézi feszülten
 293 2   |               nézi feszülten és dühvel és a gyűlölet legiszonyúbb kifejezésével
 294 2   |                  arcán.~Korán reggel van, a nap besüt az ablakon; künn
 295 2   |                nap besüt az ablakon; künn a tornácban rettenetes hadi
 296 2   |                   alig kisebb annál, mely a francia futást megelőzhette;
 297 2   |                 csattanása, sikoltások és a trombitatussal vetekedő
 298 2   |                  és vele együtt felébredt a lárma, a feleselés, csörpör
 299 2   |                 együtt felébredt a lárma, a feleselés, csörpör és a
 300 2   |                   a feleselés, csörpör és a zajnak mindazon szinonímái,
 301 2   |                  az ember be szokta dugni a fülét, s melyeknek létrehozására,
 302 2   |         tehetségei vannak, arra bizonyság a fél város és a falakról
 303 2   |                  bizonyság a fél város és a falakról ijedtében leömlött
 304 2   |             ijedtében leömlött vakolat és a cselédnép hátán a kék foltok
 305 2   |              vakolat és a cselédnép hátán a kék foltok és azoknak megtépászott
 306 2   |               üstökeik.~Korán reggel van; a pitvarajtón egy nehéz test
 307 2   |                 zuhan be káromkodva, mint a jégeső; azután feltápészkodik;
 308 2   |             feltápészkodik; kis idő múlva a Márton úr szobája melletti
 309 2   |                   is eskütt, ha nem r…” – a kádencia az éneklővel együtt
 310 2   |                együtt az ágy alá gurul, s a bivalszuszogáshoz sokban
 311 2   |               ügyel; némán, keserűen nézi a fekete rámás képet, sötétzöld
 312 2   |                   fogait csikorgatja. Míg a kép délcegen néz szemközt
 313 2   |                   kígyói tekintete előtt.~A kegyes férfiú némán átkozódik,
 314 2   |               suttogja felszökve székéről a kegyes ember. – Légy átkozott
 315 2   |             kegyes ember. – Légy átkozott a földben, melyben alszol,
 316 2   |            kárhozott, ha még valahol élsz a földön kívül! – Mindezt
 317 2   |              gondolatjaiban, suttogva, de a bosszú kitöréseivel. Minden
 318 2   |                tagja reszket.~Az asztalon a zsoltárkönyv mellett hegyes
 319 2   |                vele az arcképhez lappang; a hegyes szúró eszközt őrült
 320 2   |                    s várja, hogy majd tán a kép szeméből könnyeket,
 321 2   |              lázas ingerültségében, amint a kép nagyon természetesen
 322 2   |               vakon csap szúró eszközével a képhez, vakon és indulatosan.
 323 2   |             képhez, vakon és indulatosan. A tőr keresztüljárja a képet,
 324 2   |         indulatosan. A tőr keresztüljárja a képet, s midőn a kegyes
 325 2   |           keresztüljárja a képet, s midőn a kegyes férfiú reá tekint,
 326 2   |                 kegyes férfiú reá tekint, a kép arca el van kékülve,
 327 2   |                   szembehunyva hozzászúrt a gyűlöletes arcképhez, eltévesztette
 328 2   |                eltévesztette az irányt, s a mellé függesztett mártír
 329 2   |             természetes, hogy nem fogadta a döfést oly mosolyogva, mint
 330 2   |               döfést oly mosolyogva, mint a huszártiszt képe.~A kegyes
 331 2   |                  mint a huszártiszt képe.~A kegyes ember arcáról csorgott
 332 2   |             kegyes ember arcáról csorgott a hideg veríték, midőn tévedéséből
 333 2   |                   lassanként eszére tért. A lélegzet maradozni kezdett
 334 2   |                  mintha valami nesz volna a szobában. – Körültekint,
 335 2   |          gyermeket, ki úgy jelent meg ott a sötét háttérben karcsú szilf
 336 2   |                   tündéri műtételre, mint a következés bizonyítandja,
 337 2   |               szüksége lett volna magának a mosolygó gyermeknek is,
 338 2   |                  senki más nem volt, mint a kegyes férfiú leánya – Lilla.~–
 339 2   |             rivalla rá Márton, s úgy néze a gyermekre, mintha tekintetével
 340 2   |                leánya szemei ama képéihez a fekete rámában.~A kisleány
 341 2   |                képéihez a fekete rámában.~A kisleány mód nélkül megijedt,
 342 2   |                várj! – s ezzel szétnézett a szobában, megpillantá a
 343 2   |                   a szobában, megpillantá a zarándokbotot a szegletben,
 344 2   |               megpillantá a zarándokbotot a szegletben, azt előragadta,
 345 2   |           előragadta, s mint martalékához a tigris bosszújában, lihegve
 346 2   |           bosszújában, lihegve közeledett a reszkető gyermekhez.~A gyermek
 347 2   |         közeledett a reszkető gyermekhez.~A gyermek némán, rémülten
 348 2   |          szemeivel fenyegetőzve közeledék a gyermekhez.~– Apám, édesapám! –
 349 2   |                 Hozzám ne nyúlj! – ordítá a kegyes ember.~A gyermek
 350 2   |                    ordítá a kegyes ember.~A gyermek elkezdett zokogni.~–
 351 2   |                   volna rajta szíve, csak a kegyes férfiúé nem.~– Ugye? –
 352 2   |                   nap legyen rád nézve ez a mai nap, hát gyere! – s
 353 2   |                 gyere! – s azzal előfogta a rimánkodó gyermeket a farizeus,
 354 2   |            előfogta a rimánkodó gyermeket a farizeus, s hosszan lelógó
 355 2   |            hajtekercseit kezére csavarva, a görcsös zarándokbottal embertelenül
 356 2   |                   Isten mit nem, míg csak a verésbe bele nem fáradt,
 357 2   |              hatot, minőket aligha tanult a bibliából.~A szegény kisleány
 358 2   |                aligha tanult a bibliából.~A szegény kisleány pedig nem
 359 2   |                újra befonta, s eltitkolta a felhólyagzott ütések nyomait,
 360 2   |              Tizennégy év alatt megszokta a szülei szeretet ilyszerű
 361 2   |                    Annál inkább tudta azt a kegyes férfiú. Kifújta magát.
 362 2   |               elégülten, mint ki tele van a legistennektetszőbb dolgok
 363 2   |         indulatokkal bővölködő arculattal a – templomba indul.~Tehát
 364 2   |           kalapját föltette és ment. Ment a – templomba. Sok ember találkozott
 365 2   |                  vele, ami most, hogy ti. a vele szemközt találkozók,
 366 2   |             csóválták, az ifjak egyenesen a szeme közé nevettek, háta
 367 2   |                  hogy Márton úrnak elment a sütnivalója. A szolgálók
 368 2   |               úrnak elment a sütnivalója. A szolgálók megálltak nézésére,
 369 2   |             szolgálók megálltak nézésére, a gyermekek pedig csoportosan
 370 2   |                   úr majdhogy ki nem jött a flegmájából. – Nem csinál
 371 2   |                   megbotránkozva érkezett a templomba, holott kalapját
 372 2   |                  padra vágta, magát pedig a legeslegsötétebb szögletbe
 373 2   |                 dörmögte végig imádságait a megváltó lábai előtt, kinek
 374 2   |                   szerteszéjjel, hogy még a tisztelendő háza előtti
 375 2   |               szerencsétlenségére nemcsak a két akácfával kelle találkoznia
 376 2   |                 az utcán, hanem seregével a férfiaknak, gyermekeknek
 377 2   |                 szóló Jutka asszony éppen a baromfiakat eteté, s egyéb
 378 2   |                   civakodó társ hiányában a kácsákkal perlekedett. Márton
 379 2   |                  így Jutka asszony. Ránéz a komoly férfiúra, s kiesik
 380 2   |               férfiúra, s kiesik kezeiből a szakajtókosár.~– Hát te,
 381 2   |                   üdvözléssel támadja meg a mellette elkullogót. – Eszedet
 382 2   |                járt, mint ők, s kik iránt a tenyerestalpas Jutka asszony
 383 2   |       magasztalások illetnek. De rajta és a kútágason kívül egy lélek
 384 2   |               udvaron.~– Nézd meg, mi van a kalapod mellett, tülökorrú
 385 2   |                   s kicsinyben múlt, hogy a guta ott meg nem ütötte;
 386 2   |                  guta ott meg nem ütötte; a tisztes kürtős kalap körül
 387 2   |                  minákkal hordozott végig a falusi város legnépesebb
 388 2   |                 város legnépesebb utcáin, a legkívánatosabb ok volt
 389 2   |        legkívánatosabb ok volt arra, hogy a jámbor város jókedvű népeinek
 390 2   |              sóbálvánnyá változott. Hanem a másik percben, mintha az
 391 2   |           megmozdult, s markába szorítván a kárhozatos corpus delictit,
 392 2   |         kárhozatos corpus delictit, azzal a konyhába beugrott, alig
 393 2   |             ordítva: „Ki cselekedte ezt?”~A konyhaajtóban néhány malacfi
 394 2   |                 Márton úr, s egy lépéssel a cseréptálat zúzza agyon,
 395 2   |         cseréptálat zúzza agyon, másikkal a komondor farkára lép…~–
 396 2   |                   nem! Mi nem! – sikolták a malacok szerteszaladva.~–
 397 2   |                 sem tudok róla! – ordítja a megbántott komondor, felszökve
 398 2   |               megengesztelhetetlenül, míg a megrezzent vászoncselédek
 399 2   |           szemeivel egy valakit keres… Az a valaki – leánya.~A kis Lilla,
 400 2   |              keres… Az a valaki – leánya.~A kis Lilla, a kegyes férfiú
 401 2   |             valaki – leánya.~A kis Lilla, a kegyes férfiú leánya elhalaványul;
 402 2   |                   feje körül forogni kezd a világ.~– Te, te tetted ezt? –
 403 2   |               kérdi kalapját elébe tartva a hollóapa, s dühében szerteszét
 404 2   |                 állanak őszülő hajszálai.~A leány zsibbadtan, magánkívül
 405 2   |                    És csakugyan úgy volt; a gyermek túlbuzgó szeretetében
 406 2   |          virágfüzérrel körülfűzze, melyet a lefelé állított kalapon
 407 2   |          meglepetést eszközle, megmutatta a következés.~Az apa nem szól
 408 2   |             folyvást hallgatva megragadja a leány kezét; ez elalél,
 409 2   |                  ki magával az udvarra, s a Körmös Gáspár kerítéséhez
 410 2   |                 Majd nem bolondulsz azzal a leánnyal! – kiált rá Jutka
 411 2   |               hogy az emberi tekintet még a legvadabb vadállatokat is
 412 2   |                Ezzel visszamegy Márton úr a konyhába; a ruháskosarat
 413 2   |          visszamegy Márton úr a konyhába; a ruháskosarat a még szüntelen
 414 2   |                  konyhába; a ruháskosarat a még szüntelen ott ácsorgó
 415 2   |               figyelmeztetés által azokat a kilódulásra szorgalmazza,
 416 2   |                   Gondolkozik… Forr benne a méreg… Azon töri fejét,
 417 2   |                sodronyt rak, s várja, míg a vas tüzesül, és fúja a tüzet;
 418 2   |                míg a vas tüzesül, és fúja a tüzet; a szikrák szemei
 419 2   |                 tüzesül, és fúja a tüzet; a szikrák szemei közé pattognak.~            ~
 420 2   |                  végighurcolta leányát, s a fakamrába bezárta, nem vevé
 421 2   |             bezárta, nem vevé észre, hogy a szomszéd kerítésébe ütött
 422 2   |                 Amint Márton elzárkózott, a hívatlan tanú dorongot keresett
 423 2   |            dorongot keresett elő, s azzal a kerítés azon részéből, mely
 424 2   |                  idő múlva ölében hozá ki a félelemtől elalélt leánykát;
 425 2   |          félelemtől elalélt leánykát; azt a kertben tenyésző sűrű fű
 426 2   |                fogva ama nyíláson, melyen a kisleányt kihozta, a kegyes
 427 2   |               melyen a kisleányt kihozta, a kegyes férfiú fakamrájába
 428 2   |             férfiú fakamrájába bevezette, a lebontott deszkákat ismét
 429 2   |                 lakásában morogni kezdett a kuvasz. Márton úr volt az
 430 2   |                   kínzóeszközökkel; midőn a tolózárt félrehúzza, gondolja
 431 2   |                benyomja az ajtót, s belép a sötétbe. Kezében az izzó
 432 2   |                 az izzó serpenyő világít, a szegletben pedig világít
 433 2   |                  szegletben pedig világít a kuvasz két szeme.~– Gyere
 434 2   |                  leány! – suttogja tompán a kegyes férfiú.~A kuvasz
 435 2   |                   tompán a kegyes férfiú.~A kuvasz ráismer arra, ki
 436 2   |                kuvasz ráismer arra, ki őt a kerítésen át bosszantani
 437 2   |          lábakásájába, s lerántva lábáról a gyűlölt bosszantó mellének
 438 2   |               Márton rémülten védte magát a sötétben az ismeretlen ellenség
 439 2   |                 hurcolta egyik szegletből a másikba, és ismét tépte
 440 2   |           tökéletesen elvesztve terült el a földön, hol csak estefelé
 441 2   |                 szüntelenül félrebeszélt.~A kuvasz pedig, miután Márton
 442 2   |             ekképpen számadásait bevégzé, a nyitott ajtón kisompolygott,
 443 2   |          kisompolygott, s az ismert résen a kerítés alatt szép nesztelenül
 444 2(2)|                    Mert aki később szánt, a szomszédjáéból is elszánthat;
 445 2(2)|             elszánthat; aki korán kaszál, a szomszédjából is kaszálhat.~
 446 3   |              Arany nem olt szomjat, éhet;~A gazdag még koldus lehet.~
 447 3   |                 Népdal.~Ama hívatlan tanú a kerítés mellett senki sem
 448 3   |                   más, mint Körmös Pista, a fukar Körmös Gáspár unokaöccse,
 449 3   |                   azóta ő gondoskodott és a jó sors az elhunyt egyetlen
 450 3   |                    hanem annyi igaz, hogy a fiú e gondoskodás alatt
 451 3   |     megismerkedett, mely dolgok közé csak a jólét és boldogság nem számíthatók.~
 452 3   |              történnek Gáspár úr házánál.~A nyársról lehúzott kappan
 453 3   |                  kukoríkol mindaddig, míg a nyakát el nem vágják. Természetes,
 454 3   |            átengedte az egészet öccsének, a furfangos Pistának, ki a
 455 3   |                  a furfangos Pistának, ki a Gáspár úr szavaiként, megenné
 456 3   |                 szavaiként, megenné magát a hétfejű sárkányt, ha megsütnék
 457 3   |                akarná felhúzni Gáspár úr, a jámbor sarú eljajdítá magát,
 458 3   |                   Hohó! Ki ne nyomja kend a lelkemet, bátyám uram!”
 459 3   |                 lelkemet, bátyám uram!” s a fél világért fel nem merte
 460 3   |                  lovait vizsgálná, melyek a kerten túli zsellérház aklaiban
 461 3   |             megjegyzést tevé fennhangon: „A kocsis ellopta a zabot.”
 462 3   |             fennhangon: „A kocsis ellopta a zabot.” Gáspár úrnak kiesett
 463 3   |             Gáspár úrnak kiesett szájából a pipa ijedtében, a kocsisnak
 464 3   |                szájából a pipa ijedtében, a kocsisnak a rosta kezéből –
 465 3   |               pipa ijedtében, a kocsisnak a rosta kezéből – szinte ijedtében.
 466 3   |              ijedtében. Gáspár úr azonnal a cigányhoz akarta küldeni
 467 3   |                kezdék e vádat ismételni: „A kocsis szeretőjének adta
 468 3   |                  kocsis szeretőjének adta a zabot, nem nekünk!”~A kocsis
 469 3   |                adta a zabot, nem nekünk!”~A kocsis sem vette tréfára
 470 3   |                  kocsis sem vette tréfára a dolgot, hanem úgy elszaladt,
 471 3   |                hogy talán kiszaladt volna a világból, ha a fizikában
 472 3   |            kiszaladt volna a világból, ha a fizikában meg nem volna
 473 3   |                meg nem volna írva, miképp a föld gömbölyű.~Íme, ilyetén
 474 3   |                 Pista hazakerült; ezekből a szomszéd asszonyok háborút,
 475 3   |               Kiket szívem alatt, úgymint a pruszlikzsebben hordoztam,
 476 3   |                    ne kívánjátok ti látni a világot, bizony az a gonosz
 477 3   |                látni a világot, bizony az a gonosz világ nem hagyna
 478 3   |                 Tudom, hogy megsiratjátok a titeket oly érzékenyen szerető
 479 3   |                    mint fog benneteket az a sátán Pista öcsém jobbra-balra
 480 3   |          jobbra-balra elgurigázni. Oh, az a Pista, az a Pista!~Ezzel
 481 3   |           elgurigázni. Oh, az a Pista, az a Pista!~Ezzel vaspántos ládája
 482 3   |                    Ki el nem hagyál engem a legszűkebb nyomorúságnak
 483 3   |               hosszas gondolatokba merült a jó öreg.~– Hejh… nekem annyi
 484 3   |                   mint most pénzem van, s a szükségnek idején mind hátat
 485 3   |               azok… Meg is fizetett nekik a világ… De te el fogsz velem
 486 3   |                jut eszébe pénzt keresni – a sírba; aki meghal, arra
 487 3   |                szegény”; ki keresne téged a szegény Gáspár koporsójában?
 488 3   |            megcsókolá és kebléhez szorítá a tallért, s ismét visszadugá,
 489 3   |              visszadugá, honnét előhúzta, a szögletbe, a többi degez
 490 3   |             honnét előhúzta, a szögletbe, a többi degez zacskók háta
 491 3   |                 ízben ismételve: – Óh, az a Pista! Az a Pista!~Pista
 492 3   |           ismételve: – Óh, az a Pista! Az a Pista!~Pista pedig ott hasalt
 493 3   |                    Pista pedig ott hasalt a kemence patkáján képét tenyerébe
 494 3   |                  s iszonyúan kacsingatott a ládába.~Ő is szerette a
 495 3   |                   a ládába.~Ő is szerette a pénzt, de nem a pénz őtet;
 496 3   |                  szerette a pénzt, de nem a pénz őtet; mert az ő zsebében
 497 3   |                ismeretségeket kötni vele, a pénz és Pista között még
 498 3   |                 erszényeire.~S ím egyszer a tele erszények egyike ezen
 499 3   |                  adna kend ötven forintot a szegény Pista öccsének?”~
 500 3   |                 ezúttal boszorkányság van a dologban, midőn újonnan