Fezejet

  1 1 |             áldott, jó úriember ez a Dömsödi úr; mi sok szép javakkal
  2 1 |           kitörülhetlenek.~Ez ember: Dömsödi Góliáth János.~
  3 5 |          nagytekintélyű családfője a Dömsödi Góliáth nemzetségnek, lakását
  4 5 |            nevezetes tárgyak, melyek Dömsödi úr kedvenc szobáját oly
  5 5 |              kamrácska látszik, s ez Dömsödi úr hálóterme. E kamrácska
  6 5 |           nagy bizalommal viseltetik Dömsödi úr az alatta és körülötte
  7 5 |           Tehát estefelé van az idő. Dömsödi úr nincs honn, s termében
  8 5 |          mind oly előzmények, mikből Dömsödi Góliáth János úr hazaérkeztét
  9 5 |         ajtajában, s csakugyan belép Dömsödi úr.~Az ajtóban elvevé az
 10 5 |          nyomva…~– Gyilkos! – ordítá Dömsödi úr pisztolyát felemelve,
 11 5 |          volna be, szóval ha valami, Dömsödi úr lelki állapotjára vonatkozó
 12 5 |             hagyta volna ottlétének, Dömsödi úr rögtön megszökende házától;
 13 5 |         minden és setét.~Fő oka volt Dömsödi úr ezen állatokhozi előszeretetének
 14 5 |             tétovázás nélkül azonnal Dömsödi úr levetett bekecse felé
 15 5 |             kínálás nélkül kinyitja.~Dömsödi úr jól látá a mécsvilágnál,
 16 5 |       pazarlójától.”~Így gondolkozva Dömsödi úr, legközelebb álló pisztolyát
 17 5 |              és bankókkal tömögette.~Dömsödi úr megütközve vizsgálta
 18 5 |           több volt, mint elég, hogy Dömsödi úr félelmeit a legdühösebb
 19 5 |             körül; a fiú friss volt, Dömsödi úr dühös; ha Dömsödi úr
 20 5 |           volt, Dömsödi úr dühös; ha Dömsödi úr jobbra került, ő is jobbra;
 21 5 |              került, ő is jobbra; ha Dömsödi úr az asztal fölött ugrott
 22 5 |            Te semmirekellő! – kezdte Dömsödi úr, látván üldözése sikertelenségét,
 23 5 |             Akasszanak fel! – óhajtá Dömsödi úr, s remélvén, hogy így
 24 5 |              jutni.~– Én-e? – kiálta Dömsödi úr, s torkában a hang, szívében
 25 5 |               most mondja meg, apám?~Dömsödi úr elbámult, mintha a guta
 26 5 |          szinte kezei közt volt, már Dömsödi úr maga is azt hitte, hogy
 27 5 |     ölelésére siető öreg hóna alatt, Dömsödi úr pedig fejével nekirohant
 28 5 |               De a kályha is betörte Dömsödi úr fejét.~Egyet tántorodott
 29 5 |          néhány szót mondanunk itten Dömsödi úr előbbi élete folyamának
 30 5 |          elpáholtattak, s ugyanekkor Dömsödi úrnak állát úgy megütötték,
 31 5 |         Péter.~Ebben is benne volt a Dömsödi vér.~Finom, nőien szép arculatját
 32 5 |     hallgatnak, alusznak is.~– Ismét Dömsödi háborgatja álmaidat?~– Háborgatja,
 33 5 |              dolgunk; jól ismerem én Dömsödi Jánost kígyói eszével és
 34 5 |     szerencsétlenül járt, tudniillik Dömsödi János nejévé kellett lennie.
 35 5 |        kellett lenni. Itt mutatta ki Dömsödi János fullánkját a maga
 36 5 |         ajánlották is, megemlékezett Dömsödi János, s mutatta is, hogy
 37 5 |              sors nyakába… Itt ismét Dömsödi kezei munkálódtak; tudta,
 38 5 | végigkínlódnia életét. Ez a farizeus Dömsödi unszolására megkérte Lilla
 39 5 |              illető jószágokat pedig Dömsödi keríté kezéhez. És Dömsödi
 40 5 |           Dömsödi keríté kezéhez. És Dömsödi ellen sohasem mert pörölni
 41 7 |                               Ifjabb Dömsödi Góliáth Péter~Az én búcsúzásom
 42 8 |           lyány felsikoltott. Előtte Dömsödi János állt gyűlöletes, lángoló
 43 8 |           szagú levél mellé csatolva Dömsödi küldte neki; a virágfüzért
 44 8 |    virágfüzért felakasztá ágya fölé; Dömsödi levelét elégeté, az ismeretlenét
 45 10|            illetőleg kliensére, báró Dömsödi Jánosra ismert. Magukra
 46 10|             szögletbe bújva, mialatt Dömsödi úr zsebeiből több rendbeli
 47 10|            szobába lehete tekinteni.~Dömsödi úr csupa kíváncsiságból
 48 10|             nagy könyvbe könyökölve…~Dömsödi úr arca halaványabb lőn
 49 10|              csakhogy igen is gyáva.~Dömsödi úr egy szót sem szólt többet,
 50 10|        vérfénynél; világosan olvasá: Dömsödi Góliáth János fölpörös –
 51 10|           győző.~Amott főhelyen báró Dömsödi János áll, kit családgyűlölség,
 52 10|            feje fölött.~Fia, az ifjú Dömsödi álnevek alatt bújdosik az
 53 10|           azon egy, ki látta, miként Dömsödi azon szeszgyárt, mely Janka
 54 13|              dolgot ennyiben maradni Dömsödi úr, hanem körlevelet bocsáttatott
 55 13|      hosszasb időre H*-ba rándulván, Dömsödi úr minden tétovázás nélkül
 56 14|              a szobaajtó megnyílván, Dömsödi úr belép világoszöld kabátjában
 57 14|   megszólítási cím következett, mely Dömsödi úr szájába és a korcsmárosnéra
 58 14|          Nincs.~E lakonikus válaszra Dömsödi úr már éppen valami elkerített
 59 14|               A szalmahegedűs, midőn Dömsödi urat meglátta, még haloványabb
 60 14|  kifejezésével rohant egy szegletbe.~Dömsödi úr ránézett; az is Dömsödi
 61 14|           Dömsödi úr ránézett; az is Dömsödi úrra, s nehéz volna megmondani,
 62 14|             reszkető kezével folyton Dömsödi úrra mutatott –, meg fog
 63 14|             ez? – kérdé elszörnyedve Dömsödi úr.~– Nem látott még az
 64 14|          pokol! – szólt toporzékolva Dömsödi úr, s szörnyen látszott
 65 14|             vajas kenyér lett volna.~Dömsödi úr rimánykodott és fenyegetőzött,
 66 14|              rúgdalt és rángatózott.~Dömsödi úr az egész dolgot igen
 67 14|           halott”, s eközben szemeit Dömsödi úrra mereszté.~Dömsödi úr
 68 14|       szemeit Dömsödi úrra mereszté.~Dömsödi úr nagyon távol volt attól,
 69 14|              Erről pedig ugyan senki Dömsödi urat nem vádolhatja. Akkor
 70 14|            másvilágra galoppírozott, Dömsödi úr puskát ragadott, s a
 71 14|            csaplárosnétól.~– Péntek.~Dömsödi úr megrezzent; máskor kinevette
 72 14|             csendesen viselte magát.~Dömsödi úr odament, megszólította,
 73 14|             ember meghalt! – rikoltá Dömsödi úr, három lépésre ugorva
 74 14|        Meghalt! – kiálta még egyszer Dömsödi úr. A betyárok minden megütközés
 75 14|   pillantásokat váltottak egymással.~Dömsödi urat nagyon megzavarta az
 76 14|           kocsis nem fogott be.~Mire Dömsödi úr másodszor is kiüzent
 77 15|       végtül-végig bujdosom.~Népdal.~Dömsödi úr cselédeit nyak- és poflevesekkel
 78 15|              szokta érdemdíjazni. És Dömsödi úr, ha jól szemügyre vesszük
 79 15|            nem is tehet máskülönben.~Dömsödi úrnak paripáit Meklenburgból,
 80 15|         Angolországból kell hozatni. Dömsödi úrnak Bécsben és Milánóban
 81 15|              Milánóban kell telelni. Dömsödi úrnak francia szakácst és
 82 15|          német páholyt kell tartani. Dömsödi úrnak fördőkbe kell járni,
 83 15|             között egyedül nem kellő Dömsödi úr becses személye tudná
 84 15|           megmondani. Bizony szegény Dömsödi úrnak ezer a szüksége.~S
 85 15|            rajt csodálkozhatni, hogy Dömsödi úr cselédeit azon aprópénzzel
 86 15|            csodálkozunk.~Mint szinte Dömsödi úr sem csodálkozik harmadik
 87 15|    kapufélfától.~Már ezt így szokták Dömsödi úr cselédjei.~S éppen azért
 88 15|             cselédjei.~S éppen azért Dömsödi úr velünk együtt semmin
 89 15|            innét – beszélget magában Dömsödi úr –, dehogy maradnék itt
 90 15|     környéket háta mögött elmaradni.~Dömsödi úrnak ugyan meg kell engedni
 91 15|         került a sor: ezen esetekben Dömsödi úr ritkítá párját; csak
 92 15|        pusztában a Kánaánt. E hiányt Dömsödi úr is érzette, mindjárt
 93 15|           homoktengerben vesznek el.~Dömsödi úr tehát nem tudta, merre
 94 15|       következése pedig az lőn, hogy Dömsödi úr hintaja a francia négyes
 95 15|           mondta volna el kocsisának Dömsödi úr, ha éppen maga nem volt
 96 15|         embernek felpofozni.~Szegény Dömsödi urat, vagy akarta, vagy
 97 15|            okoskodás tanúsítja, hogy Dömsödi úrnak igen-igen szeretetreméltó
 98 15|            szónak is az a vége, hogy Dömsödi úrnak le kellett szállani
 99 15|         ellen. Hihetőleg megismerték Dömsödi úrban a ci-devant nagyhírű
100 15|            tekintélyes kollégájokat.~Dömsödi úr ismét felült, kezébe
101 15|            jobb lovai volnának, mint Dömsödi úrnak, s már ugyancsak közelgetnének
102 15|      közelgetnének Amerika felé, míg Dömsödi úr Zöldhalomtól H*-ig a
103 15|               a lovak toporzékolnak, Dömsödi úrnak szűk a világ.~Ekkor
104 15|             daraleves hullott vissza Dömsödi nyaka közé. Dömsödi úrnak
105 15|           vissza Dömsödi nyaka közé. Dömsödi úrnak pedig nem tetszett
106 15|       emelkedett a hintó, a hintóval Dömsödi úr, s Dömsödi úrnak emelkedtek
107 15|             a hintóval Dömsödi úr, s Dömsödi úrnak emelkedtek a hajaszálai.~
108 15|       gyaníttatá, hogy nem darab fa.~Dömsödi úr szorongva kereste pisztolyait
109 15|              meg a sötétségben közel Dömsödi úrhoz. Tartalma körülbelül
110 15|       értelme legyen is e szavaknak, Dömsödi úrnak ezek hallatára minden
111 15|              lobbanásával megmutassa Dömsödi úrnak, miszerint a köhögő
112 15|      hirtelen elragadták a kocsit, s Dömsödi úr kiszökkenve az útra,
113 15|       meglátja a setétben? – gondolá Dömsödi úr, s nem merte szemeit
114 15|                szólt fölötte a hang.~Dömsödi úrnak sajátságos ötlet akadt
115 15|          bakon is meg lehet ismerni.~Dömsödi úrral elfordult a világ.~
116 15|           akit már látott évek előtt Dömsödi úr, de akiről nem mert gondolkozni.~–
117 15|         Ezzel elindult a peregrinus, Dömsödi urat magára hagyva, ki kapva
118 15|              várhatott is rejtekében Dömsödi úr iszonyú rémképektől gyötörve,
119 15|              uram! – szólt az ember.~Dömsödi úr azt hitte, hogy az ördögökkel
120 15|         lehetett tizedfél óra éjjel.~Dömsödi úr lankadtan, tehetetlenül
121 15|          lovak közé vagdalt, s vitte Dömsödi urat ismeretlen irányban
122 16|             a lovak közé csapkodott; Dömsödi úr pedig hintaja szögletébe
123 16|              meg kell halnod még ma!~Dömsödi urat tökéletesen kitörte
124 16|             A peregrinus lesegítette Dömsödi urat a hintóból, ki alig
125 16|             ragadta meg a peregrinus Dömsödi úr karját, s míg öklével
126 16|            fehér halott ismerős volt Dömsödi úr előtt.~A peregrinus magukra
127 16|           indulat nem férfihoz illő.~Dömsödi úr, hogy pártfogoltatását
128 16|             nem vagy te hóhér!~Ezzel Dömsödi úrhoz fordult.~– Az úr pedig,
129 16|       negyedet ütött tíz óra után, s Dömsödi úr elhalványult, s még egyszer
130 16|             hogy azon ember ott azon Dömsödi Góliáth János volt, ki 182*-
131 17|        leráncolt szemöldökkel; kezét Dömsödi fejére téve szólt~– Négy
132 17|         Irgalom! – sikolta felszökve Dömsödi, hogy a pusztabíró rátekintett;
133 17|              rikolta a szerencsétlen Dömsödi az ifjú térdeit átölelve,
134 17|       homlokát és imádkozott.~      ~Dömsödi pedig sietve ereszkedék
135 17|          hangban fia hangjára ismert Dömsödi.~– Fiam! – sikoltá hozzárohanva. –
136 17|      látszottak.~– Húszeze… – kiálta Dömsödi János, a szót nem mondta
137 17|           nem mondta ki végig, midőn Dömsödi Péter nekiugrott, megragadta;
138 17|            azonnal bevallották, hogy Dömsödi Góliáth Péter bérelte ki
139 17|             Szilárdy?~– Nem az, báró Dömsödi Péter raboltatta el, a kísérőt
140 18|           lejárt-e már a bűnvádi pör Dömsödi Góliáth Péter ellen?~– Igen,
141 21|           lehetne segíteni, ha a vén Dömsödi nem élne.~Tudtára esett,
142 21|           lett volna teremtve.~A vén Dömsödi e szigetbe gyűjté kincseit,
143 21|            kit az afrikai szeretett, Dömsödi elcsábíta. A szerecsen eltemeté
144 21|            felfedezé, kihűtötte azt.~Dömsödi megöletett; a sors úgy akarta,
145 21|             elég volt azon hír, hogy Dömsödi gyilkosára halálítélet hozatott,
146 22|             hajolva a győztes. – Te, Dömsödi Góliáth Péter? Te mered
147 26|         megkoppadt kaputban jár.~*~A Dömsödi Góliáth család magvaszakadtával