Fezejet

  1 1 |             ez, mely öröm nem hagyta magát a gerendák és sárfalak közé
  2 1 |          szoríttatni, hanem kiviteté magát a szabad mezőre, melynek
  3 1 |       helyzetben. Ha már most valaki magát azon kútágas tetejébe képzeli,
  4 1 |             petrencerudakkal találta magát ellátni, miszerint lehetetlen
  5 1 |         pimasz közönbösséggel akarta magát a két hölgy mellé fészkelni. –
  6 1 |         ablakvasára felkapaszkodván, magát illendően nem biztosította.~
  7 1 |          legirtózatosabban kivégezte magát a világból, nem hagyott
  8 1 |  gubancolódék, mely lassankint kezdi magát újra elemeire bontani; a
  9 1 |      ablakvasat, idomtalan szökéssel magát a szarvasmarha nyakába vetette,
 10 2 |             a kegyes férfiú. Kifújta magát. Bosszúját kedvére kiszellőzteté,
 11 2 |              kacagás miatt nem tudta magát kifejezni; s ekképp tökéletesen
 12 2 |            kalapját egy padra vágta, magát pedig a legeslegsötétebb
 13 2 |         előtti két akácfa is készült magát meghajtani előtte; azonban
 14 2 |        nélkül.~Márton rémülten védte magát a sötétben az ismeretlen
 15 2 |             szép nesztelenül áttolta magát.~
 16 3 |        Gáspár úr szavaiként, megenné magát a hétfejű sárkányt, ha megsütnék
 17 3 |              a jámbor sarú eljajdítá magát, mondván: „Hohó! Ki ne nyomja
 18 3 |           igen sok surlódás adta elő magát.~Tehát ezúttal mód nélkül
 19 4 |          elbűvölve, elandalítva érzi magát általuk, mintha az jutna
 20 4 |           lyánka tündérsebesen vonta magát az orgonabokrok közé, míg
 21 4 |             lépett volna, azon vette magát észre, hogy úgy csapatott
 22 4 |           szökött fel, kitéve látván magát a nem szeretett ember bosszújának,
 23 4 |             csúfolódó apának hivatni magát attól, kinek hóhérja? Óh,
 24 4 |              apám testvérének nevezi magát, annyi összeget, mennyivel
 25 5 |           zsilipek alkalmazása által magát azon élvezettől megfosztani,
 26 5 |            akarna alula, odább húzza magát, mélyen fekvő félablakával
 27 5 |             fiút, ha pedig szemközt, magát a háziurat mutatja, mely
 28 5 |        fontos okai voltak arra, hogy magát csendesen viselje.~Így tépelődvén
 29 5 |     keletkezik agyában; homlokon üti magát s felugrik. Bepislant a
 30 5 |  megvizsgálván, vajon nem rejtette-e magát valaki alájuk, nagy bátran
 31 5 |          biztatta és felfegyverzette magát, annál inkább reszketett
 32 5 |     csendesen alhassam! – vigasztalá magát, s harmadszor is kiindult
 33 5 |             komoly rettegésekre hivé magát feljogosítva. Azonban, habár
 34 5 |         tanácslom, viselje csendesen magát s üljön le, ha úgy tetszik,
 35 5 |        miután ismét nyugalomban érzé magát, foglalatosságát a vasas
 36 5 |            úrfi rendkívül kitüntette magát mind eszményileg, mind tettlegesen
 37 5 |        melyben mégis oly otthon érzi magát.~Itt nem látni az eltörpült
 38 5 |           egy kicsinyt kikurjongatta magát, s másnap kinek van szélesebb
 39 5 |            Carlos Minonas produkálta magát ezelőtt vagy tizenöt évvel.
 40 5 |              is tiltatott Minonasnak magát azon többé hallatni.~– Rendkívül
 41 5 |               szörnyen elszégyenlené magát, még talán el is tagadná,
 42 6 |     vonásokban, minden mozdulatokban magát kedvesen jellemző báj és
 43 6 |           név alatt rokonának adá ki magát; itt és így nyert alkalmat
 44 6 |          egymással egyenlőnek érezte magát.~Nem kérdék, nem is mondák
 45 7 |           legény negédesen vonogatva magát –, az az ember ördöggel
 46 7 |          elandalogva ringatni hagyja magát annak erőteljes karjaitól,
 47 7 |             felsikolt… rémülten veti magát annak keblére s kezével
 48 7 |            süpped, ide sem rejthette magát senki – szólt, s nyugodtan
 49 7 |               s dühösen kezdé védeni magát.~– Vessetek kötelet a nyakába,
 50 7 |            férfi lefegyverezve látja magát.~A két betyár diadalujjongatással
 51 7 |            teljes szívéből elordítja magát.~– Szaladjunk – rivall –,
 52 7 |            bukott, s többé nem védte magát. Összenyaklott, mint kit
 53 7 |             ő e célra megatyafiasítá magát, s tudva, hogy amaz embergyűlölőnek
 54 7 |           nem vala ott; körülbámulva magát, úgy tetszék lelkének, mintha
 55 8 |      Istenben vetett bizalom tükrözé magát; nyugodtan látszék várni
 56 8 |            bőrpamlagra behelyhezteti magát, s annak hosszát saját szélességével
 57 8 |        vonatott, oly szépen ki tudta magát könyörögni, ha egzekúcióval
 58 8 |         szívek vonaglásaival mulatta magát.~És neki egyedül kell lennie
 59 8 |      ablakába az ismeretlen ifjú, ki magát az egyszerű levélkében így
 60 9 |          állott; s minekutána ekként magát kisétálta volna, végtére
 61 9 |             szép szónak, s rá hagyja magát beszélni, hogy mégsem mond
 62 9 |               melynek elejére állítá magát, egy szóval, de csak egy
 63 9 |         hasra fekve, beteggé röhögte magát.~Még nagyobb lőn megzavarodása
 64 9 |             a többi erősen kitagadta magát; a százgallér pedig baráti
 65 10|              türelemből; de megtörte magát, ellentmondott tetteivel
 66 10|        többet, hanem kalapját vévén, magát ajánlotta, s úgy elment
 67 10|             végtelenjét; utazni látá magát a szivárvány hídja fölött,
 68 10|              szüléi életében a leány magát semmire nem kötelezhette,
 69 10|         kökénybokrok bozótjában lelé magát, s nem ismert a napvilágra,
 70 11|             A hölgy bágyadtan hagyta magát átölelni; majd rémült egzaltációval
 71 11|          rémült egzaltációval akarta magát kedvese karjai közül kiszakítani,
 72 11|         megtisztult nemesség tükrözé magát; a kiállott csapások nem
 73 11|      kicsúfolták érte; tűrt, megadta magát, és sorsa nem engesztelődött;
 74 11|       reményei tetőpontjára helyezve magát –, s minden fájdalmaid legyenek
 75 12|              egyszörre agyon nem üti magát?~– No ugyan, hátha kihallik
 76 12|   fehércseléd kicsoda a? De elhagyja magát!~– Meg van fagyva – susogá
 77 12|              fejét, nekitoporzékolta magát, s elkezde sarokra beszélni:~
 78 13|             roppantul elszégyenlette magát, amint körülnézett, s látta,
 79 13|      prókátoroskodjék.~– Kövesse meg magát, spektábilis! Itt önnek
 80 14|           elébb szét hagyta volna ám magát szedetni, minthogy orgazdaságot
 81 14|           vonaglással földhöz ütötte magát, elkékült, elmerevült, szája
 82 14|         megrezzent; máskor kinevette magát a gyermekes félelemért,
 83 14|           kisietett a szabadba, hogy magát kihűtse, s tulajdonképp,
 84 14|             nagyon csendesen viselte magát.~Dömsödi úr odament, megszólította,
 85 15|           úrnak fördőkbe kell járni, magát kártyaasztaloknál mutatni.
 86 15|            Miután ekképp elhatározta magát, a korcsmárosnét kikurjantotta,
 87 15|           becses úri kezeibe fogván, magát a bakra felvetette; még
 88 15|           így hajtja a lovakat, mert magát csak nincs kedve az embernek
 89 15|        alaknak, és csendesen viselte magát, olykor négykézláb mászva
 90 15|            egyiknek tövében meghúzta magát, s hitte, hogy ha soha nem
 91 15|       lankadtan, tehetetlenül hagyta magát karjánál fogva felemelni
 92 16|             hintaja szögletébe vonta magát, s hozzáfogott a gondolkozáshoz.~
 93 16|             a hideg, s ekként hagyta magát vitetni önkénytelenül rossz
 94 16|         felelt semmit.~Azzal áltatta magát, hogy ez egész csak egyike
 95 17|               Roppant erővel vetette magát közbe az atlétai ember,
 96 17|              egyszer csak elrikoltja magát: „Tűz van, tűz van!” – s
 97 17|          mint aki nem beszélhette ki magát, eltávozott, s Dömsödit
 98 17|              s hogy a szabadban érzé magát, elkezdett futni; futott,
 99 17|           Végső erejével ragadta fel magát; rohant, a föld elmaradt
100 17|             a szerencsétlen; lehúzta magát annak fenekére, s lassan
101 17| Halálfélelemben, izzadva törte előre magát, fulladtan gázolva az árok
102 17|              piszkos gunyhóban lelte magát, melynek közepén kórótűz
103 18|     belehelyezte, a másikba lovát és magát szállítva be, ott várt addig,
104 18|             Nem védte, nem mentegeté magát; mondhatta volna, hogy éppen
105 18|              holnapig sem beszéli ki magát.~– Óh, szólj, szólj! – sürgeté
106 19|         erőszakos szökéssel felvetve magát keskeny ágyából, ládája
107 19|            egy diószsák; odavoncolta magát pénzeihez, rájok borult,
108 19|              öreg lankadtan voncolta magát az ifjú lábaihoz, s reszketve
109 19|         boldog elégülettel helyhezte magát a szomorú sírágyba, mint
110 19|              saját ágyában fekszik a magát kipihenő.~– Már most szegezd
111 19|           egyszer görcsösen fellökte magát, s száraz karját fölemelve
112 20|        keresi, a bagoly odvába vonja magát, a farkas berke bozótjai
113 20|        hallana.~Borzadva húzta össze magát és hallgatózott; tompán
114 21|           nevezé és boldognak érezte magát. Mintha nem is volt volna
115 21|        gömbölyű képletekben rajzolja magát a sokszínűen hímzett selyemszőnyegen.~
116 21|      összeköti, kényelmesen elhagyja magát, szemeivel mindig mélyebbeket
117 21|          ágya szőnyegei közé temette magát, és sírt kérlelhetlenül
118 21|              midőn ijedten felsír, s magát pólája kötelékeiből erőködik
119 21|      legtúlsó szegletébe húzza össze magát, ott keblébe vonja arcát,
120 21|     gyümölcsét: a büntetést.~Elzárta magát vele az ismeretlen oázba,
121 22|         fekete szárnyú gólya mulatja magát a mocsárlakók evickélő seregeivel;
122 22|          nagy erőködéssel küzdte fel magát a gólyalábas, igyekezve
123 22|             s nekigyürkőzve beleveti magát a vizekbe s azok lakosai
124 22|     gyakorlott ügyességgel húzta fel magát kezein, s egy percig a kapu
125 22|        tetején himbálózva, átvetette magát az udvarba.~A kutya szűkölt
126 22|           szerint elsikoltotta volna magát, midőn már a kőpor ágya
127 22|             ekkor, egészen átengedve magát a vad ijedelemnek, ekkor
128 22|               ki mint kígyó sajtolta magát keresztül a szűk nyíláson,
129 22|      kétségbeesett fáradsággal törte magát keresztül a nádberken, míg
130 22|             s ismét a földhöz csapva magát, s mint kit kígyók marnak,
131 22|            marnak, nyavalyogva verte magát az iszapba.~– Nyomorult
132 23|         Hullámzó kéjsikoltással veti magát Leander keblére, s karjait
133 23|         sebesült fekete hurcolta ide magát, s ott adta ki lelkét.~Leander
134 23|         Felkiáltozott az égre, verte magát a földhöz, futott a sziget
135 23|       szerelmese karjai közt találta magát; ugyanazon bizalmas mosoly
136 24|    forgolódik gödör ágyában, átkozza magát és a felhőkkel elzárt egeket,
137 24|        lábaihoz, s ott hanyatt vágva magát, tagjait görcsösen összerántva,
138 24|             szívem volt; belém lopta magát, mikor aludtam, azt kell
139 25|             s kis idő múlva elkiáltá magát:~– Megvan ám már, nagyuracskám!~–
140 25|             egy szóra felszállította magát a fakószán kaselejébe.~–
141 25|          találná érteni, vigasztalja magát azzal, hogy én magam sem
142 25|        apróbb-nagyobb farkastól látá magát környezve, mik mind iszonyú
143 25|        lehelnie, hogy összeszedhesse magát.~– Mith? Hogyanh? Hát hogy
144 25|     hegyezvén, sajátságosan elordítá magát, mire a többi elhallgatott,
145 26|       teremtés; vizeiben nem tükrözi magát a kék mennyboltozat, mert
146 26|              hova valaki elrejthesse magát.~Végre meggyőződék felőle,