Fezejet

  1 1 |  megkérdeni magától:~– Mit keressz te itt, e lármás öröm közepett?
  2 1 |         örömzajt termő világ nem a te világod. Minek jössz ide
  3 2 |            Mit? – Mit? Mit keressz te e szobában? – rivalla rá
  4 2 |          mit felelni.~– Hogy mersz te leskelődni az én szobámban,
  5 2 |            dühösen toporzékolva. – Te, te átkozott fattyúlélek!
  6 2 |        dühösen toporzékolva. – Te, te átkozott fattyúlélek! Majd
  7 2 |    kezeiből a szakajtókosár.~– Hát te, vén bolond! – ily üdvözléssel
  8 2 |        példabeszéd legyen belőled, te féleszű Matuzsálem, te ittas
  9 2 |             te féleszű Matuzsálem, te ittas Zakariás, te alamuszi
 10 2 |     Matuzsálem, te ittas Zakariás, te alamuszi Ezékiel, te Habakuk
 11 2 |     Zakariás, te alamuszi Ezékiel, te Habakuk stb. stb. stb. –
 12 2 |         kalapod mellett, tülökorrú te! – riaszta rá Jutka asszony.~
 13 2 |            forogni kezd a világ.~– Te, te tetted ezt? – Te? –
 14 2 |        forogni kezd a világ.~– Te, te tetted ezt? – Te? – kérdi
 15 2 |               Te, te tetted ezt? – Te? – kérdi kalapját elébe
 16 2 |            két szeme.~– Gyere elő, te leány! – suttogja tompán
 17 3 |            szókat intézve hozzá:~– Te, elsőszülötte minden pénzeimnek!
 18 3 |         fizetett nekik a világ… De te el fogsz velem jőni oda,
 19 3 |         tekinte körül, kérdezvén: „Te szóltál, Pista?”~Pista egyet
 20 3 |              Odavagyok… odavagyok! Te, Pista te,… ne aludjál,
 21 3 |    Odavagyok… odavagyok! Te, Pista te,… ne aludjál, te Pista!…
 22 3 |             Pista te,… ne aludjál, te Pista!… Hallod-e, te Pista?… –
 23 3 |      aludjál, te Pista!… Hallod-e, te Pista?… – S ezzel ugyancsak
 24 3 |        felemelé megtámadt fejét.~– Te Pistikám! – szólt erre nyájas
 25 3 |     kellene.~– Ugyan ne bolondozz, te Pista… már minek volna az
 26 3 |           minek volna az neked? De te… ugye még meg is köszönnéd,
 27 3 |        forintot adna is kee.~– Jaj te semmirekellő, testvérgyilkos!
 28 3 |       testvérgyilkos! Haramia! Hát te is ellenem esküdtél már?
 29 3 |      forintot.~– Rosszul értetted, te! Csak kétszázat mondott;
 30 3 |         lett volna benne.~– Nesze, te… te hóhér! – szóla Pistához –
 31 3 |          volna benne.~– Nesze, te… te hóhér! – szóla Pistához –
 32 3 |       mégpedig mentül előbb! Mióta te itt vagy, isten csodái s
 33 3 |             mikor a hátam közepét! Te sátán bokrétája, istentelenség
 34 4 |       ilyen hamar? Nagy ördög vagy te, Pista, nem hiába x-i diák
 35 4 |      azután földhöz nem ütöttek.~– Te! – kiálta fogai közül rá
 36 4 |            azután rátámaszkodék.~– Te fickó! – kiálta megvető
 37 4 |        édes, neked mindaz mostoha; te nem ismertél sem édesanyát,
 38 4 |           nem eresztelek többé; ha te ott nem voltál volna, régen
 39 4 |      kellett vala annak süllyedni. Te, ki a világon senkit bántani
 40 4 |             súgá az ifjú halkan.~– Te is ismered őt? Kicsoda ő,
 41 4 |        szeretett, ki azon nőt, kit te nem ismerél, kinek keblén
 42 4 |             utósó leheletével is a te nevedet mondta ki; s ki
 43 4 |            fejedet lehajtsd.~– Hát te? Hát e sírhalom? Nem lesztek
 44 4 |          Hanem az emberek rosszak. Te kevés embert, kevés rosszat
 45 5 |            alatt bújt keresztül.~– Te semmirekellő! – kezdte Dömsödi
 46 5 |            az újabb megtámadást. – Te semmirekellő! Hogy mersz
 47 5 |           semmirekellő! Hogy mersz te az én pénzemhez nyúlni?
 48 5 |            taktverő.~– Jobban üss, te Jancsi, mert majd te fekszel
 49 5 |          üss, te Jancsi, mert majd te fekszel a helyébe! – szól
 50 5 | kizárólagos birtokában vannak.~– S te ezt szentül hiszed?~– A
 51 5 |       kötekedve Leander –, mihelyt te állítod, még azt is elhiszem,
 52 5 |           hasznát veszed. Hidd meg te azt az egyet énnekem, hogy
 53 5 |          menő kárt okozott?!~– Ah, te igen sárga üvegen keresztül
 54 5 |          Itt van a háladatosság!~– Te mindent a báróra fogsz;
 55 5 |            esetleg történt, aminek te a kiszámítás nevét adod?~–
 56 6 |            Miért, hogy éppen én és te – és szüntelen én és te
 57 6 |            te – és szüntelen én és te jövünk össze? Mintha egymás
 58 6 |      volnánk átkozva a világra…?~– Te is láttad őt? – kérdé félénk-bizalmasan
 59 7 |         szaladtak össze. – Ki vagy te, hogy nevemet tudod? Akárki
 60 7 |      hidegvérű ellenéhez. – Látom, te nem vagy az, kitől az életet
 61 7 |         pórias öltözetű férfi, kit te bizalmas hangon Sándornak
 62 7 |        függ a vész fejed fölött, s te önmagad téped el azon vékony
 63 7 |        egyszer, nem hiszek többet; te voltál, ki még a világhoz
 64 7 |          ki még a világhoz fűzött, te vagy most, kiben a világot
 65 7 |           kiálta rá álomijedten. – Te vagy itt? – s megrúgta az
 66 8 |          szolgáltatott alkalmat.~– Te magad ásod alá szerencsédet;
 67 9 |  padozatának: „Bizony csak mozogsz te!” – Szemeit összehúzza,
 68 9 |          felkiáltásához.~– Hát még te is kötekedel? Nem jut eszedbe,
 69 9 | fellegeinek sötét árnyékai, hogy a te, az anyaföld kebelébe tért
 70 11|          mintha kérdené:~– Ki vagy te?~Sohasem szólt még előtte
 71 11|         szerencsétlen vagyok, mint te…~Igaza volt; csak az érti
 72 12|            zöld kút?~– Hát bolond, te, ott van a piac közepén,
 73 12|        kezd, legyetek csendesen!~– Te pedig mindjárt haldokolni
 74 12|          bömbölsz, részeg fancsali te! – kiált Telezsákra az újon
 75 12|          az irgalom felejtettének. Te pokolra hátráló te, te redves
 76 12|  felejtettének. Te pokolra hátráló te, te redves banyaposz, a
 77 12|             Te pokolra hátráló te, te redves banyaposz, a szemedből
 78 12|         szemedből is kilátom, hogy te loptad el?!~– Bizony isten
 79 12|            egy dohos búzaveremben. Te Panna, rakj szaporán tüzet,
 80 12|           téglát fogsz melegíteni, te pedig, te másik, főzz szaporán
 81 12|        fogsz melegíteni, te pedig, te másik, főzz szaporán borlevest!~–
 82 12|      bőrödet, csak ne legyen! Hát, te betyár, mit ólálkodol ott
 83 14| gerjesztett, így kezdé mondását:~– Te (…!) – Itt egy megszólítási
 84 15|      ilyenkor, de nem volt kire.~– Te semmirekellő kamasz! Te
 85 15|            Te semmirekellő kamasz! Te varjak pecsenyéje, tökfilkó!
 86 16|        szemeit látszott törülni.~– Te jöttél, édes öcsém? – szólt
 87 16|       Góliáth a ravatal mellett.~– Te ölted meg őt, tudod-e? –
 88 16|           őbenne hittem; s mindazt te egyetlen leheleteddel semmivé
 89 16|          nekem van szánva! Mindezt te tetted, és senki más! Letépted
 90 16|           imádkozni nem hagylak, a te fekete véred legyen áldozat
 91 16|          óta is meg fogja találni, te ne piszkold be az ő vérével
 92 16|         vérével lelkedet, nem vagy te hóhér!~Ezzel Dömsödi úrhoz
 93 17|          éljek, amilyen igaz, hogy te meghalsz!~– Meghalsz, meghalsz! –
 94 17|          így szólt hozzá:~– Ember, te sokat vétettél, legtöbbet
 95 17|   gyermekem?~– Mit? Majd megtudod! Te engem a törvényszék előtt
 96 17|            kedvese holttestére: „A te halálod még ehhez képest
 97 18|        bántalak téged az enyimmel, te se oszd meg a tiedet velem.
 98 18|        végtelen, végtelen útnak.~– Te futsz bánatod elől, boldog
 99 18|         helyéből a csavargó. – Hát te még nem tudod? Óh, várj!
100 18|        saját fejemre, mint minőket te ki tudsz gondolni is – szólt
101 18|  enyhülésem. Vesd fejemre a követ; te voltál az egyetlen, kiben
102 18|        kiben bíznom kellett volna; te vagy, ki ellen vétettem;
103 18|          imádkozom; egyik az, hogy te elfelejthess, másik az,
104 19|    testvére fia.~– Mit? Mit akarsz te? Miért jöttél? Én nem hítalak.
105 19|              Ezt szeretem hallani, te derék fiú vagy Pista. Kár,
106 19|               Jer! Jer, ölelj meg! Te derék, jólelkű fiú vagy! –
107 19|          vagy utóbb! Szegezd le!~– Te őrjöngsz, nem vagy eszeden;
108 21|             melyben a kígyó lakik. Te fekete lélek, fekete lakója
109 22|            alja.~Népdal.~Szép vagy te, óh termőfölde a töltött
110 22|        mocsáraidban nád terem! Óh, te szép vagy, s nem is halt
111 22|           kivergődő apára.~– Rabló te! – rikácsolá ez vak dühvel
112 22|               hörgé a legyőzött.~– Te mersz így szólani? – suttogá
113 22|      ellenére hajolva a győztes. – Te, Dömsödi Góliáth Péter?
114 22|             Dömsödi Góliáth Péter? Te mered azt mondani valakinek,
115 22|      magához Bálnai, s folytatá:~– Te és a te apád vajmi sokat
116 22|      Bálnai, s folytatá:~– Te és a te apád vajmi sokat vétettek
117 22|            magadat, az Isten igaz. Te becsületemet, apád boldogságomat
118 22|     kivette kezemből a bosszút. Ha te meg nem ölöd apádat, két
119 22|        hova pihenni ledőlhetek. De te száműzve leszesz a föld
120 24|            Csuktad volna le magad, te ölted meg!~– Hahaha! – hangzik
121 24|           emlékszik terólad; mikor te boldog voltál, ő tébolyodott
122 24|           ő tébolyodott volt, most te vagy az őrült, ő a boldog.
123 24|           harmad és negyed ízig. A te apád halálos ellene volt
124 24|       ellene volt az én apámnak; a te apád megfosztá az enyimet
125 24|           anyámat boldogságától; a te apád engem árvaságra, a
126 24|      nyomor kenyerére juttatott; a te apád el akarta rabolni kedvesemet,
127 24|     halálnak adni menyasszonyul; a te apád várost égetett fel
128 24|       bosszút akartam rajta állni, te voltál az, aki kiütötted
129 24|             ami benne volt, mind a te fejedre szálljon által.
130 24|         megteljen a keserű kehely; te e reményemet csúfosan letépted,
131 25|            hej anyjuk! Hordom én a te mivoltodat, de rossz helyre
132 25|       nincs meggerebenyezve.~– Hej te, Mihály, fütyölj annak a
133 25|            hol maradt az én fejem? Te Jancsi, nem találtad meg
134 25|            nem akartak megállni.~– Te ci-i-gá-gány! – hebegé a
135 25|            talán ez is ember. Jer, te szánandó vándor, jer, én
136 25|            vándor, jer, én értem a te fájdalmaidat, én tudom,
137 25|      nagyasszonykám.~– Részeg vagy te, Jancsi?~– Bizony nem tudom
138 25|       nevét sem tudta kimondani.~– Te! – te baland te! Meg ne
139 25|           tudta kimondani.~– Te! – te baland te! Meg ne harapj,
140 25|       kimondani.~– Te! – te baland te! Meg ne harapj, kiskutyám!
141 25|            kis farkaskám, ne bánts te engem, bizony rossz ízű
142 25|       minek ennél meg engem? Ugye, te sem szeretnéd, ha én téged
143 25|           Hogyanh? Hát hogy mersz, te gazember cigány énmellettem
144 25|           s tovább működött.~– Óh! Te, akasztófáravaló! – kiáltoza
145 26|                        A sírásó~Én te reád nem haragszom.~Népdal.~