Fezejet

  1 1 |             úgy bánik velünk, mintha ő volna adós; ezt az urat
  2 2 |              volt vele; no de hiszen ő azért imádkozik, és igen
  3 2 |            kaszálni”2, de hisz azért ő eleget imádkozik, és igen
  4 2 |     imádkozik, és igen kegyes ember; ő egy átváltozott szentek
  5 2 |      kézzel-lábbal iparkodik.~Itt ül ő egy szegletben; előtte kitárt
  6 2 |         alatt, vonaglani úgy, miként ő azt legédesebb álmaiból
  7 2 |            és esdeni irgalomért – az ő irgalmáért.~– Óh! Kín! Örökkétartó
  8 2 |            szemközt találkozók, noha ő nem késett buzgóan savanyú
  9 2 |      gondolkozván, hogy talán nem is ő az, kit ezen válogatott
 10 2 |              vénember fejéke, melyet ő méltóságos minákkal hordozott
 11 3 |         Gáspár úr használta, s azóta ő gondoskodott és a jó sors
 12 3 |     iszonyúan kacsingatott a ládába.~Ő is szerette a pénzt, de
 13 3 |             nem a pénz őtet; mert az ő zsebében ugyan soha meg
 14 3 |        pénzeinek élt; ezek voltak az ő rokonai, baráti, gyönyörűsége,
 15 3 |             hogy azok is megértik az ő szavait, és iránta hálát,
 16 4 |              nem vagyok leánya, hogy ő nem az, kinek én nevezem.
 17 4 |          álmodom magam, mik ellen az ő keble véd; vagy mély örvények
 18 4 |              s a szédítő magasban az ő keze tart fenn; vagy határtalan
 19 4 | átvándorolnom, hol ismét és ismét az ő szomorúan mosolygó arca
 20 4 |            Te is ismered őt? Kicsoda ő, Óh, vezess el hozzá engemet
 21 4 |         időre biztosíthassam, holott ő apám minden vagyonát háborítlanul
 22 4 |       tapasztalások évei tanították.~Ő azalatt, míg bátyja a világot
 23 4 |             véghezvivője, minekutána ő apai örökségét, ökreit,
 24 5 |            mik voltak és lehetnek az ő hasznaik jelenleg úgy, mint
 25 5 |               mely szemle azonban az ő csöndesen alvására nézve
 26 5 |             nem tartozom tudni, hogy ő kicsoda; azt látom, hogy
 27 5 |            Dömsödi úr jobbra került, ő is jobbra; ha Dömsödi úr
 28 5 |             asztal fölött ugrott át, ő az asztal alatt bújt keresztül.~–
 29 5 |              bútor utána röpült, míg ő szekrények-, asztalok- s
 30 5 |         folyamának megismertetéseül.~Ő egyike volt azon szerencsétleneknek,
 31 5 |           túlsó falurészbe menekült, ő és utána nyomult csoportja
 32 5 |          szenvednie.~Gyakran elzárta ő hetekig, hónapokig, majd
 33 5 |             kitanult gyomorhős, mint ő, ki a puddingok, fricassée-k,
 34 5 |         úgyszólván – vele született. Ő mindvégig tetőtől talpig
 35 5 |            belőle.~Hogy mivé vált az ő keze alatt: ezt megmutatta
 36 5 |             megmutatta a következés.~Ő volt az, ki bár csekély
 37 5 |        éhezővel, lesz-e, ki majd, ha ő is becsületessége mellett
 38 5 |    kedélyesen kacagott ez állításon, ő tudja, hogy miért.~– Óh,
 39 5 |             tagadná, hogy mindezeket ő cselekedte, hanem megmondaná,
 40 5 |              oly háládatlan, mint az ő keble. Sőt el lehet ön rá
 41 5 |        mindazon gyötrelmeket, mikkel ő másokat elhalmozott, férje
 42 5 |             a leány kivallotta, hogy ő nő és anya. Eleget dúlt-fúlt,
 43 5 |         leendne Bálnai felesége, kit ő férjestül és apóstul együtt
 44 5 |      indított ellene, de melynek sem ő, sem Lilla nem érték végét,
 45 5 |                mert hogy az egész az ő cselszövénye, úgy hiszem,
 46 5 |         védője akar lenni annak, kit ő üldöz. Tehát előlegesen
 47 6 |        virágot, mely egykor úgyis az ő keblén fog kinyílni, még
 48 6 |             tekint; a lyánka keze az ő kezében van és reszket.
 49 6 |              szemei nem bírják el az ő tekintetét, s arca elpirul,
 50 6 |         mintha az egész mindenség az ő arcáival volna tele, főleg
 51 6 |             emberi lehelettől: ez az ő akaratja. Egy kutyát, egy
 52 6 |          ismeretlen ifjút szoktam az ő neve mellé imádságaim közé
 53 6 |             vagy utálatát megosztja. Ő érti a langy estfuvallat
 54 7 |         vonítani kezdett az eb, mire ő a kert mögé került, s a
 55 7 |    titoknokának közeli rokona, kivel ő e célra megatyafiasítá magát,
 56 7 |           látni és sóhajait hallani; ő bírni akarta azt, bírni,
 57 7 |          Tervünkben volt az is, hogy ő, ti. az én szeretett jó
 58 8 |             sem tudtak végrehajtani.~Ő azért naponként suhogó selyemben
 59 8 |   megélhetésének főfő csatornája.~Az ő háza volt közös légyottra
 60 9 |            tesz, mint a kántusnak az ő prézesse. Mint szinte a
 61 9 |           Mint szinte a kántusnak az ő prézesse is magában csekély
 62 9 |            elme, mely felfoghassa az ő hivatalos magasságának mélységét
 63 9 |         magasságának mélységét és az ő dicsőségének iszonyú voltát???!!!…~
 64 9 |               ringatva csólnakom.~Az ő nevét susogta, kiért imádkozom” (
 65 9 |        látszott behintve lenni, amin ő azonban meg sem ütközött,
 66 9 |             hogy a botránkozás kövét ő hordja magában; annál kevésbé,
 67 9 |             könyörögvén, hogy miután ő a vétkes, vállalják mindnyájan
 68 10|              beillett volna. Azonban ő korántsem volt remete; egyes-egyedül
 69 10|          valának gallérjához varrva:~Ő tisztította ki s ő töltötte
 70 10|           varrva:~Ő tisztította ki s ő töltötte meg reggelenként
 71 10|           egy szita dohány belement.~Ő metélt fidibuszokat.~Ő hordta
 72 10|               Ő metélt fidibuszokat.~Ő hordta föl a borokat az
 73 10|             borokat az ivók számára.~Ő vitte a lámpást a lovak
 74 10|              volt és kátyulos az út.~Ő hordta a pöröket bőrtarisznyában
 75 10|            úr után a procuratoriába.~Ő tisztította meg a csizmákat.~
 76 10|         tisztította meg a csizmákat.~Ő szedte le a körtefákról
 77 10|             papmacskákat; s legvégül ő volt az, ki lekörmölte mindazokat,
 78 10|        gondolatai: minden betűből az ő szomorúságát olvasta ki,
 79 10|            kígyót, és képzelé mintha ő volna az első ember, kibe
 80 10|            nyomot hagy mindkettővel; ő volt azon egy, ki látta,
 81 11|          hölgy követte őt; mit bánta ő, bárhova; hiszen midőn a
 82 12|              Telezsák, mintha nem is ő volna az, kit megfejeltek,
 83 13|           tud megfizetni?~– Hisz nem ő csinálta azokat.~– De segítette
 84 14|             lőttek már kedvesébe, de ő egy kezével átölelte az
 85 14|             ünnepelt Semiramisa volt ő minden alföldi zsiványklubbnak;
 86 14|     küzdésben ritkítá párját, s ahol ő késéhez nyúlt, ott vége
 87 14|        olykor egészen hátraferdítve.~Ő azonban mindemellett is
 88 14|          nyavalyás, miért hogy éppen ő legyen rémülésének tárgya?~
 89 14|      villámok urával!~Vonagló féreg!~Ő tehát babonás nem volt,
 90 14|       csekély körülmény egyenesen az ő rémítésére látszott megszületni.
 91 15|              akarja megengedni, hogy ő mai nap H*-ra jusson. Később
 92 15|         nevét és szaglálnának utána. Ő pedig elrejtőzve a föld
 93 15|           azon sírra toppantva, hova ő rejtve van, azt mondja reszkető
 94 16|             az ifjú arcában azt, kit ő ama nagy égés napján tőrrel
 95 16|       Tudod-e, hogy milyen szép volt ő? Olyan szép, mint amilyen
 96 16|        találni, te ne piszkold be az ő vérével lelkedet, nem vagy
 97 17|              az az ember volt, aki – ő saját szemeivel látta –
 98 17|           vágott áll, István esküje. Ő meg fog halni. Üljetek sorba!
 99 17|           Elismeré mindenki, hogy az ő vesztesége nagyobb, mint
100 17|             hajolt és megcsókolá, de ő nem vette észre.~Ekkor Dömsödit
101 17|    körülvették hajlékukat.~– Hol van ő? – kiáltának szikrázó szemekkel
102 17|              árokba vetettük, azután ő velünk jött apját nyomozni,
103 18|      derülhetett, borulhatott az ég, ő változatlan maradt, mint
104 18|              oly véletlen esni, mint ő, kinél a szerelem nem percek
105 18|              Énellenem többet vétett ő, mint teellened, de én mégsem
106 18|       egyszerre kérdék tőle: hol van ő?~– Jaj megkövetem, nagyságos
107 18|            tudta három faluban, mint ő; no az egy Gyurcsóné, aki
108 19|           ablakán.~Kérlelhetlen volt ő, mint a halál.~Éjfél nem
109 19|        álmodá továbbá Gáspár, mintha ő is egyike volna azon aranyaknak,
110 19|    Megborzadt ez iszonyattól Gáspár; ő ily kínokkal sohasem gyötré
111 20|            egyebet a sötétségnél, de ő lát rémes, fenyegető alakokat,
112 20|           hangról azt hitte, hogy az ő árulója.~Ismét meggyújtotta
113 20|              Gyékény megleste őt, de ő is megleste a kegyes férfiút.~
114 21|              az övé, mind e virág az ő számára nyílik, mind e kéj
115 21|         telve előtte az öröm pohara, ő boldog. Még reményei is
116 21|            örömrepesve nyújtja felé; ő felveszi a gyermeket, ringatva
117 21|         világon, kinek boldogsága az ő kezébe van letéve, kinek
118 21|           van letéve, kinek lelke az ő lelkéből van szakítva, kinek
119 21|             Az alkalom csábító volt; ő éppen így akart tenni. Minden
120 22|           erősen folyott a vér, mire ő egy zsombókhoz vergődve,
121 22|          ágya mellett kezde hullani, ő szép lassan lábhegyen leszállott
122 22|          sikolták a szigetparton. De ő óvakodva tartotta fogai
123 24|              hang elenyésznek; ez az ő hite, vallása, bizodalma;
124 24|          hiába szárad ott el, hol az ő lábai járnak. Minden hónap
125 24|             pontosan elkövetkezik az ő látogatása minden első negyedével
126 24|              mikor te boldog voltál, ő tébolyodott volt, most te
127 24|               most te vagy az őrült, ő a boldog. Szoktál-e imádkozni?~–
128 25|      felötlően hasonlított, minthogy ő is, az is tele valának borral.~
129 25|         beszédeket, miután nyelvükön ő sem értett, én sem értek,