Fezejet

  1 1 |          tetejű épület; magánosan van ott, száműzve a távolabb két
  2 1 |               a levegőbe felemelte, s ott kirázta hüvelyéből irgalmatlanul,
  3 1 |           ablak alatt megállani, s az ott függőknek szarvaival elérhető
  4 1 |        összekulcsolta szűgye alatt, s ott ült vitézül, mintha csak
  5 1 |               kezét mellére nyomva, s ott eszméletlenül rogy le. Körülötte
  6 2 |              érünk – Gyékény Mártont; ott fogjuk őt találni az ajtó
  7 2 |          gyermeket, ki úgy jelent meg ott a sötét háttérben karcsú
  8 2 |    legeslegsötétebb szögletbe húzván, ott dörmögte végig imádságait
  9 2 |          kicsinyben múlt, hogy a guta ott meg nem ütötte; a tisztes
 10 2 |          ruháskosarat a még szüntelen ott ácsorgó mosó leányok legközelebbikének
 11 3 |               Az a Pista!~Pista pedig ott hasalt a kemence patkáján
 12 4 |        szomorú, oly szilárd arccal ül ott, levett kalappal és kezébe
 13 4 |              úr karjába markolt, hogy ott maradt az öt ujja helye.~–
 14 4 |               eresztelek többé; ha te ott nem voltál volna, régen
 15 5 |          kamarába beszorul a szükség;~Ott egy fedél alatt legközbül
 16 5 |        bizonyos lehetett felőle, hogy ott, azon a helyen a legfölségesebb
 17 5 |              rostélyos hálószobába, s ott látja a sorban felállított
 18 5 |          lihegve a középen megállt, s ott elszántan bevárta az apját,
 19 5 |               rájapástétom kellékeit; ott senki sem lehetett oly kompetens
 20 5 |     világtenger viharai közt, s látta ott nagynak az Istent. Négy
 21 5 |             bátyám, az öreg Rónai, ki ott helyben pusztabíró, s a
 22 5 |             majd egyszer számot kérni ott a szivárványok boltozatán
 23 6 |      gyönyörködni többé. Jól éreztem: ott feküdt letörve a víz színén,
 24 6 |       találkoznom?… Miért, hogy éppen ott kell lenned, hol az én utam
 25 6 |            félj! Hol ember nem lakik, ott bátran lehet élni. Ezen
 26 6 |           természet gyermekének lelke ott szállong vele a magasban,
 27 7 |              kásájába.~– Csitt… mi az ott, a sövény mellett… paripa?~–
 28 7 |               a… Mondom, hogy most is ott szedi az úrfi az epret.~
 29 7 |           álló olajfához, hogy rögtön ott marad; azzal felfogja súlyos
 30 7 |                melyről tudandja, hogy ott van. Egész tervünk a megfutamodásig
 31 7 |          pedig visszatért húgához, ki ott fekvék alélt merevenen,
 32 7 |             bárót, de az már nem vala ott; körülbámulva magát, úgy
 33 7 |        ellensége, a százgallér alszik ott, kezében egy csomó tolvajkulccsal.~–
 34 8 |              az ablakon kitekint, egy ott elmenő uracsot kellemes
 35 8 |             mennyi keserűség maradtak ott vele!~Kinek nem volt volna
 36 8 |            elsuhanni, ki hosszan várt ott, míg végre az ablakot megnyílni
 37 9 |           nagyszerű! Ma temetés lesz; ott persze a halott után mindjárt
 38 9 |            praeses nélkül; tehát neki ott eleganter kell megjelenni,
 39 9 |          aszerint, amint hol itt, hol ott szólaltak meg a rejtélyes
 40 9 |                  A megszomorodott fél ott rídogál a koporsó mellett,
 41 9 |           látni a szarvait; nézd csak ott a sábesztikli alatt! S valóban
 42 11|             egy sötét alak áll mostan ott a kút párkányához támasztott
 43 11|              vigalom háza ablakairól, ott áll és számlálja az óraütéseket.~
 44 11|              félig a hótól eltemetve, ott feküdt mozdulatlanul, s
 45 11|       vezetőjéhez.~– Kevés perc múlva ott leszünk, hol az üldözők
 46 11|             hozzá az ifjú. – Lilla is ott van.~E névre bágyadt mosoly
 47 12|              zöld kútba dobtam volna, ott hadd gebedne mög.~– Hol
 48 12|           zöld kút?~– Hát bolond, te, ott van a piac közepén, hol
 49 12|      fejebúbbal zuhant az asztal alá.~Ott hagyták.~Holnapra majd föléled.~
 50 12|             felemás hajcsombolékot, s ott egy daganatos ürességre
 51 12|              te betyár, mit ólálkodol ott a kémény alatt? Nem megmondtam,
 52 13|          fodrokban rezgettek vállain.~Ott ült bágyadtan egy szalmás
 53 13|             el, de ahonnét az eltűnt, ott rögtön a tavasz foglalta
 54 13|             én oda, kis forrás is van ott, oly tiszta, hűs vize van…~–
 55 13|           sírtak mind a hárman.~Amint ott egymás karjai közt, egymás
 56 13|      Kerüljetek a kéménynek, magam is ott járok be.~– Hát micsoda
 57 14|               füleik körül fütyültek.~Ott volt, mikor Bognár Jancsit
 58 14|               s ahol ő késéhez nyúlt, ott vége volt a verekedésnek.~
 59 14|              órával a h*-si homokban; ott éppen alkalmatos hely lesz
 60 15|              szabad ég alatt; de nem, ott sem… be kell érkeznem H*-
 61 15|               hang.~– Vigyázzon uram, ott egy széles gödör van, bele
 62 15|               homokbuckák közé jutva, ott egyiknek tövében meghúzta
 63 15|         rémképektől gyötörve, s amint ott összehúzódva feküdt, félelmei
 64 16|           tőle, hogy ismeri-e azt, ki ott halva fekszik?~Góliáth nem
 65 16|              jobb szeretném ugyan, ha ott látnám lógni, ahova sok
 66 16|       esküszöm azon reményre, hogy őt ott fenn még egyszer látni fogom,
 67 16|               vallom, hogy azon ember ott azon Dömsödi Góliáth János
 68 17|             vármegyének adnánk őt át, ott pénzeit venné elé a gazdag
 69 17|           asszonyom viganóját, amiért ott hevenyében jól fel is pofoztak,
 70 17|               néhány száz lépésnyire, ott megállva visszafordult,
 71 18|          lovát és magát szállítva be, ott várt addig, míg szürkülni
 72 18|            pusztai tanyához.~Nem volt ott, mikor kedvesét a sírba
 73 18|       koporsójára hullottak; nem volt ott, mikor halálos ellenségét
 74 18|          neveik a keresztkőkre vágva; ott nyugszanak temetve a „remény”,
 75 18|              magános tanyában lakott, ott a kis erdő mellett?~– Megállj! –
 76 18|         kiálta dúlt arccal Leander –, ott fáj, ott ne bolygasd!~–
 77 18|            arccal Leander –, ott fáj, ott ne bolygasd!~– Tehát azon
 78 18|              becsületes! S vak voltál ott, hol ébren kellett volna
 79 18|           azelőtt is teljes életemben ott laktam Bélaborában; ott
 80 18|               ott laktam Bélaborában; ott voltam kovács, meg levélhordozó,
 81 18|               muzsikus; az én apám is ott halt meg, szegény; ott tanultam
 82 18|             is ott halt meg, szegény; ott tanultam meg én is a koplalást…
 83 18|     feleségedről!~– Mondok hát, éppen ott üldögélek mellette, ki volt
 84 18|              volna, tudom még most is ott forgatná benne a kulcsot,
 85 18|          mennyi ezüst, meg arany volt ott összerakva! Uram isten!
 86 18|             az árán venni! Hanem volt ott aztán egy láda vasból, amelynek
 87 18|             szeggel felnyitottam. No, ott volt ám a pénz, tyhjúj!~–
 88 18|             jó úrnak felesége is van. Ott mindjárt kifizette a száz
 89 18|             merjek arról szólni, amit ott láttam. Nem is szóltam én
 90 20|          nélkül vitték ki a temetőbe.~Ott nem fogja őt siratni senki,
 91 20|             sírhoz ér az éj madara, s ott megállapodik. A sírt ma
 92 20|                A fukar halálának éjén ott leskelődött a kegyes férfiú
 93 20|            szűnt meg ugatni:~– Ki van ott? – kiálta.~Márton ijedten
 94 20|              kinyílt ajkakkal feküvék ott; mintha a jégszemekkel őreá
 95 20|   visszarántja a koporsóra…~Az embert ott ütötte meg a guta ijedtében.~
 96 21|         leheletétől részeg levegőben, ott nyugszik habkönnyű selyempárnákon
 97 21|         szegletébe húzza össze magát, ott keblébe vonja arcát, fekete
 98 21|        utcaszegletére felragasztva.~S ott kelle élnie egy őrülttel
 99 22|              már akkor senki sem volt ott, hanem vércseppek jelöltek
100 22|               s a lélek kínzó férgei. Ott fogsz élni és meghalni temettetlenül,
101 23|        szaggatá meg a szoba sötétjét.~Ott a szoba közepén állt egy
102 23|          fekete hurcolta ide magát, s ott adta ki lelkét.~Leander
103 23|           csónakához. Társa, a cigány ott várta evezőre tett kezekkel.
104 23|       szerencsétlen apa remélve, hogy ott fogja nejében találni a
105 23| visszafektette a bölcsőbe, egy széken ott feküdtek hölgye ruhái, azokat
106 23|              nem látogatott tanyádon: ott fogsz élni és meghalni egyedül!~
107 24|              időben az ibolya virult, ott csalánok tenyésznek.~A tengeri
108 24|               oldalán ismét előtűnik.~Ott is keresi a névtelen enyhülést
109 24|              a liget nem hiába szárad ott el, hol az ő lábai járnak.
110 24|              teszi a mély víz színét.~Ott a nádberek közepén van az
111 24|      Odamászik a jövevény lábaihoz, s ott hanyatt vágva magát, tagjait
112 24|         fejkötőt, a hímzett mellényt, ott függnek rajta; naponkint
113 24|              is szoktál?~– Nem tudom; ott fekszem éj- és naphosszant;
114 24|             azon asszonyra, ki valaha ott abban a kis házban lakott?~
115 24|     töredezetten szólt~– Én is laktam ott valaha abban a házban; igen,
116 24|              szabad bele mennem, most ott kísértetek laknak, ködös
117 24|            tagjai összezsugorultak, s ott feküdt mozdulatlanul, néha
118 24|          világíta le rá.~Sokáig nézte ott karjait összefonva ellensége,
119 25|         erőnek erejével ránt magához.~Ott a földön aztán összeölelkeztek;
120 25|          levitte magával a lépcsőkön, ott pedig a saraglyán keresztülbukva,
121 25|         keresd fel a fejemet, valahol ott lesz a hordók között; vagy
122 25|              a hordók között; vagy ha ott nem lesz, hát bizonyosan
123 25|         farkasok eszik meg őket, vagy ott fagynak meg! Frissen! Fel
124 25|           aludtak.~Hát egyszer, amint ott alusznak, a jámbor dudahős
125 25|           visszatértek a kashoz.~Hogy ott esküdt úr mint bírt velök
126 26|           reád nem haragszom.~Népdal.~Ott, ahol nem látnak mások,~
127 26|               a legszebb virágok, mik ott nyíltak, kedvese sírhalmára